Oláh Ibolya Múzeum

Gyöngyös - 2006. február 18.
„Édes méreg” lemezbemutató koncert
Ibolya 2. önálló albumának 1. lemezbemutató koncertje

„..A dalok most egyszerre zeneszámmá változtak, hangszeres élettel teltek meg, ahol a dalkirálynőt a zene hercegei veszik körül. Egy fényből épült utazó palotában, ahol a megszólaló hang minősége méltó megszólaltatóihoz és az elképesztő látványhoz..”

Nincs még nevük. Illetve az egész formációt úgy harangozzák be: Oláh Ibolya és zenekara. Amelynek "frontembere" az ország sokak szerint legnagyobb énekesnője. A hangszereket pedig a legjobb zenészek közül válogatott fiúk szólaltatják meg. Ez hát az elfogadható magyarázat Ibolya fellépéseinek féléves hiányára. Egy új zenekarnak meg kell tanulnia a számokat még akkor is, ha azokat valaki más már megírta. S különösen akkor, amikor a dalokat már megjelentették lemezen, ahol sok közülük vájtfülű hallgatók elégedetlenségét váltotta ki a valódi hangszerek helyett alkalmazott gépzene túlzott használata, a hangszeres zene csaknem teljes hiánya miatt. (A néhány kivétel és Oláh Ibolya mindent elsöprő hatása miatt a lemez már platina így is.)
A helyettesítő zenével illusztrált dalok most egyszerre zeneszámmá változtak, hangszeres élettel teltek meg, ahol a dalkirálynőt a zene hercegei veszik körül. Egy fényből épült utazó palotában, ahol a megszólaló hang minősége méltó megszólaltatóihoz és az elképesztő látványhoz.
Tudjuk, hogy Oláh Ibolya személyisége megosztja a zenehallgatókat. Nagyon sokan szeretik, sokan rajonganak érte, s vannak akik nem tudják elfogadni. Ez utóbbiak, ha véletlenül odatévednek a Gyöngyösön indult országos koncertkörút valamelyik állomására, csak szembesülnek egy lírai dalokkal is megtűzdelt belevaló rock-koncerttel, ahol minden látványelem és élmény-anyag fellelhető, ami egy nagyszerű, egész estés produkciótól elvárható, ahol történetesen éppen a kétszeres platinalemezes Oláh Ibolya énekel, aki mellesleg tavaly augusztus 20-án médiatörténelmet írva az összes nagy csatorna képernyőjén az egész országnak elénekelte a "Magyarország" című himnikus dalt. A dalt, ami most a koncerten is elhangzik egy másik hangszeres felfogásban, melynek során egy acapella részlet teszi lehetővé, hogy az énekes hangjának lemeztelenített tisztasága megalapozatlan véleményük átgondolására késztesse a kétkedőket.
Akik pedig szeretik Ibolyát biztosan eljutnak valamelyik koncertjére. Ők ott végre megnyugodhatnak: kedvencük a legjobb úton halad álmai beteljesülése felé. Ezenközben pedig minden eddigi elképzelésüket felülmúló élménnyel lesznek gazdagabbak.

(msmester, olahibolya.hu, 2006.02.19.)


Körülbelül 2 órával a koncert előtt érkeztünk meg Ibolya második lemezbemutató koncertkürútjának első állomására Gyöngyösre, a Mátra Művelődési Központba. Felderítettük a helyszínt, ahol összefutottunk egy-két ismerőssel, üdvözöltük egymást, majd tettünk egy kellemes kis sétát a városban, illetve betértünk egy étterembe is.

Állítólag a Gyöngyösi televízióban látható volt időnként a koncert reklámja, viszont a városban nem nagyon láttuk nyomát hírdetésnek. Voltak reklámplakátok, de csak a helyszínen és a mellette lévő épületen. Ekkor még nem is sejtettük, hogy a meghírdetésre kiküldött reklámplakátok nagy részét a helyiek - hírdetés helyett - a rajongók számára tartogatták...

18 óra körül visszamentünk a helyszínre, ahova aztán lassan, de biztosan elkezdtek szálingózni az emberek. Az előcsarnokban ácsorogtunk, egyre izgazottabban, amit a teremből kiszűrődő hangfoszlányok csak még tovább fokoztak. A zenekar próbált. Közben akik elővételben rendelték meg jegyüket, átvehették Bandár Györgyitől, akihez egyébként bátran fordulhattok az Egri koncert jegy elővételét illetően is a 06 20 3723071 telefonszámon!

Szép lassan azért gyűlött a közönség, bár nem mondhatnám, hogy ránézésre egy nagy tömeg hatását keltettük volna. Valaki megkérdezte a jegyeladó pénztárosnőt, hogy hány jegy kelt el eddig, mire számíthatunk ez ügyben. A nénike aztán összavont szemöldökkel, mindenféle pofákat vágva nagy nehezen a tudomásunkra adta, hogy „valószínűleg fél ház se lesz, de Oláh Ibolyánál mit is várnánk..” No comment.

Körülnéztem, kis csoportokban beszélgetések, régi ismerősök üdvözölték egymást, na szóval azért gyülekeztünk. Aztán egyszercsak az üvegajtón keresztül messziről megpillantottuk Ibolyát, a menedzsert és egy-két zenekari tagot, akik kiintegettek nekünk, majd hamar vissza is mentek, hisz már nem sok idő volt a kezdésig. Már ekkor nagyon jó hangulat alakult ki a bejárati ajtó előtt tömörülve, hisz mindenki izgatottan várta, hogy a közel fél éves ”szünet” után, ismét hallhassuk Ibolyát. És hát ilyen közel még sose voltunk ehhez! :)

Nyílott is az ajtó, bemehettünk. A második sor balközép felé sikerült is leülnöm, mert hogy ugye ülős koncert volt.. Körülnéztem. Valóban nem volt teltház, de azért annál lényegesen jobb volt a helyzet, mint amit a pénztárosnő korábban lefesetett nekünk. Szerintem kb háromnegyedig telt meg a nézőtér. Az első 2-3 sorban csak ismerős arcokkal - azaz nagyrészt az internetes tábor tagjaival - találkozhatott Ibolya. :)

A közönség összetétele egyébként vegyes volt, láttam idősebbeket is, gyerekeket is, de talán a középkorúak lehettek a legnagyobb arányban. Úgy láttam a helyi tv-től is kint voltak. A koncerten jelen volt ifjabb és idősebb Frankl Gábor is.

A színpad természetesen már elő volt készítve, hangszerek, mikrofonállványok, világító- és hangosító elemek, valamint nagy piros bettűkkel az „I B O L Y A” felirat virított a háttérben. Már itt elmondom, hogy kiváló volt mind a hangosítás, mind pedig - az eddigi Ibolya koncerteken nem látott - fénytechnikai megoldások.

Pár perccel a helyfoglalás után leoltották a lámpákat, aztán lassan beindult a füstgép, bejöttek a zenészek, megszólaltak a „Még él még” első taktusai, végül sejtelmes ibolya színű fények és füst kíséretében Ibolya is feltűnt a színpadon! Rendkívül látványos volt, és kétség kívül megtette a várt hatást.

A közönség óriási tapssal, sikoltozással köszöntötte Ibolyát és zenekarát a színpadon. Ibolyka is üdvözölte közönségét, majd büszkén mutogatta újdonsült pirosas halálfejes gumicsizmáját: „Ezt csak a ti kedvetekért!” :)

A lehengerlő kezdést, hasonló folytatás követte, „Eddig baby” majd sokunk kedvence „A hiba” Ekkor már többen nem bírták ki ülve, és a színpad két szélére kivonulva ugráltak, csápoltak, fokozva ezzel is a koncert amúgy is kezdettől fogva forró hangulatát.

A következő dal meglepetés volt, illetve nem a dal volt meglepetés, hanem hogy Ibolya is beszállt a zenekarba, gitározott a „Belső bolygó” című számnál, ami megjegyzem nagyon jó állt neki, fantasztikus volt!

A sorrendre pontosan nem emlékszem, de talán most jött az „Ibolyavirág”. Az új lemezről még felcsendült a „Nézz vissza” és a „Papírkutya”. Két szám viszont nem hangzott el, az „Öröm és könny” valamint a „Marionett” illetve három, mert ugye érthető módon a „Valamit valamiért” is kimaradt.

Volt megint a 3 Keresztes Ildikó dal, ahogy azt már az első lemeznél megszokhattunk: „Ölelj, amíg lehet”, „Nem tudod elvenni a kedvem”, „Tűnj el” Viszont nagy örömünkre ezúttal egy meglepetés dallal is kiegészült ez a Keresztes Ildi blokk, nevezetesen a „Nem a miénk az ég” című számmal, amit már egyszer hallhattunk Ibolyától élőben a Márványteremben, a Promenád című élő rádióműsorban még tavaly novemberben. Persze itt most egy picit másképp. Talán csak a hatás mértéke hasonlítható hozzá, amit e dal a közönségből kiváltott... Eszembe jutottak Pierrot szavai, amit az egyik Megasztár döntőn mondott Ibolyának: „Elkápráztatsz, ehhez értesz!” Bár azóta sok minden észrevétlenül is megváltozott, de kétségtelen tény, ez még mindig így van.

Az első lemezről is elhangzott 4 dal, szépen elosztva az újak között. 2 Presser szerzemény: „Embertelen dal” és a „Mi lesz velem” valamint 2 Novák szám: a „Papa ha félsz” és - természetesen nem maradhatott ki az első lemez slágerszáma sem - a „Nem kell” (+ Ringasd el magad)

Ibolya szokás szerint sokat bohóckodott, kommunikált, folyamatosan kontaktusban volt a közönséggel, csakúgy a zenészekkel. Az új bandáról csak annyit, hogy irtó jó fejek és egyszerűen fantasztikus zenészek! És valóban vokáloztak is szinte mindegyik számnál. Ezek a zenészek a szó szoros értelmében is a közönségnek játszottak, és a koncert minden egyes pillanatában éltek a színpadon! Látszott mennyire élvezik ők is, akárcsak a közönség, na és persze Ibolya is, aki szombat este kirobbanó formában volt!

Nem is értem miért, talán mert már rég hallottam élőben, de megint csak teljesen meghökkentem, mennyire le tud hengerelni az előadása, az éneke, az egész színpadi lénye, hogy ebben a pici lányban mennyi hang és mennyi energia van, ami ráadásul csak úgy ragad a közönségre! Hihetetlen!!!

Természetesen a végére hagyták a lemez címadó dalát, az „Édes mérget” és a műsor zárásaként mindenki nagy örömére a „Magyarország” is felcsendült. Minden egyes hang élő volt a koncerten, nem volt sehol  még fél playback sem. A dalokat áthangszerelték, de cseppet sem maradt el a platinalemezen lévőtől. Így a „Magyarország” is egy teljesen új hangszerelésben hallhattuk, csodálatos dinamikai elemekkel felépítve az egész számot. Rám borzasztó nagy hatással volt, és ebben még az sem tudott megzavarni, hogy Ibolyka itt-ott bizony picit eltért a szövegtől. Ez megint csak olyan, amit képtelen vagyok leírni. El kell jönni, ott kell lenni..

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így lassan a bő másfél órás koncert is véget ért. Búcsúzóul meghajoltak és a szűnni nem akaró taps közben látszott az arcukon, hogy mindent kiadtak (és bele, meg át!), amit csak lehetett, és hogy ők is mennyire jól érezték magukat, fürödtek a közönség szeretetében, egyszóval fergeteges sikert arattak!

Kimentünk a teremből. Nem sokkal később Ibolya is kijött az előcsarnokba, leült egy asztalhoz, majd dedikálás kezdődött. Szokás szerint a menedzser is ott állt mögötte. A rajongók között kiosztották a megmaradt plakátokat, így sokan azt íratták alá a CD mellett, de megint voltak kis képeslap méretű lemezképek is, amit osztogattak. Ibolyka mindenki kérésének készségesen eleget tett, mindenkinek aláírt, aki kérte. Viccelődött, bohóckodott és mindenkihez volt egy kedves szava. (A memóriája is kiváló!:))

A dedikálás végén ismét körbenéztem, mindenfelé mosolygós, vidám arcokat láttam. :) Az emberek a koncerten átélt élményeiket mesélték egymásnak, ki, hogy, mit látott, mit hallott, mit érzett, hogy érzett.. Én sokáig inkább csak nézelődtem, nem igazán tudtam mit mondani, még mikor kérdeztek akkor se, annyira a koncert hatása alatt voltam. Mikor mentünk az autókhoz kicsit furcsa remegő érzésem volt, amit nem hiszem, hogy csak a hideg váltott ki...aztán az autóban azt hiszem végül lassan sikerült feldolgoznom a látottakat-hallottakat, ami egészen furcsa módon jött ki rajtam, na de erről majd inkább talán majd a blogomban..:)

Mindent összevetve fantasztikus és felejthetetlen élmény volt az a koncert, nagy hibát követ el, aki megfosztja magát egy élő Ibolya koncert élményétől!

Ugye mindenkinek van már jegye Egerbe? :)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó, 2006.02.19.)


Frenetikus volt!
Még mindig a hatása alatt vagyok. Nem terveztem, de valószínűleg elmegyek Egerbe is. A zenekar összehasonlíthatatlanul jobb, mint a tavalyi. Nem gondoltam volna, hogy 4 zenésszel is ilyen jól szól majd a zene. Ibolya is fantasztikus volt! A fénytechnika szintén nagyszerű, a füst az OMEGÁT idézte. Jól meg volt szervezve, viszont sajnos nem volt telt ház! Gyöngyös utcáin nem találkoztam egyetlen egy plakáttal sem. Így nem is csoda, hogy nem volt telt ház. A szervezők elkövettek még egy hibát. Az előadás végén a pénztárban kiosztották azokat a plakátokat, melyeket az utcán kellett volna elhelyezni. Így mikor Ibolya dedikált a végén, akkor látta, hogy sokan azon íratják alá vele a dedikálásokat. Meg is jegyezte, hogy ennek nem itt kellene lennie. A közönség viszont nagyon jó volt, együtt élt Ibivel, és Ibolya is élvezte a koncertet. Utána is nagyon jó hangulata volt!
3 dal kimaradt a lemezről. Öröm és könny, Marionett, Valamit valamiért. Így is 1 óra 40 percig tartott a koncert. Az első lemezről 2 dal, 4 Keresztes Ildikó dal, és 2 LGT dal volt még a porondon. Mind nagyon jól szólt. Gyorsaságom, valószínűleg a beszámoló rovására ment.
Talán ennyi.

(Béla, OIRO fórum, 2006-02-19 00:18)


Ha az 1. lemez 1. Merlin-beli koncertjét 10-es skálán hármasra értékeltem, akkor a tegnapi kilences volt! Egy pontot csak Ibi "gyönyörű" öltözete (még ha a gumicsizmától el is tekintek...), szokásos színpadi mozgása (fel-alá gyaloglás) és a fények villódzásának időnkénti túlzása miatt, de hát ezek gyakorlatilag nem számítanak, a legnagyobb baj talán az volt, hogy ülni kellett! Kb. tizen ugráltak ugyan a színpad mellett, de kétszáz ember (kb. ennyien lehettünk)mégsem tömörülhet az oldalfolyosókon.
A mögöttem ülő érdekes módon egyáltalán nem is tapsolt, meg sem mozdult (a szemem sarkából láttam), de ő meg biztos az én idegbajos rángatózásomon csodálkozott.
A koncert nagyon-nagyon jó volt!!! A zenészek marha jók, a gitáros gyerek viszont külön nagy arc, sokat hozzátett a hangulathoz és a sikerhez. Remélem, együtt marad a csapat! Ha igaz, amit Ibi mondott, hogy két hete próbálnak együtt, akkor külön elismerésem! Mindegyikükön látszott, hogy élvezi a bulit (persze a dobost nem nagyon láttuk, de ő is leadott egy-két dobszólót. Hiányoltam a Hazám-ot és még sokkal jobban A lélek katonái-t. Beértem volna inkább kevesebb Keresztes Ildikó-számmal, pedig azok sem voltak rosszak.
A közönség elég jó volt, csak sajnos Ibolya nem hagyott elég időt, hogy az egyes számok után megfelelően kifejezzük az elégedettségünket. Még el sem kezdtünk tapsolni igazán, máris konferálta a következőt.
Szóval örülök, hogy az elmaradt (?) bp-i helyett elmentünk Gyöngyösig. A koncert előtt kávézgatva találgattam, kit ismerek innen, de csak pár tippem volt...
Ja és nekünk külön élmény volt, hogy először voltunk rockkoncerten a nagyobbik fiunkkal együtt (9 éves), akinek szintén nagyon tetszett! Hazafelé mit is hallgattunk? 1s1f-t (egyre jobban tetszik). :)

(szak, OIRO fórum, 2006-02-19 09:51)