Oláh Ibolya Múzeum

Szombathely - 2006. május 27.
Haladás pálya
„Édes méreg” lemezbemutató koncert

„..Kigyúltak a fények is, aminek most nem igazán örültem, illetve egyiknek, mert totálisan a szemembe sütött és sokkal erősebb volt a fénye a többinél.....Sajnálom, hogy mivel az a tánccsoport Ibolya előtt elhúzta az időt, így Ibolyáék megint nem játszottak el minden dalt, amit szoktak, így megint kimaradt pár: Nem a miénk az ég, Ölelj amíg lehet, Mi lesz velem, Embertelen dal, az Ördögön van-ról meg már ne is beszéljük. A Hibánál hallhattunk egy kis átköltést, mondjuk, hogy a csúnyábbik változatát, de csak egy helyen. A közönség is elég passzív volt, rajtunk kívül nem nagyon tapsoltak, pláne nem nagyon énekeltek. Kivéve persze a Magyarországot. Ennek a dalnak olyan ereje van, hogy akármikor akárhol előadja Ibolya mindig sikerül megénekeltetni a közönséget. :)......Bár igaz, ehhez el kellett érni, hogy a Nem kell után visszajöjjenek, ami ezúttal elég gyorsan megtörtént, mert rajtunk (Ibolyásokon) kívül az ott lévők nem nagyon tudhatták, hogy még most jön a java, így egy pillanatra aszittem vissza se fognak jönni, de aztán jött a Magyarország, és minden megváltozott. :) A végén meg természetesen az Édes méreg, amire már azért meg-megmozdultak az emberek......Ibolya a végén megköszönte, hogy eljöttünk, meg hogy ott lehettek, aztán levonultak és a közönség rohamosan oszlani kezdett, pedig még voltak más fellépők is. Tehát mondhatjuk, hogy Ibolya és zenekara volt a fő műsorszám a helyieknek. :)

...Nemsokára meg is érkeztünk Szombathelyre, innen már csak a Haladás pályát kellett megkeresni. Tettünk pár kört, de aztán végül meglett! :)
Kiszálltunk, és elindultunk a színpad felé, amit elég nehezen vettünk észre, mert mi a szabadtéren kerestük, ez meg egy sátorban volt. Így mentünk a hang után. Közben nézelődtünk, mert voltak kirakodók, meg kaja, pia ilyesmi. Azt hiszem Vas nép fesztivál volt, és annak keretében tartották a koncertet is. Mikor odaértünk a sátorhoz, még valami táncosok voltak épp a színpadon. Kívülről úgy tűnt, hogy tele van az egész nézőtér, de aztán befurakodtunk picit és látjuk ám, hogy csak egy szép nagy körben álltak az emberek, a színpad előtt meg egy bazi nagy üres kör tátongott.. Olyan érzésem lett, mint Gödön (ha valaki volt esetleg tavaly a Vadászfesztiválon az tudja miről beszélek). Na jóvan, akkor még nyugodtan elmehetünk felderíteni a wc-t, úgyis lesz helyünk bőven gondoltuk. Közben találkoztunk pár ismerős Ibolyás emberkével is. Már fél 3 volt, amikoris, ugye a koncertnek kezdődni kellett volna, de a táncosok még javában ugrabugráltak. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy itt nem csak 5 perc csúszás lesz.
Na aztán háromnegyed körül már kb másodszorra bemondták Ibolyáékat - azaz, most kezdett a zenekar beköltözni a színpadra. Jó, mostmár talán odamehetnénk. Oda is mentünk és jééé, az üres kör kezdett megtellni.

Még várakoztunk, ismét szakadni kezdett az eső, rendesen folyt a sátor oldalán, de ugyanakkor sütött is a nap, szóval valahol biztos volt szivárvány is, csak a sátorban ezt nem láthattuk. De legalább jött egy kis levegő, ugyanis a sátorban ebből nem volt éppen sok. Mire behangoltak a zenészek meg elrendeztek mindent, megintcsak eltelt vagy fél óra, megint bemondta a konferansz Ibolyáékat, de csak nem jöttek, na és hogy a most következő 10 percben mi történt a színfalak mögött azt nem tudom. De már nagyon türelmetlen volt a közönség.

És egyszercsak végre! Bejöttek, elkezdődött. Kigyúltak a fények is, aminek most nem igazán örültem, illetve egyiknek, mert totálisan a szemembe sütött és sokkal erősebb volt a fénye a többinél. Jó biztos úgy kellett lennie, én nem értek a világításhoz, de azért nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól volt beállítva az a lámpocska.. Voltam már elég koncerten, de ez még egyiken se fordult elő, hogy zavarjon ilyesmi, ezért gondolom, de persze, lehet, hogy a hiba itt van bennem. Ráadásul ez szinte egész végig égett, csak néha egy-egy pillanatra adott nyugalmat a szememnek, amikor elaludt, vagy épp Ibolya eltakarta, vagy Mirkó.. :). Akkor meg persze zöldeket láttam a változatosság kedvéért az előzetes fény miatt, ettől aztán lassacskán a fejem is kezdett megfájdulni..:( Viszont azért tudtam pár érdekes és használható képet is készíteni.

Egyébként nem tudom, hogy igazán csak ez a lámpa zavart-e, nem vagyok benne biztos, úgy érzem, ez amúgy se volt most egy olyan hű de bazi jó koncert. Nem tudom, hogy miért érzem ezt...talán, mert voltam Veszprémben meg Nagykanizsán és van mivel összehasonlítanom... A hangulata, meg úgy egybe minden az egész, most valahogy nem tett rám különösebb hatást, nem éreztem annyira a kontaktust sem (bár biztos volt aki igen), valami hiányzott... mindamellett persze azért jó volt újból hallani (ha már látni nem nagyon láttam). Azt is sajnálom, hogy mivel az a tánccsoport Ibolya előtt elhúzta az időt, így Ibolyáék megint nem játszottak el minden dalt, amit szoktak, így megint kimaradt pár: Nem a miénk az ég, Ölelj amíg lehet, Mi lesz velem, Embertelen dal, az Ördögön van-ról meg már ne is beszéljük. A Hibánál hallhattunk egy kis átköltést, mondjuk, hogy a csúnyábbik változatát, de csak egy helyen. A közönség is elég passzív volt, rajtunk kívül nem nagyon tapsoltak, pláne nem nagyon énekeltek. Kivéve persze a Magyarországot. Ennek a dalnak olyan ereje van, hogy akármikor akárhol előadja Ibolya mindig sikerül megénekeltetni a közönséget. :)

Bár igaz, ehhez el kellett érni, hogy a Nem kell után visszajöjjenek, ami ezúttal elég gyorsan megtörtént, mert rajtunk (Ibolyásokon) kívül az ott lévők nem nagyon tudhatták, hogy még most jön a java, így egy pillanatra aszittem vissza se fognak jönni, de aztán jött a Magyarország, és minden megváltozott. :) A végén meg természetesen az Édes méreg, amire már azért meg-megmozdultak. Az első sorban Lucáék persze szokás szerint végig ugrálták az egészet. :), szóval azért volt mozgás a konci alatt is itt-ott :). Úgy láttam elég sokan fényképeztek (amit egyébként egy-két embernél Ibolya ismét "díjazott"...) sőt többek kezében láttam kamerát is.

Ibolya a végén megköszönte, hogy eljöttünk, meg hogy ott lehettek, aztán levonultak és a közönség rohamosan oszlani kezdett, pedig még voltak más fellépők is. Tehát mondhatjuk, hogy Ibolya és zenekara volt a fő műsorszám a helyieknek. :)

Mi is kimentünk, benéztünk a sátor mögé, leültünk kifújtuk magunkat, aztán még császkáltunk erre-arra, és lassan elindultunk a kocsihoz, folytattuk utunkat, ahogy terveztük Kapolcs felé, a Művészetek völgyénél, ott megálltunk több helyen is. Asszem mondhatom az a környék a béke és a nyugalom szigete, mindenkinek csak ajánlani tudom. Aztán sajnos lassan indulni kellett tovább, mert már kezdett sötétedni.

Amiket a koncertről írtam természetesen csak az én saját benyomásaim, én most ezt így éreztem, persze valaki meg lehet, hogy másképp.

(szilvert, Ibolyás visszapillantó - részlet, 2006.05.29.)