|
ÍRÁSOK:
„Tudjátok,
Ibolyából csak egy van.
Nem vihetjük Öt
haza, bármennyire is szeretjük (szeretnénk).
De
a lelke hatalmas és abból mindenkinek jut.
Éneke
is mindenkié.
Ha én hallom: csak az enyém.
Ha
te, akkor a tiéd!
Úgy is képes neked
adni, hogy tőlem nem vesz el...”
„Momentán
úgy szeretem Ibolyát, ahogy
van. Később,
ha majd esetleg változik, akkor
meg annak fogom
szeretni amivé válik.
Tudom, az ibolya kék.
De a kéknek
millió még eddíg
imeretlen árnyalata lehet.
Van a magyarban egy
kifejezés:
"ibolyakék"
Sem lila,
sem bíbor, sem kék. Egyedi szín!
Utánozhatatlan!
Ilyesmi nem keverhető ki sem
"brillantin kék"-ből,
sem "E248"-ból, sem
"E32"-ből.
Csak a természetben fordulhat elő.”
„Talán
csak tornádó előtti a csend!
Talán már
készül a kitörés.
Káosz-fehérzajból
most tisztul a dallam.
Ugye hallod már, nem a füleddel
még.
Dolgozik az idő, az értelem.
Mindenki
hallani fogja,
S meglátni, mint eddíg még
soha.” (2004. június)
„Igazándiból
nem azzal lenne a gond, hogy valóban létezik-e
pillanatnyilag egy Ibolyához hasonlóan tehetséges
előadó. Hiszen a végtelen szeretet bármikor
osztható kettővel, az eredmény akkor is végtelen
marad!
De azt kiérdemelni?...” (2004. július
7.)
„Kedves Oláh Ibolya!
Innen
kezdve tökre bárki tökre bármit is
írhat,
az tökre egyre megy!
Tökre tudod,
hogy tönkreénekelhetnéd az egész
magyar popuniverzumot. Ha mégsem teszed meg, az a te
dolgod,
a te lelked feszül/szárad rajta.
Veszi
a lapot, aki veszi a lapot alapon (tudat-alatton) sok pénzsóvár
alattom hálója határol. Határolt.
Eddig behatárolt. Csak, ha figyeltél arra a dalra
a ban, meg arra a dal utáni tombolásra a közönség
soraiból...
(ha mások is énekelték,
de az ováció, az neked szólt!)
...
ördöngős dalod volt, csak másoknak hangján
szólt.
Így vagy úgy, meg vagy te
szeretve. És így is maradsz...
Nem kell a
legjobbnak lenni. Ruppót sem érnek az elsők. Csak
ott kell díszelni a sok-sok jók között,
hogy mindenki választhasson, ahogyan akar.
Shild,
mackószerkós magánélet, dac, zene,
dal rock-csendélet.
Kire-kire rá van bízva
a szemlélet.
Kis ország, kis foci, kis
sztárság. Kismegasztárság.
Azért,
te beírtál valamit a Naplóba. Ebbe a
nagyba. Ebbe a nagy közös magyarba. Aki érti a
betűt olvashatja, aki meg nem akarja ne tegye. A lelke van
rajta.” (2006. március 20.)
RAPSZÓDIA
VIOLA (2004. június)
Már
nem tudom mi meddig tart,
'S hogy hová se(m)...
De!,
de!, de!, kitartok, ha kell.
Még soká, újabb
ősrobbanásig!
Nem fog semmi átok,
ha Ibolyát
kiáltok!
Őz szemek, ibolya álmok.
Démont
látsz?
Én meg, tündért
látok.
SZIVÁRVÁNY
(2004. július 2.)
A dal nem
Ibolyához, hanem Ibolya számára
íródik!
Füleket becsukni, szívet
kinyitni és …
C G Am
Tiszta
égen azt a szép szivárványt,
F
G
Látom magasan száll!
C G Am
Világszép
színével fenn tündököl már,
F
G
Látom magasan száll!
C G
S, ha a világ
elborul ma,
Am G
Szép szivárvány hová
bújna,
C G
Hová bújhatna el,
reggelig?...
C G
Hozzám bújna
el!
SZIVÁRVÁNY (2004.
július 5.)
Rád gondoltam most,
's
benn itt valami kis húr megfájdult.
A lelkem ég
még,
bár az idő óh de régen
elmúlt.
Én gondolok még rád,
elküldöm
hozzád a szivárványt.
Tiszta égen
szálló szép szivárvány,
Láthatod,
magasan száll!
Szívem dobbanása benne
tündököl már,
Láthatod, magasan
száll!
'S ha egy felhő rád borulna,
Szép
szivárvány hová bújna,
Hová
bújhatna el, az égről?
Hozzád bújna
el!
'S ha a napfény lángra gyúlna,
Szép
szivárvány miért bújna,
Miért
is bújna el? Úgyis,
Hozzád bújna
el!
ANNÓ MEGA
(2004. július 14.)
Magán
ügy lett a
megá(nyi) óaranyon
felülcsillanó
gyémántezüst
fény.
Volt ott sok ének és még
egy
ezüstváló blabla,
Halandzsa..., még
is szép!
Aztán igazt választottunk,
Aki
lelkesen kék!
Attól már kékezüst
hang
örökké miénk.
ÉN
VILÁGOM (2004. július
16.)
Én Világom: kék.
Épphogy
Ibolyakék majd-(nem?).
Nem túl,... soha,... és
mindíg csak innen!
Tündérlassan
közelg,
mozdul az álomhatár.
Alig
várom, ... ám,
Ami azontúl van, nem
láthatod már...
Talán.. egyszer.. én
'bár.
De ez szent titok!
Öröktől
összekötnek örvényhullámok.
Lüktető
MegaHertz-ek,
Dobbanáspulzárok,
Kékek,
szépek, ibolyántúlvillanások.
Tesla
tekercsen lobbanó szikrák.
Nem enyésznek.
Hát,
nem tudhatod,
Hol vár határ.
Kéknél,...
még ibolyábbhatnék.
De
Ibolyánál...?!?
Úgy 'sincs kékebb
ibolyakék nekem már!
DEBRECENBE...(2004.
július 18.)
Mit ér a
vers
Édesbús Médea nélkül?!
Mivé
lesz?
Ha csak dallá nem serdül.
Ha nem vón',
Ki már hangjával hegedül.
Lélekből
lélekbesírva...
Árvalányhaj,
Haj(rá)!
MESE
A HOLDBÓL (2004. július 20.)
Dalolnék
a Napról...
(És)Regélnék, még
a Holdról is.
Mesélnék ma éjjel
A
Holdból is.
Figyelj! (Rám most...)
Igaz
mesét mondok...
Nem jártál, óh a
Holdon még.
Ne nézz furcsán énrám,
A
Földről, Ó-óh.
A-a, aa...
Táncot
sző a Hold most.
Keringőt, és oly
édeset.
Tánc-balettet jár már
A
napsugár.
Kék Hold arcán.
Nem
tudhatom hol jár a fény,
De mindig visszavárom
én.
Hideglő éjben, csillagnap tüzét.(Édes
tüzét!)
Örvénylő törvény
hozd el őt
Mert én még visszavárom,
Magamra
szórnám csillagkék tüzét.
Örvénylő
törvény hozd el őt
Mert én még
visszavárom,
Magamra szórnám, kék
tüzét. (Adja az ég!)
Távolból
várom,
Fénymérföldről úgy is
megtalál.
És mindig újra, újra
rám talál.
Örvénylő törvény
hozd el őt
Mert úgy is visszavárom,
Magamra
szórnám csillagkék tüzét.
ZÖLD
PARDON (2004. július 23.)
Lehet-e
kék a zöldből,
Köszönöm, a
pardonból?
Jelen van a hold, kedves udvarban.
Fény
dobol, egyenáram-váltó.
Jelenik a
Nap!
Kovácsolt féltéspajzsa óvó.
Végül
lecseng a fénydob, halkul.
Akkor még tobzó
Nap is leül.
Nem magában persze, gyűrűn
belül.
Néma dér lep
Engem ott
meg.
Kereszt szemek, árgus figyelnek,
Itt bent
énemmel küzdök meg.
Ha felrobbanok,
eltemettek?
Megjött kérdésekre jöttek
a válaszok:
Nem! Akár robbanhatok!
Aztán
sárga levek meg sok füst.
Idő múlt,
Jó
lesz már a jóból.
Aggfehér
Rosinante
Már odakinn viháncol.
Kommersz
búcsú csók...
Megyek már.
Még
visszanézek...
És akkor!
A szem:
Pár!
IBOLYA
2004. (2004. szeptember 29.)
Vulkánkürtő
méhén,
Fagyott kőöbölben,
Hamutenger
alatt
Szürke kismadárka
Ezüstlángot
lopott.
Szivárványmadár kél a rút
kiskacsából.
Ozmiumgörcsök
peregnek,
Ólomrögök, vezértolláról.
Rebbenni
készül.
Most szárnyakat lendít...
Huss!
És már repül
Egy csapással,
égig!
SZITA-SZITA
HÉTFŐ (2004. október
4.)
Szitaselymén áthulló
csókok
Virtuális lánytól,
Vakszédült-idülten
pörgő polikarbonáton.
Elképzelhetetlen
riport
Pipacsfesztiválról.
Valószínűtlen
kék,
Láthatón érezhetetlen,
kibernetikus rét.
Hanyatkidőlve hallgatom
zenéd.
Szép!!! (...Legalább
nekem......)
Jaj, gyönyörű!
Hát persze,
hogy szép!
Hisz... mit is mondhatnék?!
Ami
te vagy a dalból,
Az mind-mind
álomszép!
Csakhogy...
Ahogy... nézel
ki, önmagadból, a képen...
Vadászkutya
legyek, ha megértem.
Ez is őszinte:)
És a
...Help...-et...
Nem lelem.
KÉKSZIKRA
(2004. október 5.)
Citrom - szilva -
alma.
Látod? Megint csak ez lett!
Már megint
a rablóélet nyert.
S aki fél karját
nyújtotta a tűzbe
Újra csak veszített.
Csak
veszíthetett!
Vaksors!?
Véletlengenerátor
hiába méretezi
Szűznek igaz tüzét -
a víz öntőjéhez.
Ha egykor, valahol,
valamikor, valaki
Úgy döntött,
hogy:
NEM.
Nem lehet! Nem, nem!
Mutasd meg az
írást!
És én akkor
elhiszem.
Pályáról eltévedt,
jégbe dermedt
Kőszikla - kisbolygó.
Nem
ütközni durván,
Csak simulni,
lágyan...
Pihén próbált.
Legszebbik
hátát
Még egyszer Napnak fordítva,
Csak
hogy meglásd rajta,
Ni csak?
Ezüstözött
falfirka.
Arany szív! (De nagyon!).
De nagyon híven
hív...
Kuka, kis naiv!
Nagyon, de
nagyon...
Hív!
Ha most észre nem
vetted,
A "beng - beng - beng" -et...
Neked
kódoltam!!!
Kódolatlan üzenet.
Újabb
szoláris kör
Ezer évbe beletelhet.
Giga
volt a töltés,
A napszél kiszívta.
De
maradt még bezárva:
(Egy).
Kicsinyke,
sercegő
Kékszikra.
TALÁN
SZÉP...(2004. október 7.)
Hallgatom
a Lemezt.
Először, másodszor, jó ég
tudja hanyadszor.
Előbb szemmel hallgattam...
Újammal
tapintottam hangod.
Lézerpillantással
száguldottam Tündér!
Utcádból
lefelé, a meredeken.
Szinte zuhantam, ezerfokos
lejtőn.
Másodszor fülemmel...
Szavakat
hallottam, káosz mondatokat.
Meg még hangokat,
igézőn.
Furcsa! Felhangot, illatot!
Felütéseket
a felső csinen.
Harmadszor... meghallgassam,
Kell még
egy érzékszerv.
Tudod, nekem megvan...
Bár
lassan működik.
Lassan, de nagyon lassan.
Talán
mégis szép...
FEKETE
BÁRÁNY (2004. október 9.)
Fekete
bárány a kereszten,
Éjfeketén és
hófehéren.
Szívedbe sajdul még
egy vallomás.
Ne szeress mást!
Vagy ha
úgy dönt a sors: nem lehet,
Szórd a szélbe
gyönyörű szép lelked!
Szépet és
a csúnyát, még a rútot is.
A
bátrat, a gyávát, a győztest, a vesztest,
Reménymegőrző hőst,
Még az árvát
is!
Szeresd őt is!
Fekete bárányka a
kereszten,
Tűzpirosban és liliomfehéren.
Fekete
bárány vagy a kereszten,
Éjfeketén
és hófehéren.
Szívedbe sajdul
még egy vallomás.
Ne szeress mást!
Fekete
bárányka a kereszten,
Tűzpirosban és
liliomfehéren.
Fekete bárány vagy a
kereszten,
Éjfeketén és
hófehéren.
Fekete bárány a
kereszten,
Hófehéren.
METRIKUS
(2004. október 10.)
Utolsó menet
a végtelen csavaron...
Kispatak, fél
mérföld,
Csak öt percre Dunától.
Kispatak,
kőhíd, hétfő.
Tizenkét órától,
Lehet, a végtelenig.
Vagy csak eddig!
Én
ott leszek!
Most én kiáltok.
Utoljára.
TISZ(T)AVIRÁG
(2004. október 11.)
Lehetne
árnyaltabb a halovány is.
Sokkal
diszkrétebb!
Lila emlékkönyvecske (tudod,
a kisszíves)
Hátsó borítóján
disszonáns szörnyeteg.
Lehetett volna
kontrasztosabb,
Erőteljesebb.
Gombostűn, világszín
pillesziromhímpor
Szürkén, egyre
megy.
Étervatta dobálók, jó éjt,
csendeset!
"Szép álmokat,
nyugalmasat!
Igérem, jó leszek..."
Mondta
a lepke,
S álomra emelte szép fejét.
A
végjáték állása most:
Sakk!
Csak, itt már elfogyott a tét.
Frappánsak!
Tanult urak, hölgyek!
Nemes észélményt,
jó mulatást n(N)ektek!(Hi)
És csak
őszintén...
Kívánhatom:
Nehogy
maguknak fájjon jobban.
Aranyaim,
pá!
Pá,pá...
TUDOD,
HOGY TUDLAK…(2004. október 14.)
Tudom,
hogy tudsz!
Tudod azt is, amiről nem
Tudom,
hogy
Tudod.
Tudom, nem a könyű számít.
Tudod,
a keserű...
Tudom, csak az édes!
Tudod...
Tudom,
valahol
Tudod, valaki számlálja a
lépést.
Tudom, húzza a rubrikát.
Tudod
hol tart?
Tudom, Médea..., csak nem
Tudom.
Jól
Tudom?
ARANYOM
(2004. augusztus 5.)
GUITAR: [C G Am
Em G///]
Am - Am / C
INTRO: Eljött
a nyár,
Em / G
///
Most újra szép a régi nyár.
Am - Am / C
Eljött a nyár.
F
/
Könnyei úgy perzselnek,
C
G
Úgy hogy az már fáj!
C
Eljött a nyár.
GUITAR: [G Am Em
G/// ]
C
G /
VERSE1, Hosszú
az út, hogyha nincsen egy emlék.
Am
Em /
Kialudt álmokon át mire mennél?
C
G /
Sosem volt tegnapok
visszaosonnak,
Am
Em - Em
Összefügg minden, és csak hozzád
szólnak.
G ///
Szállnak!
VERSE2, Pillangó
szárnyaid éjjeli lepkék, [C
G]
Ha meglátnák, még sok szépet
üzennél.[Am Em]
Habkönnyű játszma, csak őszinte szóval, [C
G]
Senki sem ért meg, mind azt mondják:
[Am Em-Em]
Szóval?! [G///]
VERSE3, Nem
mondsz egy szót sem, de megértesz mindent. [C
G]
Kirakós játék, csak teérted,
kincsem!
[Am Em]
Dupla vagy semmi, hát így kellett lenni.
[C G]
Am
F G
///
Gördült
a kocka, az utolsó aranyam.
G
///
Aranyom!
Am -
Am / C
OUTRO 1, Meg
volt a nyár,
F /
G /
///
Szívedből küzdöttél, úgy ám,
Aranyom!
Am
- Am / C
Ez volt a nyár,
F /
Könnyei úgy égettek,
C
G
Úgy hogy az már fájt!
/ C
Ez volt a nyár.
F
/ C
G
OUTRO 2, Ha egyszer
elfelejted, hát nem hiányzik már.
C
///
Ez volt a nyár.
G - G
C ///
Elszállt nagyon.
G
C
Édes, Aranyom…
GUITAR
[G C-]
|
ÁMOK
HERCEGNŐ (2004. november 12.)
Ámok
hercegnő leplet ránt magáról.
Hangból,
zenéből, őszinteségből.
Szinte él a
zenétől, hangtól.
Olyat kapsz belőle:
Megijedsz
magadtól, s nem tőle.
Nádként
színpadra hajol.
Felvillan, énekel,
elillan.
Belefutsz fényébe, és nem
látod:
Ezüsttel toppant be,
Arannyal dobbant,
mi, végre…
Kavalkádot bűvöl.
Fényt mosolyog
Mélybíbortól
ultravioláig.
Színt, tavaszt, nyarat…
Lángokat.
Kitalálhattad? Kitálaltad!?
Azt te csak kitaláltad!
Teleportál,
nyelvet öltve
Gördülő köveknek,
Pusmogó,
csalitos beszédnek.
Secperc alatt illan
kámformód.
Pesttől Debrecennek…
Jobb
kezét, ha figyeled,
Hangjával nem csalhat.
Vagy
csak a szemeit!
Mert abban van mindene,
Ami eljátszható.
MILLENÁRIS
(2004. december 4.)
„Hogyan is”
köszönhetném meg annak, aki…
Elvitt?
Annak, ki még valahol… Elvis?
Hálámat
lerónom…
Én már csak…, én
most…, csak…
Így tudom.
És
ment’ az ibolya, és mindent, ami
ibolya!
Ezüst-arany alma mindenkié lehet,
Ha
akarja, s elfogadja!
Nem fagy el a tőn, de platinát
termeszt,
És ismeretlenben ereszt gyökeret
a
Szeretet.
És jött Ibolya, és vele
minden, ami ibolya!
Hűvösen maradt szék,
asztalfőn. Hely, hej!
Egy simítás, a forró
támlán.
Ultramarin villanás.
Sokk!
Képezett nem láthatót… A
rakott
Szoknyán.
És ott volt Ibolya, és
minden, ami ibolya!
Anyácska! Éreztem
könyved…
Látod…, szárnyal
már kismadárkád!
Láthatod,
magasan fenn! Fölöttünk száll!
Neked-
veled,,, és néha picit velünk is
Repül!
És
szállhat Ibolya, és minden, ami ibolya!
Gomba
frufru’, ó szirénkendős pioneer…
Hetyke gallér, fehér blúz, blue
jeans!
Líráin nyert orgazmus, (és)
Vagy
százhúsz deciBel-nyi basszus
Kellett!
És
dalolt Ibolya, és mindent, ami Ibolya!
És
Ganz Ábrahám és a „mester” is
velünk remegett.
Lelkük önfeledt
nevetett.
Hogy egy kicsit velünk
Lehetett.
És
adott Ibolya, és mindent, ami Ibolya!
Ördögöt?
Nem!
Azt nem láttam ott.
Nem voltak, csak
angyalok.
Jó páran!
A38
(2005. február 4.)
Jeges a Duna,
és deres a híd,
De a vízvonal alatt
lüktet az élet.
Lobogó fényű láng
a zenit.
Megcsap a szóló és fellök
a bass,
Recseg minden ereszték eleve.
Vagy van…
hogy a dal könnyet mos szemedbe.
Mit visz a
kishajó?
Hát ibolyát, vagy kétszáz
szálat, messzire!
Tiszán innen, Dunán
túl…
Legénységet, leányságot,
és dalból van propellere.
BRUXELES
(2005. február 12.)
Mennyi, de
mennyi vár még…
Dalzászlót
kitűzni.
Most csudára megmutatni!
Világra
énekelni!
Mi bennünk lakik már rég.
Hová
nem fújhat el szél;
Zeneszárny
repítsen!
Kék zászlón
csillagkör.
S, a „Körben áll egy
kislányka”.
Magyar dalt hallgat Bruxeles.
LOCSOLÓ
VERSIKÉK (2005. márc. 23.)
1…,
Interneten
jártam,
Lila felhőt láttam.
Szépet
írtam: megmaradt,
Csúnyát szóltam:
elmaradt.
+a* és Nyuszitojás,
Ami itt van
mind „ibolyás”.
Rébuszokat mondok,
nem mást.
(Oszt’) Kapok érte lila
tojást.
2…,
Interneten jártál,
Lila
felhőt láttál.
Kéket írtál
megmaradt,
Többi meg: sicc – elszaladt-
+a* és
locsolóvers,
Betűkölni, mivel ölelsz.
A B
C D 5 6 7 8…
Tojásokkal teli T a polc…
MISS
ROCK & ROLL (2005. augusztus 7.)
Csak
ülök szikláimon,
döbbenettől
hallgatag.
Körbeömleng valami maszlag.
Ragályos
csízt prüszköl,
röhejt büfög
föl,
sok alvilági szörny.
De nem
juthatnak sokra,
zápor visszamossa.
Egyszer,
egyenként
mind nyakon ragadja,
s megfürdeti
a
kis mosdatlanokat.
De te csak dalolj…
szívedből,
Miss Rock & Roll!
CIRKUSZ
(2005. augusztus
22.)
Előadó kerestetik!
Ebbe
a…
szép Magyarországba.
De legyen
ám olyan:
Ki ezerrétű, cifra
s határon
is túl van!
Meg olyan, ki ékezetlen
nyelveken
holtrögökkel enyeleg.
Ne zavarják
tettleg meg
áramlatok, nézetek,
igézetek.
Rezzenetlen legyen kívül,
de
bensőben ingatag.
Meggyötört is kell, hogy legyen,
s néhanapján: Mondóan
hallgatag.
Verset szóljon,
énekeljen!
Pörögjön-forogjon,
zenéljen!
Soha sem hamisan!
Mert arra itt van: A
népkegy.
…az után, hogy élvezte a
nyenyerét
hányja-veti, öklendezi,
visszagurgulázza a cirkuszt
és a
kenyerét.
A végén…
Az
éhín-szín aszfaltba olvadó kalapba
telik
a sok bölcsességgel teli írt
dörgedelem;
Megannyi sajtcédula.
Bár
egy jó szóra
beváltható volna…!
MŰVÉSZNŐ
(2005. október)
Kicsit művész,
kicsit valós.
Szent is, csak épp annyira,
hogy
ne legyen ál.
Hogy öntudatos…?
Hát…
Akaratos, kicsit dacos.
Külsőre nem pont
átlagos.
Csillagos ötös.
Azt a
ragyogóst!
Kicsit dévaj, kicsit díva.
Ha
kigyúl a rivalda,
perzselő sziporka.
Volt,
hogy:
Beugrott a nagybőgőbe.
Meg hogy:
Jaj de szép
kék szeme volt.
És hogy:
Őt is csak égve
dobták el.
És volt, hogy:
Álmodott
egy álmot rég…
Kicsit enyém,
kicsit miénk.
Ő, dalokkal gondol felénk.
És
képpel együtt (katt a képre):
DALSUGÁR
(2005. november)
Melódia kél,
Éled
egy lánynak lelkén.
Felharsan! Felzeng!
Elremeg
a technikáig,
Ahonnét már szabad
út...
Torzítás nélkül
modulálja
A sétateret
S milliókhoz
eljut.
Kiválaszt egy sugárt,
Végtelenbe
elvezet.
Hangszóró
vagy csillagszóró!
A dal a
Márványteremből
Már az éterben
rezeg.
Csak kapcsold be,
És hangold rá a
szívedet!
És képpel együtt
(katt a képre):
LEVÉLTÖREDÉK
(2006. július 20.)
Egy,
a jövőnek postázott üzenet
már két
éve elment.
A racionális tudás
alapján
dupla fényévet megtett.
Akkor,
a papírra írt verset
miszlikbe
tépkedtem.
Fizikailag: nekem már nincsen
meg.
Azóta eszméletlen
mennyi hullám
szétrezgett a térben.
- Tisztellek, de a
fénysebességgel
valami nem stimmel,
Einstein!
Igaz, akkor az a híranyag
valójában
több volt, mint csak anyag.
És tudom: odaért
valahova,
és valaki felbontotta,
felbontja,
majd
felbontja.
És elolvasta,
elolvassa,
majd
elolvassa.
Magamódján
megválaszolta,
megválaszolja,
majd
megválaszolja.
„…Az időutas
könnyei.
Villám hasít kisszobám
falán…
…harmat a füvön,
harmat
a fán.
Hajnalra elmúlik talán…”
HALLÓ!
(2006. augusztus 4.)
Halló, itt
a központ!
- ?
Hogy melyik!?
Jaj kérem, hát
a Központ!
Az a nagy portvert, ominózus
keresztrúd
kapcsolásos.
Lövölde tér?
Nem,
nem… az a József… vagy Teréz(?)
Kresz
Géza sarka, ahol… (a villamos)?
Az meg a Lipót!
Nem mező…! A város!
Moszkva tér?
Krisztina?
- Nem, nem jó!
Halló, itt a
központ,
V.-ker., a Belváros.
Kit hívott?
-
Én a…
- Én…
- A
…Weiner…sat.
Halló, itt a
központ.
Nagyon serceg!
Majd küldök ki
szerelőt,
Adja meg a számát! (hanyas vagy?)
-
Én a… serc…ropp…
- Ismétlem,
a számom:
- 1… …ss k…sss…
Halló, itt a központ.
Mikor van
otthon?
- Tegnap is,
- meg ma is.
- És
holnap is.
- Én szinte örökkön…
KÖLTŐI
SZABADSÁG (2006. aug. 12.)
neki
kell ülnöm,
időnként bezárkóznom.
ha
rám jön az írás
senki ne
zavarjon!
örökkévalóságokat
költök
a gép előtt.
állati!
hagyjatok,
ilyenkor nem vagyok ember.
sem isten, sem
állat.
egyszerre látom
a jövőt s a
múltat.
szintézis extázisban…
kábultan
körmölök
és a holnapi körmösök
ma
este nem fájnak.
halált megvetve
fejest
ugrok
a szabadságba.
ilyenkor semmi se drága!
van,
amit közzéteszek
és sok is, mit közzé
vesznek.
írok – írók.
írókezű
irokéz.
kötetlenül, hibátlanul
szabad
kézzel, leigázhatatlanul(traviolet)
nem
ismerek be egyetlen
nyu’lfaroknyi helyesírási
hibát.
enyém ez az
agyonhallgatott,
meghazudtolt,
lekicsinyelt
letagadott,
el
nem ismert,
megfélemlített,
halomra
gyilkolt
holttá nyilváníttatott
KÖLTŐISZABADSÁG!
MÁSODIK
HELY (2006. augusztus 14.)
Az
abszolút-kategória ezüstérmese.
Majd
minden számban elindulhattam,
Nevezetlen.
Olyan
műfajban is részt vettem
Mit mindig elleneztem…
Abba
is belesodródtam, belerugdosódtam.
Nem
sorolom.
Valahol megvannak a felvételek,
A
célfotók, is rólam.
Ki sem vehetők
már rajtuk az elsők…
Én látszom
csak…, Meg a parádés, örökös
Második
helyezés.
SPONTÁN
(2006. szeptember)
„Néha
megpróbálok ám prózában is
fogalmazni, csak
az valahogy nem olyan. Nekem jobb
versekben.
Nekem sokszor így a könnyebb.
Meg
az is igaz, hogy nagyon régen írtam. Ide.
...
szóval meg anélkül az uccsó (újpesti)
konciról”
Milyenek a féktelen
érzelmek?
Hát szívből jövőek!
Ha
feltörnek, még az sem számít,
hogy
a magánéletben,
hogy egy színpadon,
hogy élőkoncerten.
Már ha igaz.
Ha
igaz, hogy igazi volt. (mert remélem)
Csak, ha
nem...
Akkor te nevedben is
a sűrű elnézéseket
kérem
Kicsi... kicsi... kicsi... i...
Magamrészt,
Q... de nehéz +feddni!
De tudhatod:
"Mindenre
van jó mód,
mindent el szabad mondanod,
csak
ne így tedd!
Nem így, hogy
- mint a
spontán förgeteg - ránk haragszol...
Ne
mint, kiből az ösztönharag szól."
Szikla
kemény, hasogató is tud lenni
a Rock &
Roll.
Meg sose felejtsd el: Ringatóan lágy is!
Ugyanaz a műfaj,
mégis...
TÜNEMÉNY
(2006. november 17.)
Túl szűkös
ez a világ ahhoz
Hogy csak úgy…
Hogy
úgy nyomtalanul
El lehessen benne, / belőle
tűnhetni.
De kitűnni se nem könnyű,
Főképp,
ha a tünemény
Önmagasságát
nem érezi elhinni.
Csalóka az ajnár
szó…
S csüggesztőbb mi sem lehet
A
folyton lehurrogásnál. Jó!
Mindennek
ellenben…
Oláh Ibolya!
Neked, csak(!)
énekelned kell…
KLEZMER
(2007. november 7.)
Ünnepnap, bizony az!
Jöttek a muzsikusok,
s világzenét
játszanak.
Elhozták örömük,
elhúznák fájdalmunk
mindenjátszó
hegedűn,
mindent szóló sípon,
lelket
doboló tamtamon.
Afrika, Ázsia,
Újvilág,
Európa…
Kész palotaforradalom!
Művészet műfajban
elnyomás nincsen
amíg
a zene szól…,
Millió kincs dalol.
|
