Törőcsik Mari születésnapját a Nemzeti Színházban ünnepelte az ország. A nézőtérre bejutott szerencsések közül mindenki másként élte meg a látottakat, hallottakat. Egy közös azonban biztos volt benne: a művésznő szeretete. Most egy szemtanú - Virágh Barbara - beszámolóját olvashatjuk az eseményről. (A rendezvényen fellépett Oláh Ibolya is, aki nemcsak a közönség, hanem a művésztársak között is osztatlan sikert aratott. A próbáról és a várakozás perceiről ifj. Frankl Gábor készített néhány felvételt.)

Egy legenda, akivel egy korban élhetünk. Ő Törőcsik Mari, aki november 23-án ünnepelte 70. születésnapját.
Rengeteg művész, és civil tisztelője gyűlt össze a Nemzeti Színházban, hogy együtt örüljön a művésznővel. Én is köztük voltam. Mindenféle túlzás nélkül állítom, hogy csodás este volt. A kezdésnél jóval hamarabb odaértem, titkon remélve, hogy találkozhatok egy-két általam nagyra becsült emberrel. Így is történt. Az első, akit megláttam, Kállai Ferenc volt, egy igazi ”nagyágyú”. Majd sorban érkeztek az élet minden területéről elismert személyek: színészek (Tordy Géza, Garas Dezső, Szilágyi Tibor, Moór Marianna, Margitai Ági, Trokán Péter...stb.), rendezők, zenészek, műsorvezetők, divattervezők, politikusok stb. Mondanom sem kell, teltház volt, sőt, a bejáratoknál még álltak is néhányan. Zengő tapsvihar köszöntötte a nézőtér első sorába megérkező színésznőt. Nem telt el pár másodperc, kivétel nélkül minden ember állva tapsolt már. Hhetetlen élmény volt.

A műsort Kepes András vezette, aki egy-egy fellépő vendég között „sztorizgatott”, régi, hol vidám, hol megható történeteket mesélt a nemzet színésznőjéről. A vendégművészek névsora igencsak nívós volt. Elsőként Psota Irén lépett színpadra, egy dallal köszöntötte kollégáját, barátját. Sajnos nem emlékszem már pontosan mindenkire, a sorrendre végképp nem, ezért elnézést kérek, de azért azokat mindenképpen megemlítem, akik nagy hatást gyakoroltak rám. Ilyen volt Gregor József, akit élőben sajnos még soha nem hallottam, csak tv-ben, pedig régi vágyam volt.
Hát nem csalódtam… Kulka János egy különleges dallal készült, ami két süketnéma ember kapcsolatáról szólt. Szerintem az mindent elárul, hogy benne volt abban a maximum öt emberből álló kis csapatban, aki másodszor is visszajöhetett a színpadra meghajolni, mert a színház zúgott a tapstól. Román Sándor táncosai is felléptek, majd Básti Juli (az ő dala is nagyon tetszett), Bodrogi Gyula (Törőcsik Mari volt férje), Voith Ági, Sebestyén Márta, Jordán Tamás, Molnár Piroska (a teljesség igénye nélkül.)

A műsor közepe felé következett Oláh Ibolya.
Szerintem senkinek nem mondok azzal újat, hogy a 'Hamvadó cigarettavég' című dallal köszöntötte kedvenc színésznőjét. A produkció nagyon jól, mondhatni hibátlanul sikerült. Ibolya a szám végén láthatóan őszinte tisztelettel hajolt meg Törőcsik Mari előtt. Majd a közönség óriási tapssal köszönte meg a dalt.

A vendégek színpadra lépése között a művésznő régi felvételeiből kaptunk egy kis ízelítőt. A műsor végén egy körhintát idéző "valamin" bejöttek a színpadra azok a művészek, akik valaha gyermekét, unokáját játszották Törőcsik Marinak. Többek között nagy kedvencem - Hernádi Juci - is, aki a mai napig baráti kapcsolatban van az ünnepelttel. Majd visszatértek a fellépők is, így a színpadon együtt köszönthették Magyarország talán legnagyobb színésznőjét.

A műsor után még ott maradtam egy kicsit, állófogadás volt a színházi büfé előtt. Természetesen amint kilépett a nyilvánosság elé a Színésznő, újságírók, riporterek hada szállta meg, mindenki a közelébe akart férkőzni, akár csak egy 10 másodperces gratuláció erejéig. Isteni volt, bárhová néztem, mindenhol az ország legnagyobb művészeit fedeztem fel. Nem véletlen, hiszen egy ilyen megismételhetetlen alkalmat nekik sem lehetett kihagyni.

(Barbi, OIRO, 2005.11.27.)