Oláh Ibolya Múzeum

Bp., Búcsú Bélától - 2009. április 30.
(elhunyt 2009. április 9-én)
...



„Nagyon erősen éreztem, hogy Béla ott van velünk, közel, nagyon közel. Ekkor hirtelen a csendet megszakította egy fájdalmas, gyönyörű hang: „Lépkedünk, létünk sikátorán, démonoknak, birtokán..” - Hasított belénk a hangszórókból megszólaló Aida-dal. Az egész OIRO-s csapatból egyszerre tört ki a zokogás, ami eddig felgyülemlett. Ekkor éreztem csak igazán, hogy Béla itt van velünk. Rengeteg érzés öntött el hirtelen. Azt hiszem a dal alatt végigpergett előttem az az 5 év amióta én ismerhettem őt, amiket ő tett, amikor beszélgettünk, amikor együtt volt velünk ő is koncerten, amikor együtt volt velünk az Aidán. Aztán az is, amikor mind együtt néztük a bizonyos jelenetet, ahogy Aida és Radames besétálnak a sírba és rájuk záródik a fedél, míg éneklik ezt a csodálatos dalt. És most, mikor a könnyektől elhomályosult szememmel a dal közben egyszercsak felnéztem, azt láttam, hogy nagyon halkan és finoman épp az ő urnáját teszik be a falba, s zárják rá a fedelet. Megrázó volt. Emellett bennem zakatolt az is, hogy ennél szebb búcsúja egyszerűen nem lehetett volna, ő sem tudott volna ennél szebbet elképzelni, mennyire jól ismerte, és érezte őt a lánya.. Bennem volt továbbá valami egészen erős összetartozás érzés a mellettem álló OIRO-s barátaimmal. Hallottam őket magam mellett és éreztem, éreztem, hogy mi pontosan ugyanarra gondolunk, ugyanúgy emlékszünk, és azt is, hogy ekkor Béla lelke átjárt minket, és egy utolsó örök nyomot hagyott ott. Tudatosította végleges fizikai elmenetelét a Földről, és tudatosította, hogy örökre bennünk él tovább, és vigyáz ránk...”

Drága OIRO-s társunk, Béla búcsúztatásáról írtam egy bejegyzést a blogomba (http://ibolyasvisszapill.blogol.hu) még május elején, de azt hiszem, ennek itt is helye van…


2009. április 30. - „Lépkedünk…”

Kicsit nehezemre esik írni erről, nehéz az érzéseket leírni.., nem is lehet.., mégis megpróbálom, mert tudom, hogy többen vannak, akik szerettek volna eljönni Béla búcsúztatására, csak nem állt módjukban.

http://blogol.hu/pikz/ibolyasvisszapill/urnapantheon.jpg

Sokáig nem fogtam fel. Mikor felmentem MSN-re és nem láttam bejelentkezve, úgy éreztem, hogy csak elment valahova és épp nem ér rá. Mikor a következő koncertre gondoltam, és az agyammal tudtam, hogy biztos nem lesz ott, azt éreztem mégis: Hát jó, akkor majd az utána következőre már biztos el tud jönni, és akkor majd megkérdezem tőle, hogy mi is volt vele ez a halál dolog. Ezek az érzések kavarogtak bennem állandóan, mikor leültem a gép elé, és benéztem az Ibolyás oldalakra.

A temetés bizonyos értelemben ezt megváltoztatta. Április 30-án úgy éreztem, hogy együtt voltunk vele ott az Urna Pantheonban, és ott elmondta nekünk, hogy ő most végleg elment, és azt is, hogy hogyan marad mégis velünk, amit igazából előtte is tudtam, de most konkrétan éreztem is és valahol belül megnyugodtam.

A temetés nem is jó szó, én sokkal inkább búcsúzásnak nevezném és nem csak azért, mert hamvasztás utáni urnás temetés volt. Hanem mert tényleg elbúcsúztunk egymástól. Nem eltemettük őt, soha nem fogjuk eltemetni, hanem elbúcsúztunk az ő földi lényétől, a lelkét pedig magunkba szívtuk, így itt él bennünk örökre.

A búcsúztatón az OIRO részéről 14-en voltunk személyesen is jelen (Györgyi, Cicka, Ági, Rossi, Csilla, Joe, Kati, Wpetya, Emese, Obj, Ultraviolet, Luca, Atasz, Szilvert).

El kell mondanom, hogy lett volna egy 15. ember is: Ibolya. Mikor értesült Béla haláláról, nagyon megrendítette a hír és rögtön mondta, hogy el szeretne jönni a búcsúztatására. Emlékezett rá egész pontosan, hogy ki volt Béla, „Nem ő az, aki az Old Man’-sben az első asztalnál szokott ülni?..” és hosszasan beszélt róla, pedig valójában csak látásból ismerhette, mégis felidézte azt a pár alkalmat mikor egy-két szót váltottak, ha Béla néha odament hozzá valamiért gratulálni. Tehát a jelenlévő 14 OIRO-s mellett és a lélekben ott lévő összes többi fórumtárs mellett, lélekben Ibolya is jelen volt. Személyesen egy Vacsoracsatás interjú miatt nem tehette ezt meg.

Páran együtt mentünk a helyszínre két kocsival, ahogy annak idején koncertre is szoktunk. Közben eszünkbe jutott az első találkozónk, amit Béla szervezett 2004. december 4-én a Millenáris koncert előtt. Többen ekkor ismertünk meg ugyanis egymást személyesen. Eszünkbe jutott mennyit vesztettünk volna, ha ez nincsen. Eszünkbe jutott, hogy mostanában meg milyen ritkán találkozunk, hogy mennyire ritka, hogy így ennyien együtt vagyunk azok közül, akik akkor személyesen megismertük egymást. Most Béla ismét találkozót szervezett nekünk, s emlékeztetett, hogy ezek az emberi kapcsolatok milyen értékesek számunkra.

A temető bejáratánál találkoztunk azokkal is, akik külön jöttek, majd együtt indultunk az Urna Pantheon épületéhez, a 9 szál fehér rózsából készült OIRO-s csokrunkkal, és emlékekkel teli szívünkkel. (Itt köszönöm mindenkinek, aki anyagi felajánlást tett a csokorral kapcsolatban, az árát végülis ott helyben összedobtuk.) Egy üres fehér szalagot rakattunk a csokorra, melyhez egy kártyát tűztünk, rajta egy Aidás idézettel, amit az egész OIRO és Ibolya nevében csináltam.

http://blogol.hu/pikz/ibolyasvisszapill/bela_temetes.jpg

A búcsúztató szép volt, megrendítő és nagyon bensőséges. Már az Urna Pantheon maga is egy szép hely, mely végtelen tiszaságot, csendet és nyugalmat áraszt. Beléptünk. Elég sokan voltak, akik ismerték, szerették Bélát, ott álltak körben. Ott volt a családja is, felesége, lánya, és közelebbi hozzátartozói. Ott állt az urna a hamvakkal középen az asztalon.. És ott volt Béla lelke is velünk, mely a búcsúztató alatt úgy érzem belénkkúszott, ide belülre az emlékek mellé.

Miután beléptünk, páran akik személyesen is ismertük a családtagjait, odamentünk részvétet nyilvánítani. Igaz nekem alig jött ki hang a torkomon, csak megpusziltam és szorosan átöleltem a lányát.. ő látta mennyien eljöttünk az OIRO-tól, és elmondta milyen sokat jelent ez neki. Ezután baloldalt hátul megálltunk sorban. A barátok, kollégák, ismerősök pedig csak jöttek jöttek, már nem is fértek el mind bent, sokan az épület előtt hallgatták a búcsúztatót, mely hamarosan kezdetét vette, a hangfalakból megszólaló Halotti beszéddel. Míg a vers sorait hallgattuk, magam előtt láttam Bélát, felidéztem az arcát, a szemét, a mosolyát, a hangját, a mozdulatait, miközben a lánya könnyes szemét néztem.

http://blogol.hu/pikz/ibolyasvisszapill/halottibeszed_ff.jpg

Polgári búcsúztató volt, a vers után egy hölgy mondta a búcsúztató szövegeket. Előbb Béla életéről, életútjáról mesélt, születésétől kezdve mostanáig, illetve megemlítette azokat a dolgokat amik a legfontosabbak voltak neki az életében: Kiemelte a lányát, a családját, az életét végigkísérő sakk szenvedélyét, a zeneszeretetét, és Oláh Ibolyát, akire a Megasztárban figyelt fel.

Ezután következett az egyik legmegrendítőbb rész: Béla lányának búcsúzó soraival folytatta a hölgy. Kati gyönyörűen összefoglalta a levélben, hogy mit jelentett számára az apja, azokban a sorokban benne volt minden, a végtelen szeretettől a mélységes fájdalomig. Pár szó még mindig a fülembe cseng: „Attól fogva, hogy megtanultam beszélni örök szerelmet kötöttünk mi egymással”, „Olyanok voltunk mint egy embernek a két fele”, „Ott volt velem mindig, mindenhol”, „Három álmából egy megvalósult mikor átvettem a diplomámat” „Július 18-án valósult volna meg a második álma” „Számomra a legfontosabb ember a világon”, „Nem csak az apám, de a legjobb barátom is volt”.

Belül már sírtam, fojtogatott..

Ezután a hölgy összefoglalta, hogy kik búcsúznak tőle: „Lánya, felesége, barátai, kollégái, ismerősei és az Oláh Ibolya Baráti Kör..” A végén pedig arról beszélt, hogy el kell őt engednünk innen a földi világból, de a lelke itt van velünk, ő lát minket most is, továbbra is velünk lesz, és vigyázni fog ránk.

Ezek voltak a búcsúztató utolsó szavai, majd néma csendben, lehajtott fejjel emlékeztünk, és próbáltuk elfogadni a történteket. Nagyon erősen éreztem, hogy Béla ott van velünk, közel, nagyon közel. Ekkor hirtelen a csendet megszakította egy fájdalmas, gyönyörű hang: „Lépkedünk, létünk sikátorán, démonoknak, birtokán..” - Hasított belénk a hangszórókból megszólaló Aida-dal. Az egész OIRO-s csapatból egyszerre tört ki a zokogás, ami eddig felgyülemlett. Ekkor éreztem csak igazán, hogy Béla itt van velünk. Rengeteg érzés öntött el hirtelen. Azt hiszem a dal alatt végigpergett előttem az az 5 év amióta én ismerhettem őt, amiket ő tett, amikor beszélgettünk, amikor együtt volt velünk ő is koncerten, amikor együtt volt velünk az Aidán. Aztán az is, amikor mind együtt néztük a bizonyos jelenetet, ahogy Aida és Radames besétálnak a sírba és rájuk záródik a fedél, míg éneklik ezt a csodálatos dalt. És most, mikor a könnyektől elhomályosult szememmel a dal közben egyszercsak felnéztem, azt láttam, hogy nagyon halkan és finoman épp az ő urnáját teszik be a falba, s zárják rá a fedelet. Megrázó volt. Emellett bennem zakatolt az is, hogy ennél szebb búcsúja egyszerűen nem lehetett volna, ő sem tudott volna ennél szebbet elképzelni, mennyire jól ismerte, és érezte őt a lánya.. Bennem volt továbbá valami egészen erős összetartozás érzés a mellettem álló OIRO-s barátaimmal. Hallottam őket magam mellett és éreztem, éreztem, hogy mi pontosan ugyanarra gondolunk, ugyanúgy emlékszünk, és azt is, hogy ekkor Béla lelke átjárt minket, és egy utolsó örök nyomot hagyott ott. Tudatosította végleges fizikai elmenetelét a Földről, és tudatosította, hogy örökre bennünk él tovább, és vigyáz ránk.

http://www.youtube.com/watch?v=qmWidgEfsbU

A dal végén mikor oszlani kezdett a tömeg, mi még szótlanul ácsorogtunk ott egy darabig, az előző katartikus percekből próbáltunk magunkhoz térni. Bennem ezután valami érdekes, megmagyarázhatatlan nyugodtság érzés keletkezett. Közelebb léptünk még egy pillanatra a falhoz, melyen - szülei mellett - a mi Schreiber Bélánk nevét olvashattuk. Végül elindultunk kifelé, hazafelé sétálva még beszélgettünk és Béla lányáéktól is elköszöntünk. A bejárat előtt a Bélának szánt sok-sok virág között pedig elhelyeztük az OIRO-s fehér rózsa csokrot.

(szilvert, Ibolyás visszapillantó és OIRO fórum, 2009.05.01.)



Mélységes fájdalommal tudatom minden kedves OIRO fórumtaggal, hogy ma, 2009. április 9-én hajnalban váratlanul elhunyt barátunk, Schreiber Béla (1953-2009) a mi Bélánk.
Nemcsak remek kolléga, hanem igaz barát is volt... Béla! Rettentően fogsz hiányozni!
Pillanatnyilag csak annyit tudunk, hogy szívroham vitte el... :( Semmi előjele nem volt... Tegnap úgy váltunk el, hogy jókedvű volt, a lányával az esküvőre készülődtek. A virágossal voltak a helyszínen a dekoráció miatt, öltönyt néztek az egyik boltban... Felfoghatatlan... és tragikus...
Még csak annyit... Béla nagyon jó ember volt... ezért ment el csendben... álmában. Örökre elaludt...
(Infarktus - a hivatalos szakvélemény. Fel sem ébredt…)

(Cicka, 2009-04-09 12:21)


Hát ez az. Tragikus és felfoghatatlan. Tudtuk, hogy nagyon készül a lánya esküvőjére, két hét múlva lenne a névnapja is. Hihetetlen. Túl azon, hogy férj és családapa, barát és hű rajongó, ő Ibolya első lemezének első tulajdonosa, amire nagyon büszke is volt. Le vagyok törve, nagyon.
Öszinte részvétem a családnak, kollegáknak.
Nagyon fogsz nekünk hiányozni, sohasem felejtünk el!

(obj, 2009-04-09 12:33)


"Gyerekként úgy képzeljük,hogy barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak.Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri -e bárki is épségben a holnapot."
Darren Shan szavaival köszönök el Bélától, akit bár személyesen nem ismertem, csak a fórumon keresztül. Az ember nehezen talál ilyenkor szavakat, nehezen tudjuk felfogni a felfoghatatlant és a döbbenet lesz rajtunk úrrá. Emlékét tisztelettel megőrizzük. Nyugodj békében Béla!

(Prisz, 2009-04-09 13:25)


Ez felfoghatalan..Tegnap beszéltünk az esküvői előkészületekkel kapcsolatban... :( Kikészültem.. :(

(Rossi, 2009-04-09 13:28)


Ez most így szíven ütött. Hiányozni fog Béla innen is, nagyon. Jó utat arany szívem, csók!

(mTimi, 2009-04-09 13:40)


Jézus isten...Ezt nem hiszem el..:( :( Úristen. Nem tudok mit mondani, komolyan.
"Az egyiptomiaknak volt egy gyönyörű hiedelmük a halállal kapcsolatban. Mikor a lelkük elérkezik a mennyország kapujához (...), az istenük két kérdést tesz fel nekik. A válaszuk függvényében engedik be, vagy utasítják ki őket.
1. Találtál-e örömet az életedben?
2. A te életed hozott-e örömet mások életébe?"
Úgy hiszem, Béla mindkét kérdésre igennel felel.
Minden jót Neked, Béla, akárhol is jársz most... :( :(

(Luca, 2009-04-09 14:56)


Őszinte Részvétem minden hozzátartozónak! :( Ez most engem is megrázott :( Felfoghatatlan ! :(

(Mókus, 2009-04-09 15:33)


Bélával személyesen is találkoztam.
Dec.elején, az Arena Plázában, Ibolya fellépése előtt, azonnal kiszúrtam a fórumbeli kis képről, de odamenni csak Szilvert érkezése után mertem, mert Őt is felismertem.
Kedvesen fogadtak, és szorongásomat látva Béla viccelődött velem, ne féljek, az Ibolyások nem harapnak. Mindig érdeklődéssel és legtöbbször egyetértéssel olvastam sorait.
Emlékét kegyelettel megőrzöm, nyugodjon békében !

(Gerbera, 2009-04-09 15:08)


Hiányozni fogsz, Béla, innen is.

(bagolya, 2009-04-09 15:50)


Nyugodj békében Béla!!!!!!! :'( :'( :'( Istenem, nem hiszem el!!!!!!!!!!!!!!! :( Ez döbbenetes, fel sem fogom!
Szilvert mellett, Béla volt az első olyan OIRO-s tag, akit megismertem, ha nem is személyesen, de msn-en keresztül. Nagyon megszerettem őt.

(Bogi, 2009-04-09 17:22)


Bélánk!
Ha valóban létezik a part odaát,
Te már biztosan arra jársz.
Elment egyik tagja,
kevesebb lett veled Magyarország.
Talán,
átrezegnek hozzád még e hangok:
áldásunk szálljon Rád…

(CNemo, 2009-04-09 17:45)


Reggel "beszaladtam" az oirora és úgy gondoltam, majd délután böngészek hosszasan...
Amikor a topikcímet (Nekrológ) megláttam, elállt a lélegzetem. Nagyon-nagyon mellbevágott a hír és alaposan megrázott, idő kellett ahhoz, hogy írni tudjak.
Személyesen találkoztam Bélával a Margitszigeten tavaly, de enélkül is, korábban is igazi segítőkész barát volt! Hosszan sorolhatnám-sorolhatnánk, mi mindennel lepett meg mindnyájunkat, kérés nélkül is....
Igen, Luca, valóban mindkét kérdésre igennel felelhet...
Nagyon fog hiányozni! Nyugodj békében, Béla! :( :(

Talán még annyit tennék hozzá, hogy megérdemelten volt gyors és szép a távozása. Örülök, hogy nem szenvedett és boldogan várta a másnapot....
A családnak viszont iszonyatos lehet :(

(Zsuzsa, 2009-04-09 18:17)


"Most megszűnik a tér s idő, hisz nem kell
És elérjük, hisz karnyújtásra az ég
Egy másik nap, mi nyugszik ott és felkel
Egy szebb világ, mi tárul majd elénk"

Ezekkel a sorokkal búcsúzom Bélától,reméljük tényleg az egy szebb világ.
Nyugodj Békében Béla!

(Makka, 2009-04-09 19:11)


Teljesen ledöbbentem a hír hallatán.. Felfoghatatlan.. Nagyon fog hiányozni.. :(
Mikor kitűzték a lánya esküvőjét, azt mondta nekem, három dolog van, amit szeretne megélni az életében: A lánya diplomaosztója, a lánya esküvője, és hogy unokája szülessen. Mindene volt a lánya. Már lediplomázott, s idén júliusban lesz az esküvője..
Az alsó kép pedig szintén nagyon sokat jelentett Bélának, mint ahogy Oláh Ibolya, a honlapok, s az egész OIRO-s csapat, élete és mindennapjai fontos részévé vált. Ő volt az, aki többünket személyesen is összehozott még 2004-ben, később is új embereket toborzott, sok ismerősét, kollégáját elcsalt mindig a koncertekre, de mindig másokat, hogy mindenkinek megmutassa, hogy ki is az az Oláh Ibolya, és miért is szereti ő annyira, illetve mi az az OIRO-s közösség és mi az a Múzeum. Nagyon büszkén mondogatta, hogy ő a tulajdonosa Ibolya első lemeze első példányának, melyet Helgától kapott, még mielőtt a megjelenés előtt osztogatni kezdték volna. Az Old Mans-ben az első asztal az ”övé” volt, ahol általában baráti társaság és hölgykoszorú közepén találtuk. A fórumban folyamatosan jelen volt, mindenről kendőzetlenül elmondta a véleményét, olykor iróniával, öniróniával, humorral fűszerezett megjegyzéseit, reális és irreális ötleteit, gondolatait. Vitatkozott. :) Óriási szívű és valójában nagyon érzékeny ember volt.. Mindig, mindig segíteni próbált, őszintén, ahol csak tudott. Mennyire várta, hogy Ibolyától valami új dalt hallhasson.. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, drága Béla! De lélekben itt maradsz velünk, mindig, tudom, ott leszel a lányod esküvőjén, ott leszel az unokád születésekor, és ott leszel velünk minden koncerten.. A OIRO nevében csináltatunk egy csokrot vagy koszorút, a mi Bélánknak.

(Szilvert, 2009-04-09 23:51,
http://ibolyasvisszapill.blogol.hu)


„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” (John Donne)

(Moon, 2009-04-09 22:18)


Nincsenek szavaim. Megrázott. Nyugodj békében.

(Ági, 2009-04-09 20:56)


Nagyon megdöbbent a hír. Bár személyesen nem ismertem, de meggyőződésem, hogy nagyszerű ember és Ibolya egyik legőszintébb rajongója volt. Sajnos, mindig a jók mennek el!

(Emeryc, 2009-04-10 01:34)


Egyszerűen képtelen vagyok felfogni,hogy nincs többé.Tegnap mikor olvastam a hírt,teljesen kiborultam,egyre-másra jutottak eszembe a közös Ibolyás élmények.Ha tehette mindenhol ott volt,mert nagyon szerette őt,ahogy minket is. Béla! Nagyon fogsz hiányozni,nyugodj békében!

(Csilla, 2009-04-10 08:39)


Kedves Béla!
Nem ismertelek közelről. Távozásodat nehezen tudom a sorsnak megbocsátani mégis, tekintettel az itt maradottakra. Ennek a közösségnek itt meghatározó személyisége voltál ugyanis, s akkor még nem is beszéltem a családodról.
Mindig megdöbbent a természet törvényeinek e kegyetlen ostobasága, ami a halál körülményeit illeti.
A neked fontosak sorsának jobbra fordulásába már belekóstóltál, s akár zökkenőkkel, de az biztosan folytatódik. Ezt te majd meglátod, immár más dimenzióból. Szeretettel gondolok rád. Nyugodj békében.

(msmester, 2009-04-10 09:37)


Nem találok szavakat... Néhány napig nem olvastam bele a fórumba, és most szembesültem a szomorú hírrel. Nem volt szerencsém személyesen is megismerni Bélát, de véleményem szerint Ő volt a kis rajongói kör egyik középponti alakja, "kovásza",akinek gondolatait, Ibolya iránti feltétlen szeretetmegnyilvánulásait jó volt olvasni. Ismeretlenül is a szívembe lopta magát. Nyugodjék békében.

(Tux, 2009-04-10 10:26)


Újra, és újra feljövök erre a blokra, mintha valahol azt várnám, hogy téves volt a hír, vagy mit tudom én.....  Ilyenkor az ember csak áll értetlenül, és folyton az jár az eszében, hogy sosem tudjuk mit hoz a holnap . A legőszintébb együttérzésem a családnak!


(Prisz, 2009-04-10 22:19)


Nagyon nehéz bármit mondanom, csak szeretnék én is elköszönni...vagy nem is tudom. Nekem is folyton a családról, a lányáról mesélt, küldte a képek véget nem érő sorozatát Ibolyáról vagy a lányáról... Oldban gyakran villant a vaku és Ő a gépet leengedve mosolygott rám, mert tudta, hogy ritka, mikor örülök, ha fényképeznek. Többé nem dühönghetek, hogy "Béla már megint fényképez!"...és most azt kívánom, bár tehetném. "Más időben, más helyen..." még találkozunk, Béla! Isten Veled!

(Marcsi, 2009-04-11 03:00)


Először azt hittem, ez a Kész átverés. Figyeltem, hogy mikor bukkan elő Balázs. És nem jött! Most már látom, hogy nem is fog... Most már kezdem felfogni, hogy ő már egy egyirányú űrutazáson vesz részt. Nincs visszaút Béla!

(wpetya, 2009-04-11 01:06)


Nagyon régen írtam, bár követtem az OIRO és így Béla életét is. Jó és igaz ember volt. Szerettem és hiányozni fog. Nyugodjon Békében!

(arte, 2009-04-11 17:06)


Az első volt, aki nyitott felém. hihetetlen. nagyon sajnálom. Nyugodj békében Béla!!!

(Krumpli, 2009-04-11 21:35)


Megrendülten vettem tudomásul , hogy elmentél.
A Margit-szigeten találkoztunk először -azon a felejthetetlen AIDA bemutató előtt. Én a lányommal odamentünk hozzád , bemutatkoztunk , és mintha régi ismerősök lettünk volna , beszélgettünk az akkor még szorongva várt előadásról. Te bemutattad kedves családodat , és ezt követően elhalmoztál legbensőbb családi képeiddel. Sokat segítettél Ibolyának, apaként bátorítottad, oltalmaztad. Bennünket pedig gyakran elláttál sok - sok Ibolyás képekkel, élményekkel. Nagyon - nagyon fogsz hiányozni. Nyugodj békébe ha már egyszer így hozta a sors. Isten veled Béla!

(aramis, 2009-04-12 18:05)


Szállj hát magasra, most megteheted. Mosolyogj ránk onnan, hova képzelni sem merjük magunkat. Állj mellénk mikor fájó szívvel kimondjuk neved, karold át vállam megtörő mozdulatoddal. Légy mellettünk, mikor helyedre nézve egy idegen néz vissza értetlenül ránk. Könnyítsd meg ismert mosolyoddal a szakaszokban ránk törő felismerés végtelen perceit. Magyarázd el nekünk, mert nem értjük. Nézz ránk mosolyogva, mert Te már megteheted. Magunk mellé képzellek, ahogy gyereknek megmaradt lelked tudatni akarja, hogy felesleges minden könny. Érzem, hogy itt vagy mellettem és olvasod mit írok. Rólad is lekéstem… bocsásd meg keménységem.
Oda akarok menni hozzád, átölelni és azt mondani, hogy hallottam mi történt, de örülök, hogy túl vagy rajta. De nem lehet. Gondolatban szólok hozzád és lelkednek suttogom, hogy hiányzol,sokszor gondolok Rád. Menj hát utadra, járd végig a fényt a szeretet hullámain utazva.

(mTimi, 2009-04-14)


Béla készítette ezeket nekünk (2006 karácsonykor):

http://olahibolyamuzeum.oiro.hu/images/7_kreativsarok/16_powerpoint/bela_magyarorszag.pps

http://olahibolyamuzeum.oiro.hu/images/7_kreativsarok/16_powerpoint/bela_megelmeg.pps

(Szilvert, 2009-04-14 22:56, http://ibolyasvisszapill.blogol.hu)


Nem ismertem Őt személyesen, csak a fórumról.
Mélységesen sajnálom. Béke legyen vele.

(Libra, 2009-04-15 17:27)


Csak most olvastam a hírt, ledöbbentett nagyon. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy Béla volt az OIRO egyik motorja, és Ibolya egyik leglelkesebb rajongója. Szegényebbek leszünk nélküled! Nyugodj békében!

(Katt, 2009-04-15 19:54)


Fájdalmas! Jaj, Béla - kegyetlen volt tőled ez a nagy áldozat -, hogy így, a torodra harangoztad össze a barátokat. Én már elengedlek, lehet.

(CNemo, 2009-04-15 21:10)


Még mindig felfoghatatlan.. Nagyon fog hiányozni.. :(

(Joe, 2009. április 10. 16:28:18)


Ahogy nézegetem a képeket, ahogy olvasom újra és újra a sorokat, ahogy hallgatom a blogzenét folyton csak az zakatol a fejemben, hogy ez nem lehet igaz..., ez nem történhetett meg vele... Szinte kétszeresen várom a következő koncertet, hogy véget érjen ez a rossz álom, hogy lássam ahogy közeledik felénk, hogy üdvözöljön bennünket, szinte hallom ahogy örömmel újságolja, hogy egy újabb ismerősét hozta el magával... És közben tudom, hogy ez már sohasem következik be, legalább is a fizikális világban biztosan nem. Skizofrén állapot. :(

(Györgyi, 2009. április 10. 18:49:26)


Istenem, ezek a képek, az első találkozónk, aztán a többi, mindenütt Béla, a megszokott kedves, fanyar mosollyal az arcán. Nem, nem igaz, hogy nincs többé, itt él közöttünk ő már örökké. Folyton, fájón az eszemben járnak a közös emlékek. Hányszor szívét-lelkét kitette értünk, Ibolyáért. Időt, pénzt nem sajnálva ment minden fellépésre, telefonált, e-mailezett, ha valami fontos dolog történt, fotózott, videozott. Legutóbb, ahogy bevarázsolta magát a Kongresszusi Központ bevehetetlennek tűnő várába, és hazaérve első dolga volt, hogy közkinccsé tegye a felvételeket, melyeket annyira vártunk. És írta a beszámolót, tudta, hogy minden szavát isszuk. Felejthetetlenné tette magát, példaképként szolgál az önzetlensége, segítőkészsége, barátságossága, tenniakarása mindannyiunk számára.

(obj, 2009. április 10. 21:40:25)


Hiányzol és mindíg is hiányozni fogsz..Nyugodj Békében !

(Rossi, 2009. április 15. 22:50:02)


Igen. úgy mindenre igen. ebből is tanultam. Egyébként többet gondolok Bélára mint kellene és nem értem, hogy miért. Nem szoktam én ilyen lenni, nem is volt közvetlen kapcsolatom vele. Persze,éreztem, hogy milyen és kommunikáltam vele a fórumon, tudtam, hogy miket csinál. a magam módján szerettem is de soha nem közeledtem felé. pf, na hagyjuk mert már magamat is összekeverem. Hiányzik ez az ember, hiányzik. Körhintaként forog a személye az agyamban.

(mTimi, 2009. április 12. 02:04:05)


"Somewhere over the rainbow
Way up high
And the dreams that you dreamed of
Once in a lullaby...
Somewhere over the rainbow
Blue birds fly
And the dreams that you dreamed of
Dreams really do come true...."

Jó utat kívánok Bélának, akármerre is jár. És tudom, hogy jár valahol...

(Luca, 2009. április 10. 21:32:38)


Én 1-2 havonta szoktam felhívni Szilvertet, hátha tud valami új fejleménnyel szolgálni..
ma is felhívtam és teljesen ledöbbentem..
felfoghatatlan..utoljára az Aréna Plázában találkoztam vele..
Nagyon sajnálom és őszinte részvétem a családnak..

(Emese, 2009. április 17. 17:49:17)


Fáj, nagyon fáj! Nekem is, akinek alig volt személyes kapcsolatom Bélával. Itt ülök több perce a gép felett és nem tudok továbblépni... Annyira sajnálom. Nyugodj Békében Béla!

(Szilvi Vác, 2009. április 19. 15:29:41)