Oláh
Ibolya
Múzeum
Nagykanizsa,
Város Napja - 2006. április 22.
Erzsébet
tér, Nagyszínpad
A Nyugat-dunántúli
régió kiemelt örökségturisztikai
rendezvénye
„Édes
méreg” lemezbemutató koncert, a végén
tüzijáték
„..Ibolya
végignézett a közönségen, székek
és üresség elől, természetesen nem
tetszett neki, majd nem sokára észrevett minket oldalt,
elmosolyintotta magát és integetett, hogy menjünk
be. De hát itt vannak a székek előttünk és
megígértük a biztonságiőr bácsiknak..
nem lehet.....Nem lehet?? Dehogynem! Mit nekünk egy 4 székből
álló akadálypálya? Megindult az első
emberke, akinek Ibolya a színpadhoz érkezésekor
a tenyerébe csapott. Igen, megcsináltuk! :) Fél
perc múlva a színpad előtti ürességet,
mosolygó, éneklő, csápoló emberek
tömege töltötte meg. Ezek után aztán
végleg elszabadult a hangulat, Ibolya fantasztikus energiákkal
bombázta a közönséget. Ugrált
össze-vissza, nagyon elemében volt, igazi bulizós
hangulat kerekedett végül!......Koncert közben
végignéztem az egyik biztonsági őr arcán..
döbbenet és csodálat látszott rajta,
miközben Ibolyát figyelte. Gondolom neki is eszébe
juthatott, hogy most ezért marha fontos volt az elején
az a végtelennek tűnő kötekedés...”
Ahhoz képest
ahogy elterveztük, egy kicsit megfogyatkozva indultunk neki
nagykanizsai utunknak. Egész pontosan hárman: Györgyi,
Bea, és én. Vonattal mentünk, és szállást
foglaltunk egy éjszakára, illetve foglalt nekünk
Szilvia, aki sajnos végül szintén nem tudott
velünk tartani.
Nagyon
jó kis szobát kaptunk, rendkívül csendes,
békés, kellemes helyen egy szép tisza szobácskát
zuhanyzóval wc-val együtt. Szóval a szállása
igazán nem lehetett egy szavunk se! Eléggé
elfáradtunk az úton, kifújtuk magunkat,
pihentünk, ettünk, majd lassan elindultunk.
Nemsokára
el is értük a Városi napok helyszínét,
az Erzsébet teret. Nézelődtünk, egy halom
ember, sörsátrak, kirakodóvásár, és
a Nagyszínpad. Koncert előtt picit leülünk még
iszogatni, dumcsizni, aztán kb fél órával
a koncert előtt közelebb is mentünk, de mitl átnak
szemeink??? A színpad mellett balra egy pici sátorban
valami jegyeket számolnak, és rajta a felirat: Oláh
Ibolya koncert ÜLŐJEGY!!!!!!!!!!!!!!
Miiiii?????????????????????? Nem akartuk elhinni, hogy itt is, még
egy ilyen fesztivál szerű szabadtéri ingyenes
rendezvényen is?? Meg is kérdeztük, hogy ez most
ugye csak vicc, mikor egész nap is voltak a színpadon
koncertek, és egész eddig megvoltak az emberek szék
nélkül, miért pont Ibolya koncertjére kell
telerakni a színpad előtti részt székekkel,
aki köztudottan utálja ha ülnek az emberek, pláne
közvetlenül a színpad előtt.. De a nőci
felvilágosított minket, hogy ne is álljunk oda,
mert a színpad előtti betonplacc bizony végig lesz
rakva széksorokkal, akármi is lesz...Teljesen
ledöbbentünk, és már csak reménykedtünk,
hogy ha egyszer ingyenes amúgy a koncert, akkor nem nagyon
fognak venni jegyeket, csak azért, hogy ülhessenek. Hát
sajnos tévedtünk...
Amint kezdék behozni a felszereléseket a színpadra, megjelentek a biztonségi őrök és szalagokat húztak a színpad körül kb 6-7 méteres távolságban. Mi ugye belül voltunk, meg még elég sokan, de az őrök csak tessékelték ki a népet. Elhatároztuk, hogy semmiképp nem megyünk ki.
Közben ismerős arcokat pillantottunk meg a színpad oldalánál, Lucáék voltak, természetesen szintén a szalagon belül, odamentünk mi is, és egyesítettük erőinket! :) Egyre többen odaálltak még mögénk, majd bő fél órás huzavona kezdődött a biztonsági őrökkel! Egyszerűen hihetetlen volt! Közben persze csak hozták, hozták be a székeket középre...és ültek le az emberek, megtellett az összes szék, de a színpad előtt még így is maradt egy kb 2 m-es üres rész is.
A biztonsági őrök meg csak „lányok lécci menjetek a szalagon kívülre...vagy...vegyetek ülőjegyet!..De mi csak itt a szélén szeretnénk meghúzni magunkat!..Nem fogjuk bántani Ibolyát megígérjük, becsszó!...És tényleg itt maradunk oldalt, látni fognak tőlünk az ülők...De lányok, nekem el kell számolnom a főnökömmel..lécci...Te meg hova viszed azt a sört?...De egy rock koncerten ülni??!..Ibolya ezt nem szereti, ha ülnek!..Én is tudom, de lányok...Jó de ha Ibolya hív minket, akkor előre mehetünk?...Nem...Aha...És kb ez ment több, mint fél óráig, komolyan megfordult a fejemben, hogy emiatt csúszott a koncert.. Na végülis kiegyeztünk abban, hogy elénk tesznek 4 széket, arra 4 embert ráültettek, és azok mögött a székek mögött kell nyomorognunk vigyázállásba, mert hogy máshogy nem igen fértünk el...Jó persze, ez nekünk tökéletesen megfelel, köszönjük szépen..tényleg ” Oké, lányok, akkor megegyeztük, mi is szeretjük ám az Ibolyát, csak tudjátok, a főnökeink..Igen, persze, de nekünk tökéletesen jó lesz itt oldalt a szalgon belül..köszönjük! :P:)
Végre végre, a kiegyezést követően elkezdődhetett a koncert, elindult a Még él még, bejött Bence, majd Ibolyaaaaa! :) Végignézett a közönségen, székek és üresség elől, természetesen nem tetszett neki, majd nem sokára észrevett minket oldalt, elmosolyintotta magát és integetett, hogy menjünk be. De hát itt vannak a székek előttünk és megígértük, a bácsiknak, nem lehet..
Nem lehet?? Dehogynem! Mit nekünk egy 4 székből álló akadálypálya? Megindult az első emberke, akinek Ibolya a színpadhoz érkezésekor a tenyerébe csapott. Igen, megcsináltuk! :) Fél perc múlva a színpad előtti ürességet, mosolygó, éneklő, csápoló emberek tömege töltötte meg. Mögöttünk persze a székesek..Ibolya: Kényelmes..? :)
Ezek után aztán végleg elszabadult a hangulat, Ibolya fantasztikus energiákkal bombázta a közönséget. Ugrált össze-vissza, nagyon elemében volt, igazi bulizós hangulat kerekedett végül! Ott volt Pisti is, aki a szinpad szélén csápolta végig a koncertet! :)
A hangosítás, nem volt a éppen topon, bár lehet, hogy csak közvetlenül a színpad előtt voltak ilyen gondok. De a hangulat azt hiszem mindenért kárpótolt! :)
Ibolya most is azokat a számokat énelekelte, amiket szokott, kivéve az Ördögöd van, az mostanában, egy ideje már nincs.. Ráadásnak pedig természetesen a Magyarország, és az Édes méreg! :)
Koncert
közben végignéztem az egyik biztonsági őr
arcán.. döbbenet és csodálat látszott
rajta, miközben Ibolyát figyelte. Gondolom neki is eszébe
juthatott, hogy most ezért marha fontos volt az elején
az a végtelennek tűnő kötekedés..
A
koncert után a színpad mögé mentünk,
Bea mindenképpen szerette volna dedikáltatni a CD-it,
egyiket anyukájának, másikat saját
magának. Ahogy mentünk a tömeggel, egyszer csak
durranások, fények, tűzijátééééék!
Györnyörű és viszonylag hosszú rendkívül
látványos tüzijáték zárta a 2
napos Nagykanizsai Városi Napok rendezvényét. A
végén a Városházán több
perces görögtűz is volt, közben pedig az addig
elég síri hangulatú zenét, felváltotta
Oláh Ibolya Magyarország c. száma, ami
gyakorlatilag feltette a koronát az estére. A végén
már tiszta augusztus 20.-a feeling urlakodott a levegőben!
:)
Ezután
még beszélgettünk kicsit a többiekkel, majd
megnéztük mi újság a dedikálásnál,
így kb 1 órával a koncert vége után.
Hát Ibolya még mindig nem látszott ki a rajongók
és persze az elmaradhatatlan biztonsági őrök
gyűrűiből :), akik nemcsak örizni védeni
álltak oda, hanem autogrammot is kértek maguknak és
gyemekeiknek. :) Vártunk még, majd amikor kicsit
oszlott a tömeg, Bea is odajuthatott végre Ibolyához.
És
persze a mi Csillánkra is gondoltunk: Boldog névnapot
Drága! :)
Ezután elköszöntünk még Ms-éktől, majd hazafelé vettük utunkat, illetve ideiglenes szállásunkra, majd másnap reggel haza..
Mindent
összevetve nagyon jól éreztem magam ezen a
hétvégén, és nem csak Ibolyának és
a koncertnek köszönhetően. Köszi mindenkinek, aki
akár csak egyetlen pillanattal is hozzájárult..(mert
volt ilyen)
(szilvert, Ibolyás
visszapillantó - részlet, 2006.04.24.)
Rajongók
kontra biztonsági őrök
...Aztán
átballagtunk a színpadhoz. Nem részletezem a
huzavonát a biztonsági őrökkel, mert Szilvert
fantasztikusan leírta Nektek. A lényeg az, hogy nem
akartak minket a kordonon belülre engedni, ami egy műanyag
szalagot jelentett a színpad szélénél. Hm
és ráadásul székeket akartak tenni a
színpad elé közvetlenül Ha-ha Azt hitték.
JA, és 1000 Ft-ot kértek azoktól, akik leültek
a székekre, amelyek kb 10 méterre a színpadtól
kezdődtek.. Szegény emberek..Hát nem sokat láttak
a koncert alatt, ugyanis az a 10 méter épp elég
volt nekünk arra, hogy beszáguldjunk Ibolya első na
jó, harmadik hívó szavára :)
Megnyugtattuk az őröket (akik közül az volt a
legszimpibb, aki hasonlított Apácskára), hogy
nem lesz seeeeeeeeeeemmi baj.:) Hát nem is lett. Akkor lett
volna, ha nem megyünk be! De miután Ibolya háromszor
mondta a Még él még első 5 sora alatt, hogy
„Gyerteeeeeeek, naaaaaaa!” Hát nem lehetett
ellenállni;) Szilvi vezetésével megrohamoztuk a
színpadot, félretoltuk a székeket, és
Iboyla végre mosolygott :) Őszintén szólva
fogalmam sincs, hova lettek a security guard-ok, mert én utána
csak az egyiket láttam a szép kockás öltönyében,
lehet, hogy agyontapostuk őket??? :)
A koncert a szokásos
volt: elképesztő, frenetikus, felejthetetlen, Ibolyás
(tudom, hogy ez igazából kis betűvel írandó,
de NEM vagyok hajlandó). Nyilván megint az első
sorban buliztunk, vagyis az első 4-5 sort alkottuk (na jó,
nem teljes egészében), és emiatt zeneileg nem
volt tökéletes a dolog vagyis ahangfalak kint
helyezkedtek el a széleken, mi meg ugye középen.
De meg kell jegyezzem, én ezt nem annyira vettem észre,
a többiek mondták, ezért írom ide
:)
Ibolya kapott ásványvizet, sört, cigit
(jaj, ezt nem szabad ideírni...nem is, hanem cigirágó
volt), tehát mi más kellhet még..A hangjáról
nem akarok áradozni, tudjuk jól: minek dicsérni
azt, ami nyilvánvaló? A közönségről
sem...Háááááááát
azért lett volna még mit javítani rajtuk, de
alapjában véve rendben volt minden. És a
Magyarországnál nagyon lelkesen énekelt
mindenki, ezt szemmel láthatóan Ibolya is élvezte.
Jaj, el ne felejtsem a kislányt!! Istenem!! Ilyet még
Ti nem láttatok, mert én sem!! Egy 6 éves forma
kislányt az anyukája felültetett a színpad
szélére, egy hangfal mellé, pont elénk,
vagyis kicsit jobbra, tehát tökéletesen láttuk.
Hát, kár lett volna kihagyni a magánprodukcióját
:) Bakkerom. Annyira édes volt, komolyan. Először is
körülbelül 10 percenként bekiabált, hogy
„Magyrorszááááááág”
:) Ez még nem is szokatlan. DE a mozgása!!! Hihetetlen.
Az összes dal szövegét tudta, végigénekelt
mindent, nagyon-nagyon élvezte a zenét. És
táncolt, vagyis tombolt. Rázta a kezét, a fejét,
a haját, és mindezt úgy, hogy közben ült
a színpad szélén, és alig látszott
ki a copfjai mögül a kicsi feje. Kész. És
aztán egyszer csak Ibolya kissé közel helyezte a
kislányhoz a mikrofonállványt (konkrétan
sajnos eldőlt, de nem ért hozzá senkihez), és
a dal végén odament megnézni, minden rendben
van-e vele, nem esett-e baja. DE a kislány a nagy zajban nem
hallotta, hogy mit kérdezett Ibolya az anyukától,
ezért tolmácsolni kellett neki, és mire
megtudta, miért ment oda hozzá a művésznő,
csak ennyit mondott: Nem baaaaaaaaaaaaaaaj”. Mindezt erősen
gesztikulálva és roppantul elnéző
arckifejezéssel.. Nagyon édes volt. Sokat figyeltük
őt, különösen Edusnak tetszett.
Na, aztán
vége lett a koncertnek a szokásos Magyarországgal
és az Édes méreggel. Utána kaptunk
egy-két meglepetésvendéget ;), meg egy csodás
tűzijátékot, amelyet szintén a Magyarország
dal zárt le, tehát Ibolya minden mennyiségben.
Aztán megírt vagy ötezer cd-borítót,
fényképet és papírfecnit, illetve adott
dedikálós kártyát mindenkinek, aki ott
állt a sorban. Jó sokan voltak, mint mindig :) Addig mi
a színpad mögött beszélgettünk a
többiekkel, és vártuk, hogy elvigyenek a helyi
rendőrök garázdaságért, de nem történt
semmi. Maradtunk.
Jaj, és az est lényeges
mozzanata: elbeszélgettem Ibolyával angolul..Vagyis
hogy őőőőőőőő. Szóval.
Így hangzott: I: „How are you?” L: „Fine
thanks. And you?” I: „Őőő, Őőő,
igen.” És mivel nem állt szándékomban
kifejteni az eldöntendő és a kiegészítendő
kérdésre adott válaszok közötti
nyelvtani különbséget, ezért inkább
mondtam Ibolyának, hogy az első lépést már
meg is tette a sikeres angoltanulás felé :) Ennek
legalább örült :)
Nos,
nagyjából ennyi. Talán már így is
túl hosszú voltam. A lényeg: nagyszerűen
éreztem magam, és remélem, vagyis tudom, hogy
sok ilyen este vár még rám. Csakúgy mint
az elmúlt 2 évben. Jézusom... Két
év..
(Lazac-Luca,
Lazac-Luca blogja - részlet, 2006.04.26.)