Oláh Ibolya Múzeum

Bp., Margitszigeti Szabadtéri Színpad - 2006. június 17.
„Édes méreg” lemezbemutató koncert
Ibolya eddigi legnagyobb önálló koncertje, meghívott vendégművészekkel:
Bíró Eszter, Kandech Evelyne, Szűcs Norbert
„Élsz” (Chicago - Nowdays c. szám magyarul, duett Bíró Eszterrel)
„You shook me all night long” (duett Szűcs Norbival)

„..Attól kezdve, hogy Ibolya megjelent cilinderben a színpadon, azzal a kis közjátékkal együtt és maga a musical duett Bíró Eszterrel, ez az egész így együtt egy kicsit visszahozta azt a megasztáros hangulatot, ahogy már bő 2 éve Ibolyát megismertük a műsorból. Legalábbis bennem hasonló érezések jöttek elő, mint annak idején a képernyőn keresztül, és tudom ezzel nem vagyok egyedül. Aki tehát a rock mellett egy kis megasztáros feelingre vágyott Ibolyától, most ezt is megkaphatta! :).....Aztán egyszer..volt egy pillanat... a koncert egyik felejthetetlen pillanata - azt hiszem többünk számára - mikor hátranéztünk és láttuk, hogy egyszerre nagyon sokan állnak fel a nézőtéren, és csak jönnek-jönnek lefelé a lépcsőn az emberek folyamatosan, mindenhonnan egyszerre, mintha hirtelen valami mágnes húzná őket a színpad felé. És hipp-hopp az egész színpad környéke megtelt lelkesen csápoló, mosolygós emberkékkel. Nagyon jó érzés volt látni :)...”

Nehéz dolga van most annak, aki a tegnapi koncertélményét meg szeretné osztani azokkal, akik nem lehettek ott. Ez volt az a koncert, amire alig találok szavakat, pedig én nagyon szeretek beszélni. :)
Az elején Ibi talán még izgult egy picit, és mint elárulta: valóban félt, hogy még ennyien sem leszünk, de hamar előjött a jól ismert Ibolyás koncert-hangulat. nem is bírtunk sokáig ülve maradni. Bár nem bátorkodott mindenki felállni, a színpad előtt elég sokan összegyűltünk.
Nem tudnám leírni hiánytalanul azt a sok fantasztikus dolgot, ami a színpadon történt és elhangzott. De azt mindenképpen szeretném megjegyezni, hohy annak nagyon-nagyon örültem, hogy a Magyarországot a szombathelyi koncerthez képest egész ügyesen énekelte a közönség. :)
Olyan kár, hogy elmúlt. :( Hol van a REW gomb? :)
Szóval a lényeg az, hogy nagyon jól éreztem magam és ha egy mondatban kellene összefoglalnom az élményt, akkor azt mondanám: szép volt, vidám volt, kerek volt, Ibolyás volt. Anikónak, Lucának és MS-nek ezúton is köszönöm! Tudjátok, hogy kinek, mit! ;)

(királylány, OIRO fórum, 2006-06-18 20:48)


Nagyon meleg napra ébredtünk. Persze aznapra esőt is mondtak így lehetett izgulni nehogy essen délután és este, mert akkor másnap lett volna megtartva a koncert. Ami ugye mint tudjuk a Pink koncert napja, és az se nekünk, se Ibolyának nem lett volna nyerő.
Délután felmentem Pestre Györgyihez, majd lassan el is indultunk a Margitsziget irányába. A Margit hídtól nem messze egy pizzériában beszéltünk meg találkozót a többiekkel 6 órára, hogy a koncert előtt még tudjunk egy kicsit dumcsizni. Beszélgettünk, iszogattunk, kiosztottuk a jegyeket stb.
Aztán negyed 8 körül mennünk kellett, így el is indultunk a "tett helyszínére". A bejárat előtt gyűlekezett a közönség egy része, nézelődtek, bámészkodtak, kisebb társaságokban beszélgettek, de voltak olyanok is, akik csak ott a helyszínen vették meg a jegyüket, mert még a koncert előtt is nyitva volt a jegypénztár.

Aztán bementünk. A fedett helyen szintén összefutottunk pár ismerőssel, találkoztunk Makkáékkal, és Lucáékkal is. Páran vettek még ezt-azt a büfében asszem, mi meg vártuk őket, hogy lassan már be, vagyis inkább ki kéne menni elfoglalni a helyünket.
Kimentünk, leültünk a helyünkre, jobb oldal jobb széle 16-17 sor. Figyeltük, ahogy érkeztek az emberek és ahogy tellik a nézőtér.
Egy kicsit fényképezgettem a gyűlekező közönséget, meg a - még üres - színpadot a koncert kezdete előtt. Közben MS-t is megpillantottam a keverőpult közelében, szokás szerint ezúttal is munkában. Remélem az eredménye majd eljut hozzám is valamikor..ugye?..:)
A végleges közönség kb félház lehetett, inkább elöl voltak többen. Meg hát a kezdéskor, mikor kiderült melyik székek maradtak üresen, akkor lehetett még helyezkedni, így a többség próbált előrrébb orientálódni, minél jobb helyekre. A közönség soraiban feltűnt Geszti Margit is (BMG).

Pár perc csúszással kezdetét vette a koncert. Természetesen a Még él még-gel kezdtek ezúttal is, a sziránák, ágyúk, helikopter és egyéb hangeffektusok és fények kíséretében megérkzett Bence a színpadra, majd a zenekar többi tagja, és végül Ibolya is énekelni kezdett! Az üres színpad egy pillanat alatt megtelt zenével, fényekkel, élettel! Nagyon klassz látványt nyújtott! Ibolya fekete hosszú ujjú pólót és egy kissé "megereszkedett ülepű" nadrágot viselt. :)

Mi már korábban elterveztük, hogy mindenképpen fel kéne állni a koncerten és valahova előrrébb menni, de aztán végülis ahogy közeledett a koncert és egyre több infó derült ki a helyszínről, és a szigorú biztonsági szabályokról, egyre reménytelenebbnek láttuk ennek az esélyét. Mikor viszont ott voltunk élőben a helyszínen és elkezdődött a koncert valahogy annyira egyértelmű volt minden, annyira egyértelmű volt, hogy már az elején felülünk a székek támlájára és onnan aztán nem is lesz megállás a színpad széléig.. Ibolya észre is vett minket rögtön és odaintegetett, aztán később szólt is, hogy menjünk közelebb. Makkáék addigra már lementek oldalra előre, és nemsokára mi is elindultunk lefelé. Először csak oldalra álltunk, mert nem akartuk zavarni az ülőket, de aztán látva, hogy senki nem szól ránk, egyre közelebb és közelebb merészkedtük a színpadhoz, és velünk a cuccaink is egyre előrébb vándoroltak. :)

Mivel nagy színpad, nagy nézőtér, hogy mindenki jól lásson, ezúttal volt kivetítő is, amin néha a koncertet mutatták, néha pedig az adott számhoz illő képsorokat. Ibolya megköszönte és elmondta, hogy a színpadi látvány Kentaur munkájának eredménye.

Nemsokára, azt hiszem harmadikként, az Eddig baby után következett sokunk kedvence, a Hiba c. szám, ami kétségtelenül megalapozta a koncert további hangulatát. :)

Ezután Ibolya felkonferálta a színpadra első vendégét, nevezetesen a Megasztárból már jól ismert barátnőjét, Kandech Evelyne-t, és közösen adták elő a Belső bolygót, Ibolya természetesen ezúttal is gitárral, ahogyan az lenni szokott. Majd Ibolya lement és Evelyne következett egy önálló dallal, de azt sajnos nem tudom, hogy mi volt. (ha vki tudja írja meg lécci!)

Evelyne után ismét Ibolya vette birtokba a szinpadot és jöttek sorban a számok az 1. és a 2. platinalemezről vegyesen. Nem csak az állók, de az ülő közönség is elég lelkesen tapsolt, ahogy láttam. Ibolya persze most is biztatta a nézőket, hogy ki lehet csavarozni a székeket, dobják el nyugodtan, álljanak fel, ha kedvük van és jöjjenek közelebb. Meg is lett a hatása, folyamatosan szálingóztak az emberek, és egyre többen csatlakoztak hozzánk! :) Aztán egyszer..volt egy pillanat... a koncert egyik felejthetetlen pillanata - azt hiszem többünk számára - mikor hátranéztünk és láttuk, hogy egyszerre nagyon sokan állnak fel a nézőtéren, és csak jönnek-jönnek lefelé a lépcsőn az emberek folyamatosan, mindenhonnan egyszerre, mintha hirtelen valami mágnes húzná őket a színpad felé. És hipp-hopp az egész színpad környéke megtelt lelkesen csápoló, mosolygós emberkékkel. Nagyon jó érzés volt látni.. :) Az emberek közelsége láttán Ibolya is egyre többször jött ki a zenekartól egészen a színpad széléig és szórakozott, bohóckodott az emberkékkel, mindig akit épp kiszúrt magának. Még a koncert eleje fele, valahonnan, ha jól láttam az első sorból egy nő feldobott a színpadra Ibolyának egy aranyos kis plüssmacit. :)

Aztán nem sokára Ibolya színpadra szólította következő fellépő vendégét Bíró Eszter musicalénekesnőt, aki egyébként a Budapest Klezmer Band énekesnője is. Ibolya elmondta, hogy a Zsüti gálán ismerte meg Esztert még tavaly és nagyszerű énekesnőnek tartja. Szimpátiájuk és egymás iránt érzett elismerésük kölcsönösnek bizonyult: Ibolya távozása után Eszter is elmondta, hogy a Megasztárban egyértelműen Ibolya volt az, aki kezdettől fogva kitűnt a többiek közül és aki a műsor alatt az ő kedvencévé is vált.

Eszter két önálló dalt énekelt, és egy duettet Ibolyával. Elsőként, egy törökös hangzású dalt hallhattunk, nevezetesen Ofra Haza, izraeli énekesnő - egyetlen Európában is elterjedt - slágerét, az Im nin alu-t, amely stílusát tekintve etno pop (izraeli népzene modern stílusban). Ezután leült a zongorához és következett egy Norah Jones szám, az említett énekesnő egyik talán legismertebb száma, a Don't know why.

Majd ezt követően Eszter meglepő módon a zenekar tagjaival együtt vonult le a színpadról.
Vártuk, hogy most vajon mi lesz..mire egyszercsak Ibolya egy szál maga újra megjelent a színpadon. Ráadásul nem is akárhogyan! Ezúttal elegánsan, cilinderben, frakkban és egy sétapálcával a kezében. Ez a jelmez totál meglepetésként ért, de olyan jó érzés volt ismét így látni, mármint valahogy máshogy, mint egyébként a koncertjein megszoktuk, valahogy úgy, ahogy annak idején a Megasztárban..
Járkált erre-arra, pörgette a sétapálácáját, mondogatott ezt-azt, össze-vissza..:) láthatóan egy kicsit zavarban lehetett. "Mindig is ettől tartottam.. hogy egyszer ez lesz, hogy nekem kell ide kiállni.. egyedül.. és valamivel kitölteni az időt, amíg...szóval valami értelmeset mondani. Na és ez az ami nekem nem megy.." :)
Tehát Ibolyának kellett valami monológgal szórakoztatni a közönséget, amíg Eszter átöltözött. Mindenesetre, nagyon aranyos kis közjáték volt, és jó felvezető a következő számhoz, ami egyértelműen az est fénypontja volt azt hiszem sokunk számára. Megszólalt a zene és Eszter mint egy "felmentőseregként" :) feljött Ibolyához a színpadra, hasonló öltözékben, cilinderben, frakkban, sétapálcával a kezében. És ekkor kezdetét vette az igazi show! :) A Chicago c. musicalből adtak elő egy számot, Roxie Hart és Velma Kelly kettősét, a Nowdays c. számot, ezúttal magyarul (Élsz). Énekeltek, táncoltak, bohóckodtak, szóval nagyon édes volt a koreográfia, és láthatóan, érezhetően teljes volt az összhang a két énekesnő között.
Ibolya és Eszter a dal végén egy - egy géppisztollyal a kezükben egy sorozatlövéssel "lelőtték a zenekar tagjait"...de utána Ibolyának azért sikerült őket "feléleszteni", főleg a basszusgitárost.. :)

Attól kezdve, hogy Ibolya megjelent cilinderben a színpadon, azzal a kis közjátékkal együtt és maga a musical duett, ez az egész így együtt egy kicsit visszahozta azt a megasztáros hangulatot, ahogy már bő 2 éve Ibolyát megismertük a műsorból. Legalábbis bennem hasonló érezések jöttek elő, mint annak idején a képernyőn keresztül, és tudom ezzel nem vagyok egyedül. Aki tehát a rock mellett egy kis megasztáros feelingre vágyott Ibolyától, most ezt is megkaphatta! :) Ibolya még mindig fantaszikus ebben a műfajban is, hozzáteszem anélkül, hogy ugye valaha is tanulta volna, akár az éneklést, akár a mozgást. Ezúttal is tökéletesen megállta a helyét és semmivel sem maradt alul a képzett musicalénekesnővel, Eszterrel szemben, sem a dal eléneklését, sem az előadásmódját illetően. Sőőőőőt....! :)

Ezután, ha jól emlékszem a szokásos Keresztes Ildikó dalok következtek: Nem a miénk az ég, Ölelj amíg lehet, Nem tudod elvenni a kedvem, Tűnj el. Nagy élvezet volt hallgatni, pláne mivel mostanában ezek a dalok a koncerteken eléggé hanyagolva vannak.. Az első kettő már szinte rendszeresen kimarad mindig valami miatt, de ezúttal szerencsére mind a négyet hallhattuk! :)

Nem sokára felkonferálta Ibolya a következő vendégművészt, Szűcs Norbit, aki mint tudjuk a 2. lemez készítésében is részt vett. Norbi gitárral a kezében érkezett a színpadra, egy AC/DC számot hallhattunk tőle, a You shook me all night long c. dalt. Tulajdonképpen nem tudom, hogy ez duett akart-e lenni, de végülis mondhatjuk, hisz az elején Ibolya is énekelt pár sort, meg a refrénnél is együtt énekeltek, aztán a szám második részében Ibolya hagyta kibontakozni Norbi gitáros improvizációs képességeit és leugrabugrált a színpadról. :)

Sajnos már csak pár szám volt hátra..nem tudom pontosan mik meg milyen sorrendben, de nem is ez a lényeg..
Na, ami most eszembe jut még, hogy az Ibolyavirágnál milyen képsorok voltak a kivetítőn..:) Valami virágosrétet mutattak, apró pici fehér virágocskákkal, de volt egy ami nagyobb volt a többinél, és más volt a fajtája, csakúgy mint a színe! Na ugye kitaláltátok milyen virág volt? Igen, hát persze, hogy....
....pipacs! :P:) Hát ezt mondjuk nem nagyon értettem.. az ibolya egy kicsit logikusabb lett volna! :)

Aztán végül jött az 1. lemez nagy slágere, a Nem kell. Ekkorra a színpad előtti tér már teljesen megtelt álló, csápoló, ugráló emberkékkel. A dal végén következett az Oláh Ibolya és a zenekar féle egyedi meghajlás: előre majd hátra.:) Ezután levontultak a színpadról, de a közönség szűnni nem akaró tapsa és "Ibolya, Ibolya, Ibolya" skandálása után természetesen következett a ráadás. :) Visszajött Bence egy szál gitárral, leült, majd játszani kezdett. Ez gondolom improvizáció, de valahogy mindig felfedezek benne egy népdal motívumot, ami állandó, nevezetesen a Láttál-e már valaha csipkebokor rózsát kezdetű dalt. Ebből aztán egyszercsak valahogy mégis mindig kikeveredik és eljut a Magyarország dallamához. Mikor a közönségnek leesik, hogy mi is jön, azaz felismerik a dalt, mindig óriási ováció tör ki és ez is egy olyan pillanat a koncerteken, amit nagyon nehéz szavakba öntenem. Csak egyszerűen jó érzés, kiráz a hideg meg ilyesmi..:)
Hát még mikor Ibolya énekelni kezdi..
Hát még mikor a közönség egymás kezét megfogva és a magasba emelve vele együtt énekli a dalt..
Hát még mikor az acapella rész jön..
Bár ez mondjuk most sajnos nem érte el azt a hatást, amit még el tudott volna érni, ugyanis az acapella rész gyakorlatilag élőben a dal csúcspontja, de Ibolya itt is "átadta a mikrofont" a közönségnek, ezzel megfosztva tőlünk annak az élményét, hogy kristálytisza hangját zenekar nélkül is élvezhessük..Mondjuk ez csak részletkérdés, hatása azért jócskán volt így is és óriási sikert aratott a dal!

Ezután következett a finálé, vagyis a legutolsó dal, a 2. lemez címadó dala, az Édes méreg, amikoris felvonult a színpadra az este összes fellépője és egy vidám közös énekléssel zárult a koncert. :)
Ibolya, Evelyne és Bíró Eszter többször kijöttek megint a táncplaccra is és ott énekeltek, ugráltak, táncoltak! A közönség szintén tombolt, hangulat a tetőfokon! Szóval nagy buli volt! :)
A dal végén még volt közös meghajlás, majd sajnos valóban véget ért a koncert..

Még ott maradtunk pár percet a színpad előtt megosztani egymással élményeinket, üdvözöltük MS-t, na meg készítettünk még pár képet..:)
Sajnos többeknek sietni kellett haza, de maradtunk azért páran még egy picit beszélgetni. Majd lassan mi is hazafelé vettük utunkat, gyalog, mivel az utolsó busz is elment már, ami egyáltalán a Margitszigeten járt. De nagyon kellemes volt az idő, jól is esett ez az éjszakai levezető kis séta. :) Na jó mondjuk eléggé elfáradtunk mire végül hazaértünk, de kit érdekel? Egy ilyen koncert után...ez a koncert volt szerintem az eddigi egyik legjobb Ibolya-koncert! De miért is? Talán azért mert különleges volt, nem a megszokott, hanem egy kicsit más, több.. A látvány.. a dalok.. a vendégek.. a meglepetések.. a hangulat.. minden....meg hogy olyan sokan ott voltunk az Ibolyások közül, bármerre néztem mindenfelé találkoztam ismerős arcokkal, ez is sokat számított, és jó érzés volt..

talán Ibolyának is..:)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó, 2006.06.26)


Néhány szót magamról és a koncertről. Én nem néztem a Mega1-et, nem ismertem Ibolya első CD-jét, a másodikat vettem meg, bevallom, hogy a Magyarország miatt. Megvettem, meghallgattam egyszer, kétszer, sokszor........ beleszerettem és utána megvettem az elsőt is. Az is fantasztikusan tetszett. Most voltam először Ibolya koncerten, tudni kell, hogy sok nagy koncerten voltam már életemben. Engem lenyűgözött mind Ibolya, mind a zenekar, mind a hangzás, mind a látvány. Szerintem egyedi, tökéletes, kerek, pont arra a szinpadra illő volt az egész, és elvarázsolt!!!! Egy koncerten játszani kell a közönséggel, közvetlen kapcsolatot kialakítani. A CD-t otthon is meg lehet hallgatni, szerintem egy koncert nem arról szól, hogy egy CD-t másolunk le hangról hangra.
De az én véleményem semmi! Magammal vittem a páromat, akiről tudni kell, hogy eddig kb. annyit tudott Oláh Ibolyáról, hogy ő az a különc lány, akinek meg kellett volna nyernie a Mega 1-et, és nem a másiknak. A Megásokkal kapcsolatban erős fenntartásai vannak, szerinte ez az egész felfújt, kérész életű dolog, ami el fog múlni, ha kihúzzák a lábuk alól az aranytálcát. Sem megjelenésben, sem hangszínben nem Ibolya az esete, és ráadásul antidohányos, halála a bagózás, sőt néha kicsit fafej is tud lenni. Ilyen előzménk után is eljött velem. Abban maradtunk, hogyha nem tetszik neki a koncert, feláll, és hazamegy. Nem így történt, esze ágában sem volt elmenni! Minden bejött neki, az összes poén, még a cigis is (mindkettőnknek poénnak tűnt mind a késve, betapsolásra jövök be, mind a szövegtévesztés, mind a cigit kérek. Egyébként az utóbbival elég sok embert fel tudott állítani Ibolya. Lehet, hogy ez volt a cél?)!!! A párom nagyon meglepődött attól amit kapott, hiszen egy sablonos, ezerszer lerágott csont, merev dolgot (kiállok és eléneklek pár Megás dalt) várt, és láss csodát, nem azt kapta!
Már a második dal után az mondta, hogy "De hiszen ez egy profi énekesnő, és ez egy profi produkció!!! Ibolya kreativitása és különlegessége nagyon megfogta!!!" Szerinte is fantasztikus az az erő, ami Ibolyából sugárzik!!! Bíró Eszer szépsége és hangszíne nagyon tetszett neki, de az Ő véleménye is az, hogy Ibolya leénekelte Őt a duettben, ami így is fantasztikusra sikeredett. Végig tapsoltuk, csápoltuk a koncit. A legnagyobb elismerés szerintem az, amit a párom mondott hazafelé: 1. Hol lesznek még Ibolyának koncertjei? 2. Akkor holnap letöltök tőle minden hozzáférhető dalt!!!!
Ja, még annyit, hogy mi 30 évesek vagyunk, a munkánk lényege a kreativitás, a jó problémamegoldó képesség és a nyitottság új dolgok iránt.
Egyébként sajnos a mai világban nagyon nehéz egy ekkora nézőteret ilyen jegyárak mellett megtölteni (egy drágább jegyért 2db CD-t lehet venni), a legtöbb ismert mai előadó, és együttes bele sem mer vágni!!! Általánossá kezd válni, hogy többen összeállnak egy-egy nagyobb saját koncertre. Legutóbb pld. a Zanzibár azért imádkozott, hogy előzenekarral, lényegesen olcsóbb jegyár mellett egy 2 ezer fős csarnokot be tudjon tölteni. Hány éve is vannak már ők a pályán, és mennyi ideje Ibolya!? Én nem aggódom azért, hogy Ibolya eltűnik a süllyesztőben. Azért volt ott elég sok ember, én legalábbis láttam párat.

(Évi, Ibolyás visszapillantó, 2006.06.19.)


Nekem, csak most volt alkalmam látni Ibolyát élő koncertem: remek hangulatú koncert volt, igazi rockünnepet varázsolt Ibolya és a zenekara a színpadra!

(lendvaip, OIRO fórum, 2006-06-18 11:55)


Megismételhetetlen volt a tegnapi esti fellépés a Matgitszigeten. Két egyforma koncert sem létezik Ibolyánál, de ez annál több volt...
Sajnálom azokat, akik estleg nem tudtak eljönni és lemaradtak róla!
Hosszas filózás után rászántam magamat egy beszámolóra. Előre szólok, nagyon hosszú lett, de még így sem közelíti meg a valós élményt! Csak az olvassa el, akinek rengeteg ideje van! :)

Este 8 óra körül érkeztünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpad elé, majd miután még nem volt teljes a létszám álldogáltunk egy ideig, bevártuk a többieket, majd együtt beljebb mentünk. Az előtérben találkoztunk még pár ismerőssel, köszöntöttük őket, majd lassan elfoglaltuk a helyünket. A jegyeinket a nézőtér jobb oldalának kifejezetten a széli részeire kértük, mert bár ismertük a biztonsági szabályokat, de bíztunk abban, hogy ha már képtelenek lennénk tovább ülve maradni, ott talán senkit nem zavarunk azzal ha alkalomadtán felállunk és oldalra húzódunk. Leültünk és figyeltük, ahogy érkeztek az emberek és ahogy telt a nézőtér. Pontos adataim nincsennek felőle, hogy végülis mennyien voltunk, de ha jól láttam akkor több, mint félházas volt a telítettség.

Kis csúszással ugyan, de végre elkezdődött a koncert. Felcsendültek a szokásos kezdeti hangok, a sziréna, a helikopter, a lövések és miután a zenekar tagjai lassan a színpadra „kommandóztak” megjelent Ibolya. Fekete hosszú ujjú póló és egy kissé „megereszkedett ülepű” nadrág volt rajta:D
Az 1. szám ezúttal is a Még él még volt. Hogy mindenki jól lásson ezúttal kivetítő is volt, ami időnként magát a színpadot, máskor pedig az épp aktuális számhoz illő képsorokat mutatta.

Már ekkor is nehezen bírtuk ülve és mivel éppen senki nem ült mögöttünk, a székek támlájának támaszkodva olyan se nem álló, se nem ülő pozíciót vettünk  Mivel senki nem szólt ránk, a következő számnál (ami az Eddig bébi volt)Jfel.  már a nézőtér szélénél álltunk. Legnagyobb meglepetésünkre még ezt sem tette szóvá senki!:D
Közben páran a bátrabbak közül már egészen a színpad szélének közelébe merészkedtek, így gondoltuk mi is csatlakozunk hozzájuk.
A 3.szám ezúttal is a Hiba volt, ami felrakta a koronát a hangulatra és innentől kezdve már valóban elkezdődött a buli!:)
Ahogy időnként végignéztem az embereken örömmel láttam, hogy az ülő közönség is elég aktív volt. Láthatóan Ibolya is örült ennek, sőt többször is hangot adott annak a vágyának, miszerint csavarozzák ki az emberek a székéket és csatlakozzanak az állókhoz.:D
A következő szám előtt Ibolya felkonferálta Evelyne-t a színpadra és együtt elénekelték a Belső bolygót, majd miután Evelyne elénekelt még egy számot Ibolya ismét magához ragadta a mikrofont.
Innentől kezdve sajnos nem emlékszem pontosan a számok sorrendjére, de szerintem nagyjából azonos volt az ezt megelőző koncertekével. Ami igazán megragadt bennem az az, hogy egyszer vmelyik számnál hátranéztem és nagyon jó érzés töltött el, ahogy láttam, hogy egyre szaporodik a színpad köré gyűlt álló emberkék száma, sőt folyamatosan jön a lépcsőkön lefelé az utánpótlás.:) A hangulat kezdett a tetőfokára hágni…:D

De még csak ezután jött a java!:) Ibolya a színpadra szólította a következő fellépő vendégét Bíró Esztert, akiről elmondta, hogy a Zsüti gálán ismerte meg és nagyszerű énekesnőnek tartja. Eszter elénekelt két dalt, majd a duettet beharangozva a zenekarral együtt levonult a színpadról átöltözni.
Visszajött viszont Ibolya, méghozzá nem is akárhogyan, öltözékét időközben kiegészítve egy cilinderrel, egy frakkal és egy sétapálcával. Pár perccel később megjelent Eszter is Ibolyáéhoz hasonló öltözetben és kellékekkel és kezdetét vette az igazi show. A Cichago c. musicalből adtak elő egy számot, mégpedig Roxie Hart és Velma Kelly kettősét. A dal végén egy – egy géppisztollyal és egy sorozatlövéssel „lelőtték a zenekar tagjait…”.:D
A koreográfia nagyon édes volt, teljes volt az összhang a két énekesnő között. Aki egy kis ibolyás Megasztáros feelingre vágyott, nos most megkaphatta! :) A dal végén átölelték egymást, majd Eszter távozott.
Több helyen olvastam már, hogy „Ibolya leénekelte Esztert a színpadról”. Én ezt így nem merem kijelenteni, mert bármennyire is próbálok objektív maradni, mégis elfogult vagyok. Azt mindenesetre biztosan tudom, hogy Ibolya tökéletesen megállta a helyét és semmivel sem maradt alul Eszterrel szemben (aki pedig képzett musicalénekesnő) sem a dal eléneklését, sem az előadásmódját illetően. Sőőőőőt….! :D

Ezután Keresztes Ildikó dalok következtek, majd megérkezett a következő vendégművész Szűcs Norbi személyében, aki egy AC/DC számot adott elő. A refrénnél néha – néha Ibolya is besegített.:)
Ekkorra a színpad előtti tér már teljesen megtelt álló, csápoló, ugráló emberkékkel.
Sajnos ott ahol az ember jól érzi magát gyorsan repül az idő, így mi is elérkeztünk a koncert „utolsó” számához a Nem kell-hez. A dal befejeztével Ibolya és a zenekar tagjai meghajoltak, majd távoztak.
Ezután következett a ráadás. Az első dal szokás szerint a Magyarország volt, aminek az éneklésébe a közönség is jócskán bekapcsolódott, majd ezt a tényleges búcsúszám Édes méreg követette.

Sokszor mondtam már erre vagy arra a koncertre, hogy ez vagy az volt az eddigiek közül a legjobb, de azt hiszem, hogy olyan ami ennél nagyobb élményt nyújtott volna számomra még nem volt. Voltak benne bakik, elfelejtett szövegrészek, de kit érdekel? Szuper volt! :)

(Györgyi, OIRO fórum, 2006-06-19 20:03)


Ígértem beszámolót a MARGIT-SZIGETI koncertről, nos, megteszem. Valóban különleges élményt nyújtott az este, mint ahogy már többen is írták több helyen. Nekem sok dolog miatt volt fontos az a nap. Például még soha életemben nem jártam ezen a szigeten. Vagy ha igen, akkor nagyon elfelejtettem. Szóval izgalommal vártam a hely felfedezését is, amire persze nem jutott idő, hisz több nap kellene rá…De azért a víztornyot , a tricikliszerű bicikli-gokart-autókat megtekintettük, továbbá az óriásian magas fákat is, amelyektől nem láttam az előbb említett tornyot, amikor Edus az alapján akart engem a bejárathoz navigálni :)...

...Irány be. Nos, már előbb megállapítottuk a net alapján, hogy ugye nem szabad fényképezni meg ilyesmi.Marcsi meg komolyan is vette, és kezdett elkeseredni, hogy pedig milyen jó lett volna…De én megnyugtattam, hogy ez csak egy álatlános szabály, mindenhol ezt mondják, de nyilván nem vonatkozik a lelkes rajongókra, kisemberekre, akik magunknak gyártanak néhány képet, hogy otthon örülhessenek neki. NA, már épp megnyugodott, de azért mondtam neki, hogy ne nagyon reklámozza a gépét a biztonsági őrök előtt, és el is pakoltuk jó mélyre, akkor én nagyon okosan benyögtem, a bejáratnál, kb 1 méterre mindkét őrtől, hogy ezt a plakátot "fényképezzük leeeeeeeeeee, na, Marcsi, fényképezzük leeeeeeee", mindezt elég hangosan, mert annyira megtetszett hirtelen az a szép plakát. :):) Na, erre Marcsi megnyugtatott, és nem fotóztuk le...

...Ittunk, és beszélgettünk még a koncert előtt.Aztán egyszer csak gondoltuk, most már bemehetünk, és meg is tettük :) Mindenki elfoglalta a helyét, vagy épp a másét :), és izgatottan vártuk a zeneestet. Örültem, mert volt kivetítős-projektoros cucc, és szupernek tűnő hangfelszerelés (már amennyit én értek hozzá), és nagyon sok gitár, meg mikrofon, meg minden :)

Aztán egyszer csak megjelent a helikopter, nemcsak a hangja, hanem a kivetítőn is, és kezdetét vette az őrület. Komolyan mondom, nagyon jó koncert volt. A szokásos dalok mind elhangzottak, persze a hosszabb változatú koncert dalaira gondolok, és a meglepetések…Hááááááááát, isteniek voltak!! A legeslegkedvencebb műsorszámom a Bíró Eszterrel előadott CHICAGO-részlet…Imádom egyszerűen!! Elég volt a közönségnek annyi, hogy Ibolya hosszú-hosszú idő után megint egy "jelmezben", vagyis igazi fellépőruhában jelenjen meg, azaz cilinder, frakk (nem a kutya)—vagy szmoking—nem is tudom,és sétapálca legyen nála.Elég vot. Óriási tapsot kapott, maikor besétált ezekkel. És szépen sminkelve,különleges ruhában megint egy kicsit olyan érzésem volt, mint két éve…Nem mintha egyébként nem lenne, de bárki bármit mond, el kell ismerjük, hogy így KÜLÖNLEGES volt. Végre megint. Isteni a dal, mindkét énekes az volt, játszottak, nevettek, igazán, aranyos volt..Ez a pingvin-dal azóta is szép-szép emlék…

Ott volt még a barát, Evelyn, és a szerzőtárs, Szűcs Norbi. Ügyesek mindketten, színfoltok. Szó szerint :) Természetesen  a koncertet nem lehetett ülve kibírni –Ibolya megint mondta, hogy csavarhúzóval szedjük ki a székeket, de ezt inkább nem tettük meg, helyette viszont már a harmadik dalnál – A HIBA, A HIBA, A HIBA, A HIBA, A HIBA, AAAZ….—felálltunk, a színpad bal oldalához –Szilverték a jobbhoz :) –és elkezdtük nagyon jól érezni magunkat.Szerintem Makkáék még mindig azon nevetnek, hogy én hogy pattantam fel és aerobicoztam ki hozzájuk, amikor meghallottam A hiba kezdő ütemeit: :) Mondjuk elég nehéz volt ugye, mert az első sorban nem ugrálhattam az összes ember előtt annyira, és guggolva meg nehéz táncolni meg futni egyszerre, ezért félig összegörnyedve szökelltem oldalra, hogy lássanak is tőlem, de azért élvezzem a ritmust én is :) Jó volt, na :). Ezután már alig ültünk le, csak a nagyon lassú daloknál, pl. Belső bolygó Evelynnel, vagy a Nézz vissza rám, és a Nem a miénk stb..

Bár szegény Makka kénytelen volt leülni, ugyanis megint félrelépett, és kificamodott (?) a bokája. Egyszer csak eltűnt, aztán kiderül, hogy kiment a dokihoz vagy kihez, és után szegény ott gubbasztott a székem alatt ülve. JA, igen, a székem… Egyszer csak, kb. az 5. dalnál, azt vettem észre, hogy kicsit lejjebb ülök a székemen, mint ahogy addig, vagyis közelebb a földhöz, nem vízszintesen, hanem szinte függőlegesen, és elég nehéz tartani magam a csúszós műanyagon, vagyis egy szóval. LESZAKADT ALATTAM A SZÉK!!! J pedig esküszöm, hogy nem ugráltam rajta!!! Fel sem álltam rá, nem is értem, hogy történt…Szóval azután már nem nagyon ültem le rá, mert elég mókás látvány lehetett, gyakorlatilag sztem úgy néztem ki rajta, mint akinek nem sikerült időben elérni a mellékhelyiséget…:) NA mindegy, szóval a hadirokkant székem alatt-mellett gubbasztott a szintén hadirokkant Makka. Aztán a koncert végén a szokásos Nem kell, Magyarország, és Édes méreg. Sokan ugráltunk már akkor lent a színpadnál, és nem csak az állandó csapat, hanem más emberek is. Érdekes volt. És a néni mellettem adott Ibolyának egy piros szíves macit, és nagyon lelkesen mesélte nekem, hogy a Millenárison pedig vitt neki egy csokor igaz I-ibolyát. Én pedig mosolyogtam, mert láttam akkor a csokrot, sőt, elég közeli viszonyba is kerültem vele :) Nagyon aranyos volt a néni :) Majdnem olyan lelkes volt, mint Piri néni a múltkor Szhelyen, aki egy pillanat alatt megállapította mindegyikőnkről, hogy milyenek vagyunk, ugye Timi, Marcsi, Anikó, Tomi???? :)

Nos, véget ért a koncert. Szépen lassan kicipelték a fiúk a sérült Makkát, mi meg magunkat, és várakoztunk még egy kicsit, nem tudván, most mit fogunk csinálni, Megyünk-e bulizni vagy sem, várjunk-e a többiekre vagy sem.De aztán Ibolyáéknak programja akadt, így mi úgy döntöttünk, hazamegyünk. Loptunk néhány plakátot (én neem), megbeszéltük, amit meg kell, aggódtunk Makkáért, és MS jóvoltából Marcsi és én hazataxiztunk Anikóhoz.

(Lazac-Luca, Lazac-Luca blogja - részlet, 2006.06.)


tééleg nagyon kiraly volt meg igy is h "fél lábon álltam" :D
meg nem vagyok épp jobban de megérte :)
majd ha bacsikám kölcsön adja a mankójat akkor jarni is fogk tudni :D

(Makka, OIRO fórum, 2006-06-18 10:06)


Nekem a tegnapi koncertből a "Chicago" részlet tetszett a legeslegjobban! Ibolya komolyan született színésznő!!!! frenetikusak voltak Esztivel!!!!!
Nekem a koncert ezúttal inkább a 2. felétől kezdett igazán tetszeni, úgy nagyjából a "Ringasd El..."-től kezdve! Ibi is akkor lendült bele igazán!
Egész este arra a 2 sorra vártam, amit Ibolya acapela szokott elénekelni a koncerteken, nevezetesen a "Magyarország"-ból! Emiatt fel is rohantam a 20. sor környékére, h. onnan halljam, lévén ott jobb az akusztika, mint a színpad előtt...erre azt hittem, felrobbanok, ugyanis Ibolya csöndben maradt és a közönséggel énekeltette el ezt a várva várt 2 sort! Szomorú voltam! No és dühös!
Makkuszkám! Nem te lennél, ha nem tettél volna Magadban kárt!!! Jobbulást! Azért bacsi mankóját - ha egy mód van rá - hagyd meg egészben! És ne verekedj vele!!!!

(Ildó, OIRO fórum, 2006-06-18 17:53)


Szuper volt a koncert, Ibolya hangja és teherbírása fantasztikus, nem tudom, tudja-e ezt a tempót még ma Magyarországon valaki utánacsinálni. A zenekar külön tapsot érdemel!
Szücs Norbi ACDC-je és Biró Eszter keleti varázslata bomba-meglepetés volt számunkra, csak szuperlatívuszokban lehet róluk említést tenni. A musical-részletben a tánc fogott meg, Ibolya laza, elegáns mozgása tényleg nagy ígéret lehetne a zenés-táncos műfajban. Evelyne is nagyon jó számot választott, előadása igényes volt. Az koncert zárásakor megmutatta nagyszerű mozgását is, nem tudom, a Hass, alkoss klub rendezvényein miért mindig ülve énekel, mikor ilyen tök jól táncol?
Végezetül: Ibolyáéknak ezzel a koncert-összeállítással (kicsit több tánccal kiegészítve)a Szigetfesztivál nagyszinpadán lenne a helyük!
Ha minden jóra fordulna...

(obj, OIRO fórum, 2006-06-18 11:58)


Oláh Ibolya lemezbemutató koncertjén nem volt teltház, de aki ott volt, az tombolt rendesen..

A kezdés előtt már egy órával gyülekeztek a jegyüzérek a Margitszigeti Szabadtéri Színpad előtt. Tőlük már akár fél áron hozzájuthattunk volna egy belépőhöz, de erre nem volt szükség, hiszen lehetett még a jegypénztárban is kapni. Nem volt telt ház, nézők mégis szép számmal érkeztek Oláh Ibolya: Édes méreg című lemezbemutató koncertjére. Ami ma már platinalemez.

Rögtön a kezdéskor Ibolya meg is köszönte, hogy ilyen sokan eljöttek, mert ő - elmondása szerint - még ennyire sem számított. Nagyon lelkes volt, teljes erővel kezdte meg a rockos, pikáns és nagyon is „Ibolyás” műsorát.

A háttérben egy kivetítőn Kentaur munkáját láthattunk: ő készítette a koncert alatt futó montázsokat. Volt ott minden: háborús képek, magyar háziasszony, rét, plüssállatok, és egy, a műsor folyamán többször is vissza-visszatérő szürke ló. Egyre több dalt ismerhettünk meg az új lemezről, felhangzott a Még él még, az Eddig Baby, és a Nézz vissza című szám is.

A helyről tudni kell: a nézőteret széksorok alkotják, de ez cseppet sem zavarta a tombolni vágyó embereket, hiszen már a harmadik dal után a színpad előtt táncoltak, énekeltek. Számuk egyre nőtt. A nézőtéren mögöttem ült egy apuka és a négy, vagy öt éves kislánya. Amikor meglátta a táncoló tömeget, kérlelni kezdte apját, hogy ők is csatlakozzanak. Nem telt el két perc és már ők is ott voltak. Nincs mit tenni, Ibolya zenéje őt is megfogta. Az egyre fokozódó hangulatban, kis technikai malőr is történt, de ezt a keverőpultnál dolgozó emberek egy kis hangfaligazítással sikeresen megoldották.

A negyedik dalt, a belső bolygót Kandech Evelyne és Oláh Ibolya adta elő, aki gitárral is közreműködött. Ezt követően a vendég hölgy egy dallal kedveskedett a jelenlévőknek. Ezután az új albumról következett még egy szám, Ibolya elfelejtett egy versszaknyi szöveget, de ezt elviccelte, és ezáltal alig vált észrevehetővé.

Majd az első lemezről származó, a rajongók által már jól ismert dalok következtek: Novák Péter dala: a Papa ha félsz; és az Embertelen dal. A szám közben az énekesnő megkívánt egy szál cigarettát, majd odament a színpad széléhez, és kért egy slukkot a tombolóktól. Ezen mindenki jót mulatott, érezhettünk, hogy valóban az igazi Oláh Ibolya áll előttünk. Az LGT: Ringasd el magad, Presser Gábor:Ibolyavirág című dala és a Héj, mondd mi lesz veled refrénű szám is felcsendült.

A következő meghívott Bíró Eszter volt, aki, a Budapest Klezmer Band énekesnője. Ő egy törökös dallal és egy Norah Jones számmal is készült. Ezt követően egy igazi kuriózummal leptek meg minket. A Chicago című musicalből hallhattunk részletet, ezzel is színesítve a zenei palettát.

Az este utolsó vendége Szűcs Norbert volt, aki segédkezett az album elkészítésben, és még betegen is vállalta a fellépést, a közönség vagy örömére, mert egy fantasztikus AC-DC nótát adott elő.

Az este végéhez közeledve következett, a Papírkutya, és a Nem kell című dal, amelyet a búcsúdalnak harangozott be az énekesnő. De persze nincs Ibolya koncert „Magyarország” nélkül, melyet a közönség vissza-vissza buzdítására énekelt el. Itt ki kell emelnem a háttérben futó képsorokat, melyek a már említett Kentaur munkáját dicsérik, hisz minden volt, ami Magyarország: ló, Parlament, Lánc-híd, Budapest, és még megannyi látnivaló.

A legutolsó dal az Édes méreg volt, amely utalt a lemez címére is, s a végére fináléba váltott át. A színpadon álltak a meghívott művészek, a zenekar tagjai: Locsmándi Bence (gitár), Herr Attila (basszus), Milosevits Mirkó (billentyűk), Delov Jávor (dob), és persze az est főszereplője, Oláh Ibolya, akit, és csapatát minden dicséret megillet, mert egy igazán sokszínű és izgalmas koncerttel ajándékoztak meg minket.

(Pernyész Kitti, zene.hu)