Oláh Ibolya Múzeum

Tiszadob - 2007. augusztus 27.
Az új gyermekotthon megnyitója, zártkörű
fellépés (egy dal)
„Szállj fel dal” - ACAPELLA



„..Szorítod a kezem, érzem a kezed melegét. Tudod, hogy mennyire fontos volt nekem ez az új ház.
Odalépsz a mikrofonhoz, és felcsendül az Aida egyik betétdala: „Szállj fel dal..., vigyél magaddal...””

Kicsit gyorsan vezetsz, drágám! Látod, már haza is értünk a mi „rezedaszagú kis falunkba”. Biztos, hogy megint rántottát ennél? Már indulnod is kell? Akkor a jövő héten az új gyermekotthonunk átadásakor találkozunk! Azeretném, ha énekelnél az Aidából, tudod, azt a szép dalt! Vigyázz az úton, csak lassan, jó?

Hát persze, Anya!

Néhány nap múlva állunk a díszhelyen, mellettünk az új gyermekotthon kivitelezője, a versmondó gyerekek, az áldást adó történelmi egyházak képviselői és a megyei vezetők. Kattognak a fényképezőgépek, dolgoznak a helyi tévések. A megyei közgyűlés elnöke beszél, szépen meghatóan. Azt mondja, hogy jó, hogy felépülhetett az új intézmény, sok gyermeknek pótolhatja az elveszített otthon melegét. Kívánja, hogy neveljünk fel sok Oláh Ibolyához hasonló fiatalt.

Szorítod a kezem, érzem a kezed melegét. Tudod, hogy mennyire fontos volt nekem ez az új ház. Odalépsz a mikrofonhoz, és felcsendül az Aida egyik betétdala: „Szállj fel dal..., vigyél magaddal...”

(Anyácska, Nők Lapja, 2007.09.11.)