Oláh Ibolya Múzeum

Veszprém - 2006. március 22.
Művelődési Központ
„Édes méreg” lemezbemutató koncert

„..Úgy a negyedik szám körül, pont azon gondolkoztunk, hogy most már fel kéne állni, mert ez így nem mehet tovább, amikoris Anikó hátrafordult és kérdezte, hogy nem megyünk-e ki egyet ugrálni. Na több se kellett, Luca vezetésével hipp-hopp a szinpad bal szélén termettünk. Ezt persze Ibolya is észrevételezte: „Azt hittem már nem álltok fel, Luca!” :) És innentől kezdve ott ugráltuk, tomboltuk végig a koncertet. Ekkorra már Ibolya is olyannyira telve volt energiával, és próbálta azt a mozdulatlan közönségre ráragasztani, hogy az valami fantasztikus! Nem is tudom igazán leírni, komolyan mondom, a gyors számoknál ugrált, rohangált, toporzékolt a színpadon, rázta a haját, szinte kiabált egyszerűen hihetetlen volt! Egy kész energiabomba! Ahogy átadta magát a zenének, mint aki teljesen magán kívül van! Nem is tudom láttam-e már valaha ekkora energiával tombolni Ibolyát a színpadon. És ez egyáltalán nem ment az éneklés rovására, sőt!!!! Asszem ez lehet az az őserő, és őstehetség együtt, amiről még Soma beszélt annak idején a Megasztárban......Ibolyka a dedikálásnál is nagyon elemében és nem utolsó sorban humoránál volt, kétségtelenül ért hozzá, hogyan kell maga köré vidám, mosolygós arcokat varázsolni! Mindenkivel beszélgetett, viccelődött, sőt fényképezkedett is mindenkivel, amit ráadásul ezalkalommal különösen élvezett. :) Sőt, majd nem elfelejtettem, a zenészek is sorbaálltak autogrammért! :D A végén meg még énekelgetett is Ibolyka meg nekiállt táncolni a rajongókkal, kész showműsor volt! :)

..Pénteken felhívtam a jegyirodát, hogy érdeklődjek a konciról: ülős, állós, lehet-e előre jegyet lefoglalni stb. Hétfőre összeszedtük, hogy 7-et kéne rendelni. Jó megint felhívtam, és lefoglaltam a jegyeket a 2. sorba jobb oldalra – elvileg. Aztán egy kis kavarás történt, még egy jegy kellett, hát megint telefonáltam. Másnap kisült, hogy 2 jegy vissza. Mondanom se kell a jegypénztáros bácsika már a végén a hangomról tudta, hogy „ja igen Székesfehérvár 2. sor jobb oldal!” :)

Na hát eljött a 22.-e szerda. Sikerült is Veszprémbe érnünk 18 órára. Megpillantottuk az épületet, már messziről virított róla, hogy „Oláh Ibolya koncert”. :) Odamentünk, átvenni a jegyeket, a bácsi természetesen emlékezett, hogy mi vagyunk a fehárváriak így kapott is az alkalmon és kérte az utbaigazításunkat, hogy eltaláljon a fehérvári autókereskedéshez. „Huhh, most egy picit gondolkoznom kell..” „Nem baj itt vagyok éjfélig” „De ez ugye nem feltétele annak, hogy megkapjuk a jegyeket?” :) Persze nem, de jót nevettünk aztán sikeresen elmagyaráztuk neki merre-hova. Közben, kb 2 perccel utánunk megérkeztek Joe-ék is, és msmesterék kocsija is épp akkortájt gördült be a parkolóba. Nem sokkal utánuk pedig megérkezett atasz meg Lucáék is.

Bementünk, büfé, beszégetés, ilyesmivel töltöttük el a maradék egy órát. Hát ránézésre nem túl sok embert láttunk, ezért aszittük nagyon kevesen leszünk. Persze ez csak a látszat volt, mikor bementünk és leültünk a számozott székekre, már látszott, hogy szinte teltház lesz, de pár szék azért üresen maradt. Még a büfénél feltűnt, hogy B betű van írva a jegyünkre, ezt a rejtélyt nekem nem sikerült megfejteni, mivel hogy mi elvileg jobb oldalra foglaltunk és mikor átvettük a jegyeket a kis papír színpad-térképen is ott volt a helyünk. Hát a B az nem lehet más csak a Jobb oldal, nem? :) B mint Jobb oldal! :P :) Na mindegy, valamit összekeverhettek, de nem érdekes, sőt még örültem is neki, hogy végülis ott ültünk ahol ültünk. :) Márameddig ültünk…:)

Miután mindenki elfoglalta a helyét, megszólaltak a szokásos hangok, szirénák, majd bejött Bence, a gitáros katonai sapkában, bejöttek a zenészek, és végül természetesen Ibolya is feltűnt a szinpadon. Farmergatyát és barna garbót viselt.
Kezdetben látszott rajta mennyire zavarja megint ez a szék téma, vagyis, hogy ülnek az emberek, ezt többször szóvá is tette. Úgy a negyedik szám körül, pont azon gondolkoztunk, hogy most már fel kéne állni, mert ez így nem mehet tovább, amikoris Anikó hátrafordult és kérdezte, hogy nem megyünk-e ki egyet ugrálni. Na több se kellett, Luca vezetésével hipp-hopp a szinpad bal szélén termettünk. Ezt persze Ibolya is észrevételezte: „Azt hittem már nem álltok fel, Luca!” :) És innentől kezdve ott ugráltuk, tomboltuk végig a koncertet. Nesze neked számozott székek! :P:)

Ekkorra már Ibolya is olyannyira telve volt energiával, és próbálta azt a mozdulatlan közönségre ráragasztani, hogy az valami fantasztikus! Nem is tudom igazán leírni, komolyan mondom, a gyors számoknál ugrált, rohangált, toporzékolt a színpadon, rázta a haját, szinte kiabált a színpadon, egyszerűen hihetetlen volt! Egy kész energiabomba! Ahogy átadta magát a zenének, mint aki teljesen magán kívül van! Nem is tudom láttam-e már valaha ekkora energiával tombolni Ibolyát a színpadon. És ez egyáltalán nem ment az éneklés rovására, sőt!!!! Asszem ez lehet az az őserő, és őstehetség együtt, amiről még Soma beszélt annak idején a Megasztárban. Egyszerűen nincs hozzá fogható énekes előadó Magyarországon, aki ezt így végig tudná csinálni, ráadásul bő másfél órán át, ebben egészen biztos vagyok! Multkor azt mondta Ibolya, minden koncin szokott fogyni vagy 3 kilót :), na akkor most sztem mininmum 6-ot fogyott! :) Nem csoda, hogy a garbója is majdnem lemelegedett róla a nagy ugrálásban. Meg is kérdezte, hogy „nincs valakinek véletlenül egy kölcsönpolója?” :)

Néha megszólított egy-egy embert a közönségből, egyszer meg az egyik lány az első sorban kiabálni kezdett valamit, amit Ibolya nem értett, ezért odatartotta neki a mikrofont. A lány erre fel is állt, odahajolt, majd így szólt: „Látod eljöttünk, mert mi mind nagyon szeretünk téged és itt vagyunk veled!” :) Ezután meg taps taps taps..:) Szerintem nagyon jól esett Ibolyának, és látszott, hogy meglepődött, valósznűleg, ott, akkor, egyáltalán nem erre a mondatra számított, talán kicsit zavarba is jött ettől..

A számok között most sem sokat beszélt, hát ez mint tudjuk nem igazán az ő asztala :P, de ígéretet tett: „esküszöm, járni fogok ilyen őőő beszédőőőőő órára, vagy hogy hívják ezt, beszédszakkörre, van olyan??" :P:D

Kétségtelen, Ibolya kitette szívét lelkét, hogy megmozdítsa a közönséget, viszont ez sajnos csak nagyon lassan sikerült.. Ahogy jöttek sorban a számok, egyre többen csatlakoztak hozzánk, és egyre jobban kezdtek csápolgatni az ülők is, de a közönség egy része még így is mozdulatlan maradt.. Nem értettem, egyszerűen nem…hogy lehet mozdulatlanul és rezzenéstelen arccal végignézni, amit Ibolyka a színpadon művelt???........

Aztán egyszer csak a Nem kell végén bejelentette Ibolya, hogy ennyi volt, vége. Persze mi tudtuk, hogy még két szám hátra van. Két olyan szám, ami nékül nem érhet véget egy Ibolya koncert. Így is lett. Kimentek, majd „Vissza, vissza!” és ekkor visszajött Bence a gitáros. Leült a dobogóra, gitárszólóba kezdett. A közönség néma csendben, feszült figyelemmel hallgatta, vajon mi is kerekedik ki ebből..

A gitárszólójába én belehallottam valami népdalt is, most nem tom megmondani melyikre gondolok (persze valszeg csak hasonlított rá) aztán ahogy a vége felé már egyértelműen felismerhető lett mindenki számára, hogy ez bizony a Magyarország lesz, akkor egyszerre kitört a taps! És hát persze, hogy a Magyarország!!! ;) Ekkorra már szinte az egész első - második sor állt, és együtt énekeltük Ibolyával ezt a csodálatos dalt. Sőt ahogy Ibolya elkezdte énekelni, egyre többen álltak fel a többi sorból is itt-ott, nagyon jó volt látni. Akik meg ülve maradtak még a végén is..hát erre nem tudok mit mondani..valszeg nem sokat láthattak tőlünk, de úgy kell nekik..

A Magyaroszág után pedig végleg elszabadult a hangulat (vagy hogy kell ezt mondani..), kb mint tavaly a Vida-dombon! Mindenki aki állt, közvetlenül a szinpad elé tömörült és ott ugráltuk végig az Édes mérget. Ez persze a zenészeknek is nagyon tetszett, ők is előrejöttek egészen a színpad szélére, még a billennyűs Mirkó is, de szerintem a dobos is jött volna, ha tudta volna hozni a felszerelését. :)
A végén még poén volt az előre-hátra meghajlás :), valamint Ibolyka és a zenészek csoportos örömtánca. :)

A koncert után amíg mi kifújtuk magunkat, Ibolya már rég lement az alsó szintre és dedikálás kezdődött. Mire mi odaértünk már ott ült és aláírogatott, ki se látszott a rajongók gyűrűjéből, csak a nevetéseket lehetett hallani, remek hangulat volt! :) Addig beszélgettünk a többiekkel aztán amikor kicsit oszlani kezdett a tömeg, közelebb mentem nézelőni, hallgatózni. :) Ibolyka nagyon elemében és nem utolsó sorban humoránál volt, kétségtelenül ért hozzá, hogyan kell maga köré vidám, mosolygós arcokat varázsolni! Mindenkivel beszélgetett, viccelődött, sőt fényképezkedett is mindenkivel, amit ráadásul ezalkalommal különösen élvezett. :) Sőt, majd nem elfelejtettem, a zenészek is sorbaálltak autogrammért! :D A végén meg még énekelgetett is Ibolyka meg nekiállt táncolni a rajongókkal, kész showműsor volt! :)
Aztán végül jó egy óra dedikálás és bohóckodás után elköszönt az emberektől, majd mosolyogva távozott. Ezután mi is elbúcsúzkodtunk, és ki-ki hazafelé vette útját. Ezúton is köszönöm összes sofőrünknek (Rossi, Györgyi, Joe), hogy háztól házig szállítottatok minket! És természetesen nagyon örülök, hogy ott lehettem ezen a nagyszerű koncerten! Felejthetetlen élmény volt! :)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó, 2006.03.24.)


Le vagyok döbbenve. Ezt most komolyan mondom. Láttam már Ibolyát vidámnak, láttam már bohókásnak, láttam már boldognak (pillanatokra talán), "láttam már sok-sok arcot" :), de ilyet, mint tegnap este, még sosem...
Egyszerűen megőrült, tombolt, iszonyúan vidám volt, hihetetlenül felszabadult, a végletekig energikus, fáradhatatlan és hihetetlenül Ibolyás... --vagy mindezt tökéletesen adta elő Kész voltam, tényleg... Jó volt ilyennek látni, és ez a "jó" egy semmitmondó kifejezés.Élmény volt ilyennek látni, igazi élmény.

Tegnap este jöttem rá arra, hogy milyen iszonyatos energia kell legyen Benne ahhoz, hogy végigugráljon másfél órát (na jó, a lassú dalokat figyelembe véve mondjuk "csak" egy órát), és közben még énekelni is tudjon... Nekem nem sikerült NA jó, a saját produkciómat nem nevezném éneklésnek,de az ugrálás mindenesetre megvolt .  Na persze az egész úgy kezdődött (mármint az ugrabugra), hogy Ibolya már a koncert legelején megjegyezte vagy háromszor, hogy a székeket akár ki is lehetne rakni innen. Én hajlandó is lettem volna rá, de sajnos úgy láttam, a többi Ibolyáson kívül nem csatlakozott volna senki, így hát maradtak a székek. DE ezt az estét ugye nem lehet ülve kibírni, ezért kb. a harmadik dalnál ( "A hiba, a hiba, a hiba...";) felpattantunk Szilvertékkel, és bevettük a színpad bal oldalát. Na, amikor én felugrottam az első sorból, Ibolya rögtön megjegyezte:"Azt hittem, már nem álltok fel...Lucaaaaa!!" Na, kész...Ezt megkaptam. Hát, nem okozhattam csalódást,így aztán az este hátralevő részét teljes eksztázisban töltöttük. De Ibolya --esküszöm--sokkal őrültebb volt, mint mi, pedig ez nem kis szó... Ugrált, felfutott többször is Mirkóhoz és Jávorhoz a dobogóra, rázta a fejét, rázta a mikrofont, mindent rázott, leült, felállt, kész...Komolyan mondom, elképzelni sem tudom, hogy lehet mindeközben énekelni...
De a közönség is díjazta a jókedvét és lelkesedését, így aztán kb. az ötödik dalnál kezdett a hangulat a tetőfokára hágni.Az Ibolyavirágszál egyszerűen fantasztikusan hangzott...Gyerekek, Ibolya még üvöltve is ezerszebb jobb, mint bizonyos énekesek életük legcsúcsabb formájában...Hogy lehet teljes hangerővel kristálytisztán énekelni?? Nem értem. Szóval Ibolyavirág, aztán A hiba, a "Héé, mondd mi lesz velem", a "Nem kell", a "Ringasd el magad", Keresztes Ildi dalai, és minden-minden szuper volt, egyszerűen leírhatatlan...És ezt most nagyon komolyan mondom.

A lassú dalok is persze meghozták a várva várt hatást...Ilyen síri csendet ritkán hallok a mai világban, mint amilyen pl. a Magyarország elején uralkodott...Képzeljétek, e dal előtt Bence leült a dobogóra--épp egyes-egyedül volt a színpadon, mert ugye Ibolyáék elköszöntek, és kimentek. De persze visszatapsoltuk őket és "nagy meglepetésünkre" vissza is jöttek.Illetve először Bence. Tehát, ahogy mondtam, leült a gitárjával, és kb. 2 percen keresztül játszott egyedül. Nagyon élveztem...Én sejtettem ugye, hogy a Magyarország fog következni, ezért felfedeztem a gitárszólóban az erre utaló jeleket . Bár gondolom, mások is--ennek ellenére hatalmas sikert aratott, amikor elkezdte játszani a bevezető rész első ütemeit...Taps. és amikor bejött Ibolya, még nagyobb taps...ekkor ugye ültünk, de ahogy Ibolya elkezdett énekelni, Marcsiék felálltak középen (mármint az első sor közepén), mi meg nyilván követtük őket...Az első 2-3 sort sikerült is meggyőzni, és állva hallgattuk a dalt...Szerintem a mögöttünk ülők nem láttak semmit, de vessenek magukra...Aki képes ezt a dalt ülve hallgatni, az meg is érdemli Csodás volt.

A Magyarország után pedig a záró dal, az Édes méreg következett...Na, itt az történt velünk, mint a Vida-dombon...Már nem a színpad oldalához mentünk tombolni, hanem a közepéhez...Vagyis konkrétan az első sor előrenyomult vagy öt lépést, és kezdődött az őrület...Most kezdem megérteni, mitől van ez a marha nagy izomláz a nyakamban...Vagyis csodálom, hogy máshol nincs...
Nos, azt hiszem, ennél többet nem kell mondani a tegnap estéről. Ja, de mégis: a "niiino-niiiino" Ibolya szállóigéjévé vált, ugyanis az egyik dal végén (ha jól emlékszem, a Ringasd el magad–nem, nem, Györgyi segített: a Nem kell után--köszönöm) ezt mondogatta egyfolytában...

A keksztorta pedig.. Hm. Szóval fogadtam MS Mesterrel valamiben, és elvesztettem, így hát kell készítsek neki egy keksztortátvagytekercsetvagy mit. Úgyhogy most receptet  keresek a neten Bár MS szerint nem lehet elrontani, de Zedy nem így gondolta...Szóval felkészülök

A koncert (és Ibolya ásványvizének megivása) után még ott maradtunk persze a többiekkel beszélgetni, Ibolya pedig aláírta a mindent, amit kellett   Vagy 1 órán keresztül beszélgetett a rajongókkal, én ugyan nem tudom, mit, mert kicsit távolabb álltunk, de sokszor hangosan felnevetett, és énekelt is, meg táncolt is--ezt láttam!!, és készült rengeteg fotó... Vagyis úgy tűnt, jól érzi magát. Remélem, valóban így volt...

A legjobban két dolognak örültem tegnap este.
1.: Timi végre találkozhatott Ibolyával, jeeeeeeeee
2.: Ibolya boldognak tűnt, vidámnak, nagyon élvezte, amit csinált...Hiszem, hogy így volt...

Szép napokat Nektek, múljon el a szél, és hallgassatok jó zenét!!!! Csodákra képes...
JA, igen. A fotókat Bettinek (akitől a gépet kaptam) és Anikónak köszönhetjük. Szegénynek nem volt könnyű dolga, mert mellettem ült és őőőőő kicsit mozogtam néha, vagyis konkrétan meglöktem őt párszor...Ennek ellenére készült néhány nem homályos fotó is NA és persze Ibolya nem maradt nyugton 5 egymást követő másodperc erejéig...
Jól tette!!!!
U.i. Fontos dologgal lennék most szegényebb, ha nem mentem volna el Veszprémbe. Egy igazi élményt hagytam volna ki...
Az elhangzott dalok (Nem ebben a sorrendben):
Még él még
Belső bolygó
Héé, mondd mi lesz velem
Ringasd el magad
Nem kell
Nem tudod elvenni a kedvem
Ölelj, amíg lehet
Tűnj el
Nem a miénk
Papa, ha félsz
Eddig baby
A hiba
Ibolyavirág
Nézz vissza
Papírkutya
Édes méreg
Magyarország
(Nem hiába a kedvenc számom a 17 :))
U.i.2. Timiiiiiiiiii, találtam még egy banánosat!!! Félretettem Neked!!! Többiek! Kér valaki cukrot??? :)
U.i.3. És azt még nem is mondtam, hogy Ms annyira édesen táncolt, hogy nagyon...Tényleg...Ez abszolút pozitív...Nagyon jó érzés volt nézni... :)
U.i.4. Most nem volt itt Leslie Nielsen :) Bár ült ott helyette elég fapofa...
U.i.5. Ezek után tutira kell szerezzek egy digitális fényképezőt, sajátot. Hm..De már elmúlt a szülinapom...:( DE jövőre is lesz, hahóóóóóóó!!! :))
U.i.6. Ezt még nem is mondtam: eszméletlen jól éreztem magam... Rég volt ilyen...;)

(Lazac-Luca, Lazac-Luca blogja, 2006.03.23.)