Oláh Ibolya Múzeum

Dalszövegek - El merem mondani (2010.)

Ki nem volt

Írta: Gábor S. Pál – Szenes Iván
El merem mondani (Ibolya 3. albuma, 2010.02.26.) 

Ki nem volt soha még, úgy szívből szomorú, nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért, ki rosszat alig élt, jó sorsát az olyan miért venné komolyan?
Én voltam odalenn és voltam odafenn, és céloztam a kék eget.
És voltam elesett én éppúgy, mint a többiek.

A gyűlölt napokat, a kétségbeesést nem lehet felejteni.
Az emlékeidet magaddal cipeled, ha meg is tudtál bocsátani.
Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán és átvészelte bánatát
Az hangosan köszön, ha szembejön a boldogság.

Nézem a labdázgató kisgyerekeket. A kisbabát aki épp, az anyjára nevet.
A sorsot megbeszélő, nagy öregeket. S örülök, hogy béke van.
Hallom, a presszóból kiáramló zenét. Lesem a fiatalok hangos énekét.
A várost kápráztató élet ütemét. S örülök, hogy béke van.

Ki nem volt soha még, úgy szívből szomorú; nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért, ki rosszat alig élt, jó sorsát az olyan miért venné komolyan?
Én voltam odalenn és voltam odafenn, és céloztam a kék eget.
És voltam elesett én éppúgy, mint a többiek.

A gyűlölt napokat, a kétségbeesést nem lehet felejteni.
Az emlékeidet magaddal cipeled, ha meg is tudtál bocsátani.
Ki volt már szomorú, úgy szívből igazán és átvészelte bánatát
Az hangosan köszön, ha szembejön a boldogság.
.