Oláh Ibolya Múzeum

Békéscsaba - 2006. március 15.
Ifjúsági Ház
„Édes méreg” lemezbemutató koncert

„A színpad előtt egy nagy tér, telis tele ürességgel, senki nem állt oda. Pedig ez egyértelmű volt, bizony mindenkinek ott lenne a helye! Barátnőimmel 3-an (plusz 3 kislány) a színpad elé álltunk, jelezve, hogy mi bizony nem fogunk leülni! Mögöttünk kb. 7-8 méterre voltak a széksorok, és csak hozták, hozták be a székeket..A koncert kis csúszással kezdődött ,a zenészek elfoglalták helyüket, majd Ibolyakék világítás, amikor is megérkezett Ibolya. Arcán, mozgásán nem érződött a felhőtlen boldogság, gondolom a székek látványától lehetett ez. "Még él még", "Eddig baby", hívta Ibolya a közönséget, hogy jöjjenek előre. Udvarisan szinte kérte őket, de azok nem mozdultak. Majd felkonferálta a "Szék" c. számot. Persze ez csak vicc volt.:) Helyette következett a "Hiba", amire beindultak hátulról ifjak, kicsik-nagyok és végre az a nagy tér megtelt. „Gyertek emberek, gyertek előre!” Invitálta őket. Na, innentől kezdve egy olyan hangulatot sikerült teremtenie, hogy ott elől mindenki táncolt, énekelt. Ibolya időnként kikelve magából teljesen betöltötte a színpadot és iszonyatos tempót énekelt, és ugrált! Hibázott szövegben, de hát kit érdekelt, nagyon aranyosan kimagyarázta magát. 3 kislány felült a színpadra, akiket Ibolya többször megsimogatott, majd meg is számolta őket: „Menőmanő1, Menőmanó2, Menőmanó3! :)..”

Tegnap Ibolya és zenekara nagyszerű koncertet adott Békéscsabán az Ifjúsági Házban.
Ibolya az eddigiekhez képest is sokkal fergetegesebb volt, a dalok nagyon jól szóltak, a zenekar egyre jobban dolgozik együtt.
Sajnos a közönség minden igyekezet - a székek nagyrészének kipakolása - ellenére is inkább ülős koncertet akart, azonban a hangulat emelkedése hatására egyre többen állva tombolták végig. A koncert után Ibolya a szokásokhoz híven sok rajongónak dedikált fotót, cd-t.

(atasz, OIRO fórum, 2006.03.16. 16:56)


Eddig mindig kiéhezve vártam a beszámolókat, ha nem lehettem ott a koncerteken. Tegnap sikerült részese lennem a csodának és most ezt meg is osztom Veletek. :)

Kora délután indultunk Békéscsabára, zökkenőmentesen, kellemesen, jól utaztunk. Korán kb. 3-ra oda is értünk. Rögtön felfedeztük az Ifjúsági házat, kb. 400 férőhelyes volt a terem, amikor megérkeztünk még tele volt székekkel. Persze Ibolya érkezése után, kérésére a székeket kivitték a teremből, hogy ezzel is eldőljön, ez bizony egy rock koncert lesz. Sok időnk volt, így útra keltünk, hogy megismerjük Békéscsabát. Ami rögtön feltűnt: kihalt város, sehol senki, sehol egy Ibolya plakát, mintha mindenki aludna, vagy lehet csak rákészülnek az esti koncertre? Mindenesetre egy kis félelem volt bennünk, hogy lesz így telt ház? A koncert fél 8-ra volt meghirdetve és 6 órakor még alig voltak az Ifjúsági Háznál. Kb. fél 7 körül kezdtek szállingózni az emberek. Persze addigra a portás bácsitól megtudtuk, hogy eddig 120-150 jegy kelt el.

Elnézve az érkező embereket, nagyon meglepődtünk. Idősebb hölgyek-urak, akik talpig ki voltak öltözve.. 7 óra előtt engedték be a közönséget, de mi még a büfénél egy keveset iszogattunk, Milka love csokival szemezgettünk, így csak később mentünk be a terembe. Beérkeztünk és óriási döbbenet fogadott bennünket: az emberek leültek azokra a székekre, melyeket nem lehetett kivinni, sőt!!!!! A kivitt fotelszerű székek is szép lassan visszakerültek a terembe... A színpad előtt egy nagy tér, telis tele ürességgel, senki nem állt oda. Pedig ez egyértelmű volt, bizony mindenkinek ott lenne a helye! Barátnőimmel 3-an (plusz 3 kislány) a színpad elé álltunk, jelezve, hogy mi bizony nem fogunk leülni! Mögöttünk kb. 7-8 méterre voltak a széksorok, és csak hozták, hozták be a székeket..

A koncert kis csúszással kezdődött a szokásos módon, sziréna, nagy zaj, a zenészek elfoglalták helyüket, majd Ibolyakék világítás, amikor is megérkezett Ibolya. Arcán, mozgásán nem érződött a felhőtlen boldogság, gondolom a székek látványától lehetett ez. Fekete hosszú ujjú pólóban volt, egy bő, zsebes nadrágban. "Még él még", "Eddig baby", hívta Ibolya a közönséget, hogy jöjjenek előre. Udvarisan szinte kérte őket, de azok nem mozdultak. Majd felkonferálta a "Szék" c. számot. Persze ez csak vicc volt.:) Helyette következett a "Hiba", amire beindultak hátulról ifjak, kicsik-nagyok és végre az a nagy tér megtelt. „Gyertek emberek, gyertek előre!” Invitálta őket.

Na, innentől kezdve egy olyan hangulatot sikerült teremtenie, hogy ott elől mindenki táncolt, énekelt. Ibolya időnként kikelve magából teljesen betöltötte a színpadot és iszonyatos tempót énekelt, és ugrált! Hibázott szövegben, de hát kit érdekelt, nagyon aranyosan kimagyarázta magát. 3 kislány felült a színpadra, akiket Ibolya többször megsimogatott, majd meg is számolta őket: „Menőmanő1, Menőmanó2, Menőmanó3! :)

A 6 fős álló közönség száma folyamatosan gyarapodott 40-50 főre. Akik előre jöttek, nagyon élvezték a koncert minden pillanatát. A zenészek ismét nagyon jók voltak, együtt éltek Ibolyával a színpadon. A Ringasd el magad számnál nem bírta ki Ibolya, hogy ne említse meg, hogy akkor ezt a számot most a Napi Ásznak küldi. :P:) Persze mi értettük. :)

Nagyon gyorsan eltelt ez a másfél óra, végig énekeltük, táncoltuk a dalokat. Nagy sikert aratott Ibolya a közönségnél, harsogott a taps, zúgott a vissza-vissza. Persze mi tudtuk, hogy lesz két ráadás szám, de sokan csak reménykedtek ebben. Először a Magyarországot énekelte, amikor az elől állók feltartott kézzel, Ibolyával együtt énekelték: „Van egy ország..”

Az utolsó számként hangzott el az Édes méreg, melyet még végigtomboltunk. Nagyon jó hangulatú, olyan igazi Ibolyás koncertet láthattunk, hallhattunk. Hiányérzetem egyáltalán nem volt, persze a végén a lelkem dübörgött, még - még - még kérek a csodából!!!! De hát ne legyünk telhetetlenek, örülnünk kell minden kis falatnak, ami a lényéből, hangjából árad!

A koncert végén dedikált Ibolya, majd mindenki hazaindult. Én hajnali fél 2-re értem Vácra, kettő óra körül lehetett, amikor nyugovóra tértem, de nem sikerült rögtön elaludnom. Az élmény oly hatalmas volt bennem, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Fejemben Ibolya számok, arcomból nézek ki és mosolygok a világ felé. Pedig munkám bőven lenne, főleg, hogy este Ausztriába utazom 3 napra, de úgy éreztem meg kell írnom ezt a beszámolót. Jó újra átélni és remélem sikerül kedves barátaimnak örömet szerezni. Persze a koncert alatt is sikerült, ugye? :)

Jó lenne Veszprém, nagyon jó lenne, remélem sikerül ott lennem!

(Szilvia, Ibolyás visszapillantó, 2006.03.16.)


Régen jártam már erre, sőt minden féle fórumon, de azért nyomon követem Ibolya útját, ha csak tehetem. Március 15-én Békéscsabán koncertezett, így - mivel közel esik lakóhelyemhez - most nekem is megadatott, hogy élőben láthassam Őt. Az este, illetve Ibolya maga volt a csoda. Még a nem túl fiatal korosztályt (ebbe magamat is beleértem) elsodorta az a fiatalos lendület,a kisugárzás. A "Hiba" c. számnál egyszerűen nem tudtam tovább a helyemen maradni, lányommal előrefurakodtunk, egészen a színpad széléhez és onnan csodáltuk a Gyöngyszemet, aki másfél órán át pörgött és pörgetett bennünket. Még annak ellenére is, hogy a koncert kb. háromnegyedétől gyomorfájdalommal küzdött. Ezt persze nem mondta senki, de akinek volt már gyomorgörcse az tudja, hogy az az önkéntelen mozdulat (egyre gyakrabban) miért is van. Bevallom, kicsit aggódtam, vajon végig bírja-e a koncertet... Bírta. És amikor elköszönt, szinte lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a többiekkel együtt kiabálom: "Vissza! vissza!" És Ibolya visszajött, pedig látszott, hogy szenved... Aztán elhangozott a "Magyarország... , meghatóan és lúdbőröztetően... kristálytisztán... Ibolya és zenekara elköszönt, levonult.
Kicsit később dedikálásra is sor került, mert Ibolya (mindössze kis türelmet kérve) nem törődve a fájdalommal, - ha kicsit sápadtan is, de kijött rajongóihoz, és autogramot osztogatott, dedikált, mosolygott, árasztotta a szeretetet... Boldoggá tett mindenkit, aki részese lehetett közelségének.
Köszönöm, köszönjük Neked Ibolya. Számomra Március 15. már kettős ünnep.

(Nagyera, OIRO fórum, 2006.03.23. 11:48)