Oláh Ibolya Múzeum

Székesfehérvár, Vörösmarty Színház - 2007. október 11.
AIDA musical



„..Minden egyéb helyett részemről álljon itt annak az sms-nek a szövege, amit Ibolyának küldtem az előadás vége utáni első és most is alig múlni akaró hevületemben: "Elmondhatatlanul büszke vagyok Rád! Megtiszteltetés, hogy Veled zenélhetek! Gratulálok! Bence"..”

Ma este Bélánk szíves jóvoltából volt szerencsém megnézni Fehérváron az Aidát. Minden egyéb helyett részemről álljon itt annak az sms-nek a szövege, amit Ibolyának küldtem az előadás vége utáni első és most is alig múlni akaró hevületemben:
"Elmondhatatlanul büszke vagyok Rád! Megtiszteltetés, hogy Veled zenélhetek! Gratulálok! Bence"

(Bence, OIRO fórum, 2007-10-19 23:42)


Sorry, de piszok fáradt vagyok. Óriási siker volt. Halál komoly, még most is fáj a tenyerem. Nem tudom, hogy mennyi időt tapsoltunk, de nagyon sokat. Azt már mondanom sem kell, hogy állva! A lányom, és a párja nem győzte dicsérni a darabot, a színészeket, és Ibolyát külön. Bence el volt ájulva, hogy ő nem is gondolta, hogy egy ilyen lánnyal játszik. Ez félelmetes. Már a szünetben felhívta az Attilát, hogy ezt az egész zenekarnak látnia kell!!!!!!!
„Ez egy világszám” Szeretne játszani a darabból az Old Man’s-ben is. Reméljük, összejön.
Gyerekek, ezt nem lehet leírni, szavakba önteni. Talán fel kellene venni a közönség szavait az előadás végén, ahogyan jönnek ki a színházból. Talán úgy kellene belőle dvd-t készíteni, hogy a vége, a közönség reakciójával fejeződjön be.
Sajnos a lányomék is siettek haza, mivel holnap korán reggel, azaz ma, kiállításra viszik a kutyát, míg Bence kutyusát le kell vinni a dolgát elvégeztetni. A többieket így irigylem, mivel ők beültek valahova az élményeiket kicserélni.
Röviden ennyi. Talán majd ma, ha felébredtem többet is írok.

(Béla, OIRO fórum, 2007-10-20 01:22)


Gondolkodtam, gondolkodom, mit is írhatnék a tegnap estéről?
Bence frappáns, tömör megfogalmazását, úgysem tudom túlszárnyalni. Mindent elmond az Aidáról, Ibolyáról. Talán még azt megjegyezném, hogy azt mondta: Már hallotta többször énekelni Xantus Barbarát, de szinte meg sem ismerte, mivel ilyen csodálatosan énekelni, még sohasem hallotta! Nekem Palcsó Tomi jutott az eszembe. Valami kisugárzás lehet Ibiben, hogy partnerei ösztönösen tudat alatt érezhetik, hogy nem akárkivel vannak egy színpadon.
Így bátran megjegyezhetem, hogy mindenki óriásit nyújtott a darabban!
Ezek után Ibolya lejön a világot megrengető deszkákról, és az alkalomnak megfelelően viselkedik, bohóckodik, de mindig csodálatosan énekel. Két nappal korábban fellépett az Old Man’s-ben, és senki nem gondolta volna róla, hogy előtte, akár a Broadwayről is jöhetett volna. Na erről lehet igazán azt mondani, hogy nem szállt el. Talán nem is tudja mit jelent, elszállni. Sodródik az eseményekkel, és a szó igazi értelmében, egyre feljebb száll!

Csilla! Látom, felébredtél. Ne feledd, nem adhatod alább, mint a múltkori, könnyeket fakasztó beszámolódat!

(Béla, OIRO fórum, 2007-10-20 08:40)


Hát legyen,csak azt szeretném ha ez köztünk maradna kivételesen,ha valaki olvasni szeretné,úgy is rátalál!!
Ez inkább nektek,nekünk szól,mintserm a nagyérdeműnek!!!!
Igaz hogy tegnap dolgoztam,és próbáltam "lefoglalni" magam,de minden gondolatom az este körül forgott.
Már alig vártam hogy találkozzunk a többiekkel és elinduljunk.
És "eljött az óra"indulás Fehérvárra,Joe város ismeretének és persze a szerencsének is köszönhetően,viszonylag gyorsan Szilvertékhez értünk,ott még fekete macskáztunk egyet,szó szerint ,aztán indulás a színházba.
Bennem már akkora volt a feszültség,hogy úgy éreztem nem lehet tovább fokozni.
A helyünk is szuper volt,végignézve a soron mindenhonnan ismerős arcok mosolyogtak vissza.
És elkezdődött.......én úgy éreztem hogy nagyon sok apró változás történt a darabban,amit teljesen pozitív dologként említenék.
A humoros részek erőteljesebbek voltak, és most arra sem lehetett panasz,hogy esetleg nem értették Ibolya minden szavát,mert minden egyes szót tökéletesen ejtett ki,és ahogy éneket.......azt nem tudom leirni,most harmadszor láttam és hallottam,de ennyire kristály tisztának,csengőnek még soha.
Tudom már szerintem milliószor leírtam,leírtuk,de nem tehetek róla,én most is úgy éreztem a dalokban ma volt a legjobb.
A múltkori fehérvári előadás után azt mondtam,az "Oly Könnyű" felülmúlhatatlan,hát tévedtem........csak ültem,hallgattam kábultan,teljesen elvarázsolt,magával ragadt,...ezt nem lehet szavakba önteni.
Félelmetes az az energia ami árad az egész lényéből,és húz magával,felemel.
Az előadás többi szereplője is fantasztikusan játszott,számomra Szomor György alakítása lehengerlő volt,és ugyanezt mondhatom el Xantus Barbaráról is,annyira egyben volt minden,annyira összeforott volt az egész,igaz nekem kicsit hiányzott a "mi" Merebünk és fáraónk is,de ettől eltekintve,tökéletesek voltak a fények,a háttér képei,a végén a csillagos éggel,a hanghatás az pedig monumentális,futkosott a hátamon a hideg rendesen.
És egyszer vége lett, a darbanak,de volt helyette álló ,véget nem érő vastaps,én pedig álltam bambán,amit biztosan éreztem hogy boldog vagyok,végtelenül boldog,mintha csak álmodtam volna az egészet.....ki tudja???
Az előadás után készültek képek,majd beültünk egy jó kis csevejre,mert ilyen élménnyel a szívemben én bíztosan nem tudtam volna útnak indulni,órákkal később értem haza,és kerültem ágyba,de aludni képtelen voltam,csak forgolódtam,teljesen az élmény hatása alatt voltam,vagyok.
Azt kívánom mindazoknak akik olvassák -e sorokat,hogy hasonló élményben legyen legalább egyszer részük,és akkor már megérte.....

(Csilla, OIRO fórum, 2007-10-20 13:39)


Csilla! Fantasztikusan át tudod adni az érzéseidet. A múltkor csak átadtad, most én is megéltem ugyanezeket. Ehhez párosult, hogy láttam a lányom szeméből kicsordulni a könnyet az „Oly könnyűnél”. Ha csak ezt a pár csepp könnyet láttam, már megérte volna, hogy ismét végig élveztem az előadást. Utána Marci szavai, aki nem musicalhívő. „Nagyon tetszett! Klassz volt.”
A lányom folyton azt kérdezte, hogy jobb volt-e, mint a Szigeten, de én csak azt tudtam mondani, hogy mindegyiknek megvolt a maga varázsa. Amiket leírsz, az mind igaz, jobb volt. Amit a helyszínen is mondtál a végén, hogy folyamatosan fejlődik Ibolya, az is helyén való, csak a szabadtéri játék a csodálatos időjárás mellett párosult nálam avval az érzéssel, hogy először lépett színészként színpadra, és mindjárt egy musical főszereplőjeként. Ezért nem is tudtam neked sem hirtelen mit mondani, mikor a darab végén kérdezted. Akkor a nejem, és a Marci anyukája volt elájulva, most meg a lányomék és Bence. Halmozódtak az érzések bennem. Ugyanakkor nekem nem csak az előadás tetszett, hanem a színház is. Eddig a legszebb színház, amiben voltam. A felújított Operaházban még nem voltam, de sok színházban megfordultam, és engemet lenyűgözött a szépsége, tisztasága, kényelme.

(Béla, OIRO fórum, 2007-10-20 14:30)