|
IBOLYÁHOZ
(2004. december 11.)
Láttuk
már sztárként tündöklő
fényben
S láttuk már csendben ülni
egy széken.
Ahogy néz: hihetetlen!
Egyszerre sír és nevet
Rádpillant, s
tekintete átjárja a lelked.
Becsukja
szemét, s Te elbőgöd Magad
Tudod: hangja
örökre a szívedben marad.
Körülveszik,
kik szeretik, virágok s díjak
De érzései
legbelül ádáz csatát vívnak.
Adj
hát Magadból, s mi megtanuljuk neved!
Boldoggá
teszünk, hogy örülj, s ragyogjon a
szemed.
Köszönjük Neked!
És
képekkel együtt (katt a képre):
|
MIT IS KAPTAM?
(2005. március 13.)
Egy
hangot, egy jelenséget, sok-sok örömet rosszal
karöltve
Voltam nagyon-nagyon blodog, s néha
mérhetetlenül összetörve
Barátokra
leltem, s jó ismerősökre, de csalódtam
is néha
Lettem szerelmes, majd lezuhantam Mennyből
a pokolba
Mindez nem történik meg, ha Ő
akkor nincs jelen
Hangja, lénye drága kincs,
tudom, nemcsak nekem
Őrizzük hát együtt
tovább, s felállva tapsolva
Kiáltsuk még
sok koncertjén: „Itt vagyunk Ibolyaaaa!”
|
