Pécs, Expo Center- 2010. július 13.
Európa Kulturális Fővárosa Rendezvény
koncert - SEAL előzenekaraként



„..Oláh Ibolya és csapata fél 8-kor lépett színpadra. Nehéz kenyér az előzenekaroké, de a nekik jutó fél órát szépen kitöltötték. Seal és zenészei a bulit pontosan fél 9-kor indították, a feszesen játszott, ugyanakkor mégis légiesen könnyed Killer-rel..”

Nagyon köszönöm Ibolya és a zenekar nevében is a szurkolást - azt hiszem, jelenthetem: megérte!
Fura volt a rettenetes angol profizmus, de tényleg minden úgy működött, ahogy annak mindenhol kellene - és 1/2 8-kor belecsaptunk:

A hiba
Papa, ha félsz
Belső bolygó
Ibolyavirág
Embertelen dal
Magyarország.

A szinpadról nagyon jónak tűnt a fogadtatásunk, nálam sokkal rutinosabbak, mint pl. Iván és Mike Zsolti is úgy jöttek le a színpadról, hogy ritka az, ha egy külföldi (nyugati) sztár előtt a közönség tapsol az előzenekarnak... ilyen pedig sokszor volt, a Magyarország végét mindenki együtt énekelte és tapsolta Ibolyával.

Seal-t végignéztük utána, nagyon jó, iszonyú show volt (a beharangozottakkal ellentétben: Seal, dobos, basszista - zongorázik is prímán, két gitáros, négy fúvós-nő, akik vokáloznak is), de Ibolya nekem azt súgta, hogy a Nagy Bengának már fárad a hangja, most mi jövünk majd... ;-)

Lesznek képek is, talán holnap elküldöm Seal-vertnek...! ;-)

(Bence,.OIRO fórum, 2010-07-14 03:32 )


Egy hölgytől kért nyelvi segítséget pécsi koncertjén a világsztár

Nincs is annál jobb, mint amikor az ember egy pokoli forró nap estéjén szabadtéri koncertre mehet. Különösen igaz ez akkor, ha a pécsi ExpoCenter színpadján olyan sokoldalú, régóta várt zenei egyéniség lép fel, mint Seal és zenekara.

Pécs 2010 Európa Kulturális Főváros programsorozatának világsztár vendége tegnap este mintegy tízezer embert kápráztatott el. Az 1963-ban Londonban, nigériai és brazil szülők gyermekeként született Seal első nagy sikerét a „Killer"-rel 1990-ben érte el, majd egy évre rá a „Crazy" című dalával vált pop ikonná. Mindez húsz éve történt, akkor, amikor még az Music Television jelentette azt az audiovizuális forradalmat, amit most a youtube.

Az egyébiránt építész végzettségű brit előadót azóta 3 Grammy-vel tűntették ki, és idén ősszel már a hetedik stúdió albuma fog megjelenni, Commitment címmel. Seal rekedtes baritonja összetéveszthetetlen, és gyakorlatilag minden (könnyű) zenei műfajban alkotott már, legyen az house, funky, soul, blues, vagy rock. Aki nem tudná, Seal énekelt a Jimi Hendrix emlékére megjelent Stone Free lemezen is, méghozzá Jeff Beck kíséretében, a „Manic Depression"-t.

A zenei sokszínűség igaz volt a tegnapi koncertre kiválasztott dalokra is. A természetesen vérprofin játszó, a Seallel együtt nyolctagú zenekar az említett stílusok mindegyikéből adott ízelítőt. Igazi rock szám persze nem volt, inkább csak torzított gitárszólók house alapokon. A tagok: a fúvós és vokál szekciót alkotó négy szőke hölgy (Katie, Sarah, Georgee és Carol), dobos, valamint két gitáros, akik számonként váltották a szóló és ritmus funkciókat. A basszusgitáros pedig Precision-ja mellett billentyűn is játszott - nem egyszer számon belül váltogatva a két hangszert.

Oláh Ibolya és csapata fél 8-kor lépett színpadra. Nehéz kenyér az előzenekaroké, de a nekik jutó fél órát szépen kitöltötték. Seal és zenészei a bulit pontosan fél 9-kor indították, a feszesen játszott, ugyanakkor mégis légiesen könnyed Killer-rel.

Rögtön ezután a soul királyának, James Brownnak híres dala, a Man's World csendült fel. Seal nyitott személyisége és színpadi jelenléte ekkora már megszerezte magának közönsége nagy részét, és nem is engedte el közel két órán át. A gyönyörű soul balladát olyan érzelmesen adta vissza, hogy annak a néhai Brown öregúr is csodájára járna. Az első zenei blokkot a szintén ismert sláger, az „I can't stand the rain" zárta, ami Ann Peebles eredetije, de Tina Turner-től is ismerjük. Az elegáns és szerény ember benyomását keltő Seal ezután kezdett ismerkedni a közönséggel, a magyar nyelvvel, és kicsit Péccsel is - párszor gyorsan el is ismételtette a város nevének helyes kiejtését egy elöl álló hölggyel.

Az ezt követő négy szám (Prayer for Dying, Just Like before, Love's Divine, Waiting for You) már igazi soul - groove hangzású Seal dalok voltak. A Waiting for You-ra újra becsatlakoztak a fúvósok, a koncert - a közönség reakciójából ítélve - igazán ekkor indult be.

A zenekar is érzékelhette ezt, ugyanis az ezt követő három számból álló (Here I am, Get it together, Knock on wood) sláger egyveleget dinamikusan, nagy átéléssel szólaltatták meg. Közben persze leszállt az éj, láthatóbbá váltak a kivetítő és a színpad fényei, a főéneket pedig sikerült arányosan beállítani, mert az első számok alatt némileg túl hangos volt.

A tizedik szám, a középtempós Way I Lie, már előzetes volt az ősszel megjelenő új albumról. Nagyszerű kompozíció, és a jó hír az, hogy nem egy első hallásra megjegyezhető pop sláger, inkább a „megszerethető" kategóriába tartozó, nagyon is Seal egyedi stílusában íródott dal. A party zenének is beillő eufórikus My vision, majd a dance-s, integetős Right Life nagyon felpörgette a koncertet, így a különben is mindvégig nagyon lelkes pécsi közönséget.

A Batman film slágerét, a Kiss From a Rose-t tökéletesen játszották és énekelte Seal, természetesen több ezer rajongó önzetlen segítségével. Marcus Brown, basszusgitáros/billentyűs hangszeres tudása a koncert során végig lenyűgöző volt, de ahogy ebben a korántsem egyszerű dalban játszotta a billentyűs részeket, az különösen szép volt. Bár ez annak ismeretében nem meglepő, hogy 2004-ben Madonnával turnézott. A tizennegyedik szám, a Crazy pont úgy szólalt meg, ahogy az ember azt egy Seal koncerten hallani szeretné. A dal egyben kétségtelenül az est csúcspontja is volt.

Másfél óra zene után szünet, és visszatapsolás következett, majd ráadásként a Bring it On, és az Amazing következett. Mindkét dal groove alapokon megszólaló, elektronikus popzene, stroboszkópokkal megspékelve, ízléses hangszereléssel. A szintetizátor betétek hangzásukban és funkciójukban is kicsit a Depeche Mode-ra emlékeztettek.

Az utolsó dal egy basszus témára épülő remek jam volt, egy rövid, de annál jobb dob szólóval színesítve. Seal bemutatta zenekarát, majd két, há, négy, tus és ennyi...búcsúzás, levonulás. Sajnos a közönség a kitartó taps ellenére sem kapott még egy ráadás dalt, és ez talán hagyhatott némi hiányérzetet.

Seal személyében szimpatikus, sugárzó egyéniséget ismerhettünk meg, megnyilvánulásai elegánsak, viccei pedig kedvesek voltak. Végig magas színvonalú, emlékezetes koncert részesei lehettek a pécsiek, az Európa Kulturális Főváros programsorozatának legrangosabb könnyűzenei rendezvényén.

(http://hetivalasz.hu/kultura/egy-holgytol-kert-nyelvi-segitseget-pecsi-koncertjen-a-vilagsztar-30671)


Elfújta a Seal

Öt éve jobb volt - ezzel a szomorú érzéssel araszolunk ki a pécsi Seal-koncertről. Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat zenei szupersztárja alulmúlta egykori budapesti fellépését. Pedig elénekelte az összes kötelező Seal-dalt, a Kiss From a Rose-tól a Waiting for You-ig, adott ízelítőt szeptemberben megjelenő új CD-jéről is, de valami mégis nagyon hiányzott.Sokáig kétséges volt, ki lesz a Pécs2010-programsorozat zenei szupersztárja. A U2? Sting? Vagy valaki egészen más? Végül Sealt, a soul, pop, rock és R & B-királyt hirdették a plakátok országszerte.

A pécsi Expo Center dugig megtelt. Fogadnék, hogy elkelt mind a hatezer jegy. Ennek dacára könnyedén, sorban állás nélkül bejutunk a helyszínre, sorok egyedül a sörös-pereces-kólás pultok előtt kígyóznak. Állítólag a sátrak között Seal-kegytárgyakat is árulnak, de ezt a helyet nem találjuk. A hírek szerint viszont egyetlen CD sem kapható a bódéban, akárcsak öt éve, a budapesti Arénában. Fura pervezió, hiszen a művész - többek között - az eladott lemezekből él. Azt viszont több helyről is megtudjuk, mit rendelt Seal az öltözőjébe: HD-tévét külön antennával, medvecukrot, pezsgőt és vörösbort. Állítólag azt is kikötötte, hogy az ételei organikus zöldségekből és gyümölcsökből készüljenek. Lássuk be, nem nagy kérés.

Már fél nyolc van, amikor Oláh Ibolya a félig letakart színpadon előfellép. Alig várom, hogy vége legyen, no nem mintha baj lenne Ibolyával, de hát be kell vallanom, elvakult ­Seal-rajongó vagyok. Legalábbis eddig a kedd estéig annak hittem magam.

De most valahogy nem győz meg a londoni születésű énekes. Egymás után nyomja a dalokat, ám a koncert kétharmadáig szinte semmi sem történik. Olyan, mintha ledarálná a számokat, hogy időben átérjen a másnapi, zadari fellépésre. Néha azzal mentegetem magam előtt, hogy biztos beteg, azért bicsaklik meg néha a hangja. Máskor a hangosításban keresem a hibát, ha hamis hangot hallok. Az átkötő szövegeknél is fanyalgok. Valahogy többet várok tőle, mint a szokásos üdvözlés, egy kis magyarul tanulás, Pécs helyes kiejtése, a közönség megénekeltetése. (Szerencsére a Tavaszi szél vizet árasztot meg sem próbálja elénekelni.)

Jön egy kis promo az ősszel megjelenő, egyelőre „6" munkacímet viselő lemezről... hatalmas újításra ne számítsunk. A legtöbb, ami tőle telik, egy kis csipkelődés, hogy ne várjuk a Crazyt meg a Kiss From a Rose-t, a bestsellereket úgysem fogja elénekelni. Pedig de, elénekli, a Batman betétdalát például egy hatalmas, kivetített rózsafej sziluett előtt.

Amúgy audiovizuális robbanást ígért turnéjára a sztár. Mit mondjak, pukkanásnak is ritkán érezni, már ami a háttérvetítést illeti. Olykor a néhai Pulzus című zenei tévés műsor dizájnja ugrik be 1980-ból, néha pedig a Híradó földgömbös főcíme, ugyancsak a rendszerváltás előttről. Vagy ez a retró?

A legjobban gyakorlatilag a rá­adások sikerülnek. A Bring it Onnál majdnem elsírom magam: miért nem volt az összes ilyen erős? A közönségre azért nem lehet panasz. Hálásan tapsol, énekel, válaszol a vicceske kérdésekre, és szívesen visszahívná Sealt, ha erre akár a legkisebb esély is meglenne.

(http://nol.hu/kult/elfujta_a_seal)


Egy szerethető sztár járt Pécsett - Seal koncert az Expo Centerben

Minden bizonnyal kedden este volt a pécsi EKF évad könnyűzenei dramaturgiai csúcspontja. Seal, 2010 hivatalos nagy sztárja fergeteges koncertet adott az ExpoCenter szabadtéri színpadán. A közönség méltán volt hálás neki, és vica versa.

Seal már akkor szimpatikus lett, amikor megtudtam, hogy gumicukrot kért az öltözőjébe. Aki azt szereti, rossz ember nem lehet. A soul és R&B egyik nagy torka a királyok pontosságával vonult fel a színpadra, amit már sikerült tetten érnünk, nem úgy, mint az előzenekarként fellépett Oláh Ibolya derekas küzdelmét, amit lekéstünk. Seal nem panaszkodhatott a fogadtatásra, óriási volt az ováció. Igaz, a nyitó Papa Was A Rolling Stone igazi telitalálatnak bizonyult, és Seal az este későbbi részében is viszonylag gyakran operált feldolgozásokkal, ami igazán nagy szerénység egy énekestől, aki egyben dalszerző is. A finoman szólva is vokálba kényszerített fotósok munkáját harcedzett mesterlövészek is elismerő csettintéssel nyugtázták volna. Végül, a nyilván fenyegetésnek szánt fél percnél azért több ideje maradt a vállról indítható objektívekkel kattintgató kollégáknak, ám úgy a második-harmadik szám környékén kiadták az útjukat.

Seal pedig brillírozott. Közvetlen humora nem volt tolakodó stílusú, és az egyébként jelentős, nettó egy és háromnegyed órás koncert rovására sem ment. A soul-sztár a helyszínen tanulta meg, hogy is ejtik Pécs nevét, és hogy mondja a magyar, hogy köszi. A közönség pedig nem szűnt meg hálásnak lenni, és már a harmadik számnál jóformán egy emberként énekelt, vagy csápolt, ahogy éppen Seal szerette volna. A jelek szerint Frenreiszék is megtanultak hangosítani, ami jó hír, egyben váratlan fordulat is ennyi év után. Azért csak ne bízzuk el magunkat, de most mindenesetre jól jött. Seal pedig fel-le nyargalt a színpadon, énekelt, énekeltetett és szórakoztatott. Egy kisebb előadást még megejtett arról, hogy mennyire másképp ismerkednek az angolok és a magyarok, meg elengedett némi ál-duzzogást arról, hogy márpedig nem énekli el a Kiss From A Rose-t, meg a Crazy-t. Aztán persze elénekelte, ezeket is, meg az új albumról is hallhatott a nagyérdemű, amely persze eközben tombolt, és roppant hálás volt. Ráadásul egyre dagadt, ahogy a koncert a vége felé haladt, ami szintén nem megszokott jelenség. Seal a visszatapsoltatás után még elegánsan bemutatta zenésztársait, majd végleg elköszönt.

Ezzel véget ért az EKF vezetése által az évad könnyűzenei csúcspontjának szánt esemény. A folyamatos találgatást arról a bizonyos nagy sztárról nagy fanyalgás övezte, miután újabb és újabb nevek bukkantak fel, majd omlottak porrá. Bizonyára lehetett volna nagyobb név is az EKF étlapján, Seal személyében viszont egy rendkívül szimpatikus és szerethető előadó jöhetett Pécsre, ami többet jelent sok mindennél. Az biztos, hogy ilyen show-t még nem látott az ExpoCenter szabadtéri színpada, és borítékolható, hogy jó eséllyel nem is fog mostanság.

(http://www.pecsistop.hu/articles/article.php?id=702952)