|
IBOLYA
(2004. július 9.)
„Ibolyának
Ibolyáról, hálám és reményem
jeléül”
Fekete gyöngyszem
vagy, sok fehér között
s, bár
kivetett sorsot hordozol,
mégis kincsed, mit Isten
rakott rád
óriásibb, mint terheid.
A
belső ragyogás, mi kápráztató
benned,
velőig hatóan énekelsz,
belemászol
az ember belsejébe,
s felborzolod, mi régen
szunnyadott:
a jó érzést, a mélybe
gondolást,
a remegtető gyönyört...
Abba
ne hagyd, kérlek,
énekelj, osztogasd
kincseid,
s, ígérem, vigyázunk
reád,
hisz gyönyörünk hordozod.
Dalolj
madár, feketerigó,
hangod, létezésed,
színpadot kíván,
te add, amíg
adhatod
mi csak a tiéd, egyedüli kincsed,
ritka
szép, ritka jó, még ha számkivetett,
fekete
gyémánt, ki ha süt rá a
Nap,
fényesebb, mint sápadt társai...
Az
irigység övezi lépteid, de
benned a hit
ettől erősödjön.
|
HOVÁ
SODOR SORSOM (2004. június 30.)
„Mivel
magam is rajongója vagyok Ibolyának, az Ő
ihletésére dalszöveget írtam, s
szinte hallom az Ő érces, érzelemmel telített
hangján megszólalni.”
Megszülettem,
mert hívott a világ,
elhittem, hogy kellek,
csalóka látszatát.
Koszos gyermek
voltam, kivetett remény,
nem kellett életem,
nem kellettem én.
Hová sodor sorsom, hol
van az anyám,
hová sodor sorsom, hol van az
apám?
Nem tudom, de nem is keresem,
elhagytak,
elvágták gyökerem.
Kidöntötték
törzsem, kidőlt a remény,
segíts
rajtam kérlek, hogy segíthessek én.
Mond
meg nekem, hogy álljam az élet viharát,
mond,
mibe kapaszkodjam, mit öleljek át?
Hol van a
segítség, kit szerethetek,
hol találok
vigaszt, gyógyítsa lelkemet?
Nem szeretett
senki, nem szerettem én,
fájt minden hiány,
de éltet a remény.
Refr.: Hová sodor
sorsom,
hol van a hazám,
hová sodor
sorsom
mi vár még reám?
Merre visz az
út
hegyen-völgyön át,
hangom kísér
téged
világokon át!
Bennem ég
a tűz, most kiárad rád,
gyűlt bennem
az izzás, vigyáz most világ!
Gyenge
vagyok, de sodor az erő,
minden rejtett vágyam
most fakad elő.
Engedj szóhoz jutni, engedj
énekelnem,
eléneklem minden fájdalmam,
keservem.
Eléneklem neked, ha te is akarod,
eléneklem,
mit a világ ram hagyott...
Refr.: Hová
sodor sorsom,
hol van a hazám,
hová sodor
sorsom
mi vár még reám?
Merre visz az
út
hegyen-völgyön át,
hangom kísér
téged
világokon át!
Gyenge
vagyok, de sodor az erő,
minden rejtett vágyam
most fakad elő.
Ha úgy érzed vége,
minden összenyom,
s, földig hajol benned már
a fájdalom,
mégis érezd, halld meg, ott
van a remény,
egy dalban neked éneklem én...
|
|
NINCSEN SENKIM
(2004. június 30.)
„Mivel
magam is rajongója vagyok Ibolyának,
az Ő
ihletésére dalszöveget írtam, s
szinte hallom az
Ő érces, érzelemmel
telített hangján megszólalni.”
Nincsen
senkim, de van mindenem,
van egy anyácskám, s
te is vagy nekem,
bennem tombol az összes
érzelem,
kitörni készülök,
tombolj velem:
Hmm ..., hmm ..., á..., á....
Én
vagyok a tűz, mely perzselő meleg,
én vagyok
a láng, mely gyertyádon remeg,
én vagyok
a szikra, mely rajtad izzik át,
én gyújtom
meg benned a szerelem dalát.
Én vagyok a
víz, mely körbeölel,
én vagyok a jég,
lépj rám, ha menni kell,
én vagyok a hó,
fehér ragyogás,
én vagyok a tenger, s
minden vízmosás.
Refr.: Életem
vágya, hogy átadjam neked,
mi bennem ég,
izzik, a perzselő szeretet.
Életem vágya,
hogy átadjam neked,
átadjak mindent, amit csak
lehet,
átadjak mindent, amíg csak lehet...
Én
vagyok a lég, mely forrón remeg,
én
vagyok a szél, mely viszi lelkedet,
én vagyok a
vihar, mely magával sodor
én vagyok a lelked,
hozzám tartozol.
Én vagyok a föld,
mely táplálja testedet,
én vagyok a rög,
mely mindent betemet,
én vagyok a hegy, mely téged
felemel,
én vagyok a völgy, bennem süllyedsz
el.
Refr.: Életem vágya, hogy átadjam
neked,
mi engem is éltet, a tápláló
szeretet.
Életem vágya, hogy átadjam
neked,
átadjak mindent, amit csak lehet,
átadjak
mindent, amíg csak lehet...
Én vagyok a
vulkán és hideg hűs folyó,
én
vagyok a szellő és vihar, tomboló,
én
vagyok a rét, s a földremegés,
én
vagyok a súly, s a könnyű lebegés.
Refr.:
Életem vágya, hogy átadjam neked
mit
sajnált tőlem a világ,
magammal töltöm
a hiányt.
Életem vágya, hogy átadjam
neked,
mi bennem fáj, éget, a forró
szeretet.
Életem vágya, hogy átadjam
neked,
átadjak mindent, amit csak lehet,
átadjak
mindent, amíg csak lehet...
|