Oláh Ibolya Múzeum

FŐOLDAL

KIADVÁNYOK

IBOLYA

ÚT A MEGASZTÁR VÉGÉIG

SAJÁT ÚT

MULTIMÉDIA

KREATÍV SAROK

IMPRESSZUM

LINKEK



Nagykanizsa, Város Napja - 2006. április 22.
Erzsébet tér, Nagyszínpad
A Nyugat-dunántúli régió kiemelt örökségturisztikai rendezvénye
Édes méreg” lemezbemutató koncert, a végén tüzijáték


..Ibolya végignézett a közönségen, székek és üresség elől, természetesen nem tetszett neki, majd nem sokára észrevett minket oldalt, elmosolyintotta magát és integetett, hogy menjünk be. De hát itt vannak a székek előttünk és megígértük a biztonságiőr bácsiknak.. nem lehet.....Nem lehet?? Dehogynem! Mit nekünk egy 4 székből álló akadálypálya? Megindult az első emberke, akinek Ibolya a színpadhoz érkezésekor a tenyerébe csapott. Igen, megcsináltuk! :) Fél perc múlva a színpad előtti ürességet, mosolygó, éneklő, csápoló emberek tömege töltötte meg. Ezek után aztán végleg elszabadult a hangulat, Ibolya fantasztikus energiákkal bombázta a közönséget. Ugrált össze-vissza, nagyon elemében volt, igazi bulizós hangulat kerekedett végül!......Koncert közben végignéztem az egyik biztonsági őr arcán.. döbbenet és csodálat látszott rajta, miközben Ibolyát figyelte. Gondolom neki is eszébe juthatott, hogy most ezért marha fontos volt az elején az a végtelennek tűnő kötekedés...”


Ahhoz képest ahogy elterveztük, egy kicsit megfogyatkozva indultunk neki nagykanizsai utunknak. Egész pontosan hárman: Györgyi, Bea, és én. Vonattal mentünk, és szállást foglaltunk egy éjszakára, illetve foglalt nekünk Szilvia, aki sajnos végül szintén nem tudott velünk tartani.

Nagyon jó kis szobát kaptunk, rendkívül csendes, békés, kellemes helyen egy szép tisza szobácskát zuhanyzóval wc-val együtt. Szóval a szállása igazán nem lehetett egy szavunk se!
Eléggé elfáradtunk az úton, kifújtuk magunkat, pihentünk, ettünk, majd lassan elindultunk.

Nemsokára el is értük a Városi napok helyszínét, az Erzsébet teret. Nézelődtünk, egy halom ember, sörsátrak, kirakodóvásár, és a Nagyszínpad. Koncert előtt picit leülünk még iszogatni, dumcsizni, aztán kb fél órával a koncert előtt közelebb is mentünk, de mitl átnak szemeink??? A színpad mellett balra egy pici sátorban valami jegyeket számolnak, és rajta a felirat: Oláh Ibolya koncert ÜLŐJEGY!!!!!!!!!!!!!! Miiiii?????????????????????? Nem akartuk elhinni, hogy itt is, még egy ilyen fesztivál szerű szabadtéri ingyenes rendezvényen is?? Meg is kérdeztük, hogy ez most ugye csak vicc, mikor egész nap is voltak a színpadon koncertek, és egész eddig megvoltak az emberek szék nélkül, miért pont Ibolya koncertjére kell telerakni a színpad előtti részt székekkel, aki köztudottan utálja ha ülnek az emberek, pláne közvetlenül a színpad előtt.. De a nőci felvilágosított minket, hogy ne is álljunk oda, mert a színpad előtti betonplacc bizony végig lesz rakva széksorokkal, akármi is lesz...Teljesen ledöbbentünk, és már csak reménykedtünk, hogy ha egyszer ingyenes amúgy a koncert, akkor nem nagyon fognak venni jegyeket, csak azért, hogy ülhessenek. Hát sajnos tévedtünk...

Amint kezdék behozni a felszereléseket a színpadra, megjelentek a biztonségi őrök és szalagokat húztak a színpad körül kb 6-7 méteres távolságban. Mi ugye belül voltunk, meg még elég sokan, de az őrök csak tessékelték ki a népet. Elhatároztuk, hogy semmiképp nem megyünk ki.

Közben ismerős arcokat pillantottunk meg a színpad oldalánál, Lucáék voltak, természetesen szintén a szalagon belül, odamentünk mi is, és egyesítettük erőinket! :) Egyre többen odaálltak még mögénk, majd bő fél órás huzavona kezdődött a biztonsági őrökkel! Egyszerűen hihetetlen volt! Közben persze csak hozták, hozták be a székeket középre...és ültek le az emberek, megtellett az összes szék, de a színpad előtt még így is maradt egy kb 2 m-es üres rész is.

A biztonsági őrök meg csak „lányok lécci menjetek a szalagon kívülre...vagy...vegyetek ülőjegyet!..De mi csak itt a szélén szeretnénk meghúzni magunkat!..Nem fogjuk bántani Ibolyát megígérjük, becsszó!...És tényleg itt maradunk oldalt, látni fognak tőlünk az ülők...De lányok, nekem el kell számolnom a főnökömmel..lécci...Te meg hova viszed azt a sört?...De egy rock koncerten ülni??!..Ibolya ezt nem szereti, ha ülnek!..Én is tudom, de lányok...Jó de ha Ibolya hív minket, akkor előre mehetünk?...Nem...Aha...És kb ez ment több, mint fél óráig, komolyan megfordult a fejemben, hogy emiatt csúszott a koncert.. Na végülis kiegyeztünk abban, hogy elénk tesznek 4 széket, arra 4 embert ráültettek, és azok mögött a székek mögött kell nyomorognunk vigyázállásba, mert hogy máshogy nem igen fértünk el...Jó persze, ez nekünk tökéletesen megfelel, köszönjük szépen..tényleg ” Oké, lányok, akkor megegyeztük, mi is szeretjük ám az Ibolyát, csak tudjátok, a főnökeink..Igen, persze, de nekünk tökéletesen jó lesz itt oldalt a szalgon belül..köszönjük! :P:)

Végre végre, a kiegyezést követően elkezdődhetett a koncert, elindult a Még él még, bejött Bence, majd Ibolyaaaaa! :) Végignézett a közönségen, székek és üresség elől, természetesen nem tetszett neki, majd nem sokára észrevett minket oldalt, elmosolyintotta magát és integetett, hogy menjünk be. De hát itt vannak a székek előttünk és megígértük, a bácsiknak, nem lehet..

Nem lehet?? Dehogynem! Mit nekünk egy 4 székből álló akadálypálya? Megindult az első emberke, akinek Ibolya a színpadhoz érkezésekor a tenyerébe csapott. Igen, megcsináltuk! :) Fél perc múlva a színpad előtti ürességet, mosolygó, éneklő, csápoló emberek tömege töltötte meg. Mögöttünk persze a székesek..Ibolya: Kényelmes..? :)

Ezek után aztán végleg elszabadult a hangulat, Ibolya fantasztikus energiákkal bombázta a közönséget. Ugrált össze-vissza, nagyon elemében volt, igazi bulizós hangulat kerekedett végül! Ott volt Pisti is, aki a szinpad szélén csápolta végig a koncertet! :)

A hangosítás, nem volt a éppen topon, bár lehet, hogy csak közvetlenül a színpad előtt voltak ilyen gondok. De a hangulat azt hiszem mindenért kárpótolt! :)

Ibolya most is azokat a számokat énelekelte, amiket szokott, kivéve az Ördögöd van, az mostanában, egy ideje már nincs.. Ráadásnak pedig természetesen a Magyarország, és az Édes méreg! :)

Koncert közben végignéztem az egyik biztonsági őr arcán.. döbbenet és csodálat látszott rajta, miközben Ibolyát figyelte. Gondolom neki is eszébe juthatott, hogy most ezért marha fontos volt az elején az a végtelennek tűnő kötekedés..

A koncert után a színpad mögé mentünk, Bea mindenképpen szerette volna dedikáltatni a CD-it, egyiket anyukájának, másikat saját magának. Ahogy mentünk a tömeggel, egyszer csak durranások, fények, tűzijátééééék! Györnyörű és viszonylag hosszú rendkívül látványos tüzijáték zárta a 2 napos Nagykanizsai Városi Napok rendezvényét. A végén a Városházán több perces görögtűz is volt, közben pedig az addig elég síri hangulatú zenét, felváltotta Oláh Ibolya Magyarország c. száma, ami gyakorlatilag feltette a koronát az estére. A végén már tiszta augusztus 20.-a feeling urlakodott a levegőben! :)

Ezután még beszélgettünk kicsit a többiekkel, majd megnéztük mi újság a dedikálásnál, így kb 1 órával a koncert vége után. Hát Ibolya még mindig nem látszott ki a rajongók és persze az elmaradhatatlan biztonsági őrök gyűrűiből :), akik nemcsak örizni védeni álltak oda, hanem autogrammot is kértek maguknak és gyemekeiknek. :) Vártunk még, majd amikor kicsit oszlott a tömeg, Bea is odajuthatott végre Ibolyához.
És persze a mi Csillánkra is gondoltunk: Boldog névnapot Drága! :)

Ezután elköszöntünk még Ms-éktől, majd hazafelé vettük utunkat, illetve ideiglenes szállásunkra, majd másnap reggel haza..

Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam ezen a hétvégén, és nem csak Ibolyának és a koncertnek köszönhetően. Köszi mindenkinek, aki akár csak egyetlen pillanattal is hozzájárult..(mert volt ilyen)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó - részlet, 2006.04.24.)



Rajongók kontra biztonsági őrök

...Aztán átballagtunk a színpadhoz. Nem részletezem a huzavonát a biztonsági őrökkel, mert Szilvert fantasztikusan leírta Nektek. A lényeg az, hogy nem akartak minket a kordonon belülre engedni, ami egy műanyag szalagot jelentett a színpad szélénél. Hm és ráadásul székeket akartak tenni a színpad elé közvetlenül Ha-ha Azt hitték. JA, és 1000 Ft-ot kértek azoktól, akik leültek a székekre, amelyek kb 10 méterre a színpadtól kezdődtek.. Szegény emberek..Hát nem sokat láttak a koncert alatt, ugyanis az a 10 méter épp elég volt nekünk arra, hogy beszáguldjunk Ibolya első na jó, harmadik hívó szavára :) Megnyugtattuk az őröket (akik közül az volt a legszimpibb, aki hasonlított Apácskára), hogy nem lesz seeeeeeeeeeemmi baj.:) Hát nem is lett. Akkor lett volna, ha nem megyünk be! De miután Ibolya háromszor mondta a Még él még első 5 sora alatt, hogy „Gyerteeeeeeek, naaaaaaa!” Hát nem lehetett ellenállni;) Szilvi vezetésével megrohamoztuk a színpadot, félretoltuk a székeket, és Iboyla végre mosolygott :) Őszintén szólva fogalmam sincs, hova lettek a security guard-ok, mert én utána csak az egyiket láttam a szép kockás öltönyében, lehet, hogy agyontapostuk őket??? :)

A koncert a szokásos volt: elképesztő, frenetikus, felejthetetlen, Ibolyás (tudom, hogy ez igazából kis betűvel írandó, de NEM vagyok hajlandó). Nyilván megint az első sorban buliztunk, vagyis az első 4-5 sort alkottuk (na jó, nem teljes egészében), és emiatt zeneileg nem volt tökéletes a dolog vagyis ahangfalak kint helyezkedtek el a széleken, mi meg ugye középen. De meg kell jegyezzem, én ezt nem annyira vettem észre, a többiek mondták, ezért írom ide :)

Ibolya kapott ásványvizet, sört, cigit (jaj, ezt nem szabad ideírni...nem is, hanem cigirágó volt), tehát mi más kellhet még..A hangjáról nem akarok áradozni, tudjuk jól: minek dicsérni azt, ami nyilvánvaló? A közönségről sem...Háááááááát azért lett volna még mit javítani rajtuk, de alapjában véve rendben volt minden. És a Magyarországnál nagyon lelkesen énekelt mindenki, ezt szemmel láthatóan Ibolya is élvezte.

Jaj, el ne felejtsem a kislányt!! Istenem!! Ilyet még Ti nem láttatok, mert én sem!! Egy 6 éves forma kislányt az anyukája felültetett a színpad szélére, egy hangfal mellé, pont elénk, vagyis kicsit jobbra, tehát tökéletesen láttuk. Hát, kár lett volna kihagyni a magánprodukcióját :) Bakkerom. Annyira édes volt, komolyan. Először is körülbelül 10 percenként bekiabált, hogy „Magyrorszááááááág” :) Ez még nem is szokatlan. DE a mozgása!!! Hihetetlen. Az összes dal szövegét tudta, végigénekelt mindent, nagyon-nagyon élvezte a zenét. És táncolt, vagyis tombolt. Rázta a kezét, a fejét, a haját, és mindezt úgy, hogy közben ült a színpad szélén, és alig látszott ki a copfjai mögül a kicsi feje. Kész. És aztán egyszer csak Ibolya kissé közel helyezte a kislányhoz a mikrofonállványt (konkrétan sajnos eldőlt, de nem ért hozzá senkihez), és a dal végén odament megnézni, minden rendben van-e vele, nem esett-e baja. DE a kislány a nagy zajban nem hallotta, hogy mit kérdezett Ibolya az anyukától, ezért tolmácsolni kellett neki, és mire megtudta, miért ment oda hozzá a művésznő, csak ennyit mondott: Nem baaaaaaaaaaaaaaaj”. Mindezt erősen gesztikulálva és roppantul elnéző arckifejezéssel.. Nagyon édes volt. Sokat figyeltük őt, különösen Edusnak tetszett.

Na, aztán vége lett a koncertnek a szokásos Magyarországgal és az Édes méreggel. Utána kaptunk egy-két meglepetésvendéget ;), meg egy csodás tűzijátékot, amelyet szintén a Magyarország dal zárt le, tehát Ibolya minden mennyiségben. Aztán megírt vagy ötezer cd-borítót, fényképet és papírfecnit, illetve adott dedikálós kártyát mindenkinek, aki ott állt a sorban. Jó sokan voltak, mint mindig :) Addig mi a színpad mögött beszélgettünk a többiekkel, és vártuk, hogy elvigyenek a helyi rendőrök garázdaságért, de nem történt semmi. Maradtunk.

Jaj, és az est lényeges mozzanata: elbeszélgettem Ibolyával angolul..Vagyis hogy őőőőőőőő. Szóval. Így hangzott: I: „How are you?” L: „Fine thanks. And you?” I: „Őőő, Őőő, igen.” És mivel nem állt szándékomban kifejteni az eldöntendő és a kiegészítendő kérdésre adott válaszok közötti nyelvtani különbséget, ezért inkább mondtam Ibolyának, hogy az első lépést már meg is tette a sikeres angoltanulás felé :) Ennek legalább örült :)

Nos, nagyjából ennyi. Talán már így is túl hosszú voltam. A lényeg: nagyszerűen éreztem magam, és remélem, vagyis tudom, hogy sok ilyen este vár még rám. Csakúgy mint az elmúlt 2 évben. Jézusom... Két év..

(Lazac-Luca, Lazac-Luca blogja - részlet, 2006.04.26.)