Oláh Ibolya Múzeum

Thália Színház, „Sztárok az árvákért” - 2005. szeptember 18.
segélykoncert, fellépés
„Magyarország”

„..Felgördült a függöny, Ibolya már ott állt a színpadon, megszólaltak a Magyarország első hangjai, majd Ibolya énekelni kezdett. Félplaybeck volt, kórus sem volt, "csak" egy szem Ibolya a színpadon, a szokásos Magyarországos ruhájában. Nagyon szépen énekelt és végre mindenegyes hangot hallani lehetett, elejétől a végéig. A közönség díjazta is az előadást, vastapsot kapott (ahogy egyébként szinte mindenki az első részben), amire válaszul Ibolyka mégegyszer feljött a színpadra és ismét mosolyt csalt az arcunkra. Komolyan mondom, nem is ő lett volna, ha nem úgy jött volna vissza, ahogyan visszajött, fülig érő vigyorral, táncolva, mindenki felé hajlongva. Aranyos volt nagyon! Úgy éreztem (akárcsak a Megasztár idején), hogy amíg énekelt, Oláh Ibolyát láttuk, viszont aki visszajött az már Ibolyka volt. Ugye értitek...:) De ez kellett oda, így volt teljes. :)..”

Délután elindultam itthonról, majd szerencsésen megérkeztem Pestre, most még a vonatok se késtek, furcsa is volt. Így korábban érkeztem Györgyihez a munkahelyére, mivel előzőleg már a vonatkésést is beleszámoltam az időbe. Nem baj, Györgyit is elengedték előbb, illetve Judit elengedte egy dedikált Dolhai fotóért cserébe. :)) Najó, nem cserébe, télleg rendes volt (ezért aztán nemsokára meg is kapja a fotót :)). Aztán a megbeszélt időre Emese is megérkezett és 3-an elindultunk a helyszínre. Útközben megtudtuk, hogy állítólag Ibolya aznap délután forgatta a Magyarország klipjét az Operaház előtt.

Még egész időben meg is érkeztünk a Thália elé, és csak vártunk, vártunk. Obj és ultraviolet jegye ugyanis nálunk volt még, és ők még nem érkeztek meg. Aztán végül bementünk, ruhatár (remélem az is a színészárváknak megy :)), majd Emesével felderítettük a mellékhelyiséget, és mivel már 7 óra volt elindultunk befelé a színházterembe. Én még soha nem voltam a Thália Színházban, de nagyon tetszett, szép színház.

Mi hárman a 11. sorban jobbközépen ültünk, obj-ék pedig az első emeleti páholyban jobbra. Más ismerős Ibolyást nem láttunk, még a szünetben sem, persze lehet, hogy voltak, csak nem találkoztunk. A nézők között több ismert ember, színész is feltűnt, pl. Schobert Norbi és a felesége, Rubint Réka (akin egyáltalán nem látszott, hogy nemrégen szült), aztán láttam még Damu Rolandot, a Jóban rosszban sorozat Elődjét, valamint az Aktív egyik ripoternőjét. Rajtuk kívül is voltak ismerős arcok, csak hirtelen nem tudtuk beazonosítani, hogy kik és honnan is ismerjük őket.

Átgázolva a sorunkon végre mi is leültünk, majd miután mindenki helyet foglalt, kezdődött a műsor. A gála műsorvezetője Liptai Claudia volt. Bejött, köszöntötte a közönséget, megköszönte, hogy eljöttünk, és a jegyárával hozzájárultunk az alapítványhoz. Majd elmesélte, hogyan is jött létre ez az alapítvány. Könnyeivel küzködve elmondta, hogy mit érzett, mikor megkapta az SMS-t, amiből megtudta, hogy meghalt egyik kollégája és jóbarátja, Bubik István. Először fel sem tudta fogni, nehezen tudta megemészteni a megrázó hírt, és ezzel ugyanígy volt párja, Gesztesi Károly is. Gesztesi hetekig hallgatott, magába fordult, majd egyszercsak megszületett a fejében ennek az alapítványnak az ötlete, ami az elhunyt színészek nehéz helyzetben lévő családjait és árváit támogatja. Claudia még felolvasta, hogy kiket fogunk látni-hallani az este folyamán a színpadon, majd lement és jöttek sorban a színészek, musical színészek, énekesek. A musical részletek nekem nagyon tetszettek, a Rómeó és Júliából több is elhangzott, aztán Padlás, Jézus Krisztus Szupersztár stb. És mindez olyan színészek tolmácsolásában, mint Janza Kata és Csengeri Ottília duettben (R&J - Gyűlölet), Pintér Tibor (R&J - Verona), Kaszás Attila (Padlás - Fényév távolság), Sasvári Sándor, Dolhai Attila, Gazdag Tibor (aki Jóban rosszban sorozat Pongrácz főorvosura :)) stb.

Aztán az ének mellett a próza is helyet kapott, Mácsai Pál (Örkény egypercesek) és Sinkó László stb. előadásában.

És hát természetesen egy ilyen műsorból a humor sem hiányozhat, erről gondoskodott a Gesztesi-Gálvölgyi páros a híres „Gyúrúnk? vazze” produkcióval, „Nehogymá holmi megsztárok énekeljenek a gyerekemnek, vazze...:)) Aztán a másik nagy nevettető, Koltai Róbert, aki nekem személy szerint az egyik nagy kedvencem, imádom a humorát! „Ej, was ist der Stein Tyúkmutterr? :))) „Edward König, english König reitet auf sein Pferd, so sagen was kostet der Walesi tartomány? :))) Na meg a kopasz német fapofa esete az első sorban a kabaré 54. percében. :)) Koltai még énekelt is egyet, a Világszám c. filmje betétdalát.

A műsor első felében hallhattuk még Friderikát a klasszikus Kinek mondjam el c. számával, valamint a Pa-dö-dö is eljött, pedig ők eredetileg nem is szerepeltek a fellépők között, de Falusi Mariann elmesélte, hogy bekéretőztek, amikor megtudták mi is az Alapítvány célja, úgy érezték nekik is itt a helyük. Eljöttek annak ellenére, hogy Lang Györgyi elég rossz állapotban volt, a hátával történt valami, és annyira fájt neki, hogy csak ülve tudott énekelni és a táncosgyerekeknek kellett lesegíteni a színpadról. Azt mondta valami olyasmi problémája van, mint Caramelnek. Egyébként ők 2 számot énekeltek, egy gyorsat (Kopog a cipő) és egy lassabbat, a Kell egy jó barát c. dalt, ami nekem nagyon tetszett, maga a dal is, meg az is, hogy süket-néma jelekkel mutogattak közben. :)

A gálaest első részét Kaszás Attila és a Fényév távolság zárta, majd legördült a függöny és szünet.A szünetben felfedeztünk pár ismert embert, meg beszélgettünk obj-al és ultraviolettel, aki hihetetlen nagy külső átalakuláson ment keresztül, fiatalodott kb 10 évet :)).

Aztán egyszercsak csöngettek, menni kellett vissza, jött a második rész. Felgördült a függöny, Ibolya már ott állt a színpadon, megszólaltak a Magyarország első hangjai, majd Ibolya énekelni kezdett. Félplaybeck volt, kórus sem volt, "csak" egy szem Ibolya a színpadon, a szokásos Magyarországos ruhájában. Nagyon szépen énekelt és végre mindenegyes hangot hallani lehetett, elejétől a végéig. A közönség díjazta is az előadást, vastapsot kapott (ahogy egyébként szinte mindenki az első részben), amire válaszul Ibolyka mégegyszer feljött a színpadra és ismét mosolyt csalt az arcunkra. Komolyan mondom, nem is ő lett volna, ha nem úgy jött volna vissza, ahogyan visszajött, fülig érő vigyorral, táncolva, mindenki felé hajlongva. Aranyos volt nagyon! Úgy éreztem (akárcsak a Megasztár idején), hogy amíg énekelt, Oláh Ibolyát láttuk, viszont aki visszajött az már Ibolyka volt. Ugye értitek...:) De ez kellett oda, így volt teljes. :)

Na, ezek után Claudia felkonferálta a Megasztár-koncertet. A társaság hiányosan érkezett, az első 3 helyezett, Caramel, Palcsó Tamás, és Tóth Gabi, valamint Pál Tamás hiányzott, így csak 8-an voltak: Kósa Ivett, Pflum Orsi, Kovács Timi, Bella Levente, Bálint Ádám, Bartók Eszter, Boogie, és Torres Dani. Elénekelték a Csillagdalt, majd mindenki 2-2 számot. Zenekar náluk sem volt, tehát félplaybeckeltek ők is. Ahogy a megasztár-koncerteken általában, most is bejött(ek) mindig valaki(k) a többiek közül vokálozni, táncikálni. Hát meg kell hogy mondjam a megasztárosok érezhetően kisebb tapsot kaptak, mint Ibolya és az első részben fellépet művészek. Pedig magukhoz képest nem voltak rosszabbak, sőt! De hát ugye ez egy színház, ülő közönség stb. tehát érthető. Azért Boogie itt is eljátszotta, hogy leugrott a közönséghez, na benne se csalódtam. :) Aztán az utolsó szám előtt Gesztesi feljött a színpadra és mondott pár személyes gondolatot, „Remélem ma este odafenn is jó buli volt...” Ezután a megások még elénekelték a Ne ébressz fel-t, majd hirtelen legördült a függöny és kész, vége.

Őszintén szólva nagyon tetszett az egész gálaest, csupán három bajom volt ezzel a műsorral. Egyik, hogy szerintem mondjuk Claudia mindig bemondhatta volna, hogy mikor ki következik és mit hallunk, mert sajna volt, amit én nem ismertem és kíváncsi lettem volna rá, hogy mi. A megások bezzeg 50x bemondták egymást minden dalnál. Meg persze, a végén is elköszönhetett volna a műsorvezető, így kicsit befejezettlennek tűnt. A másik, hogy engem egyes produkcióknál kicsit zavart, hogy sokan úgy olvasták a szöveget, pl. Gesztesi-Gálvölgyi kabaré. A harmadik pedig, hogy Ibolya sokkal inkább az első részbe illett volna, vagy pedig az egész műsor zárásaként tudtam volna elképzelni.

A végén kifelemenet a színházból még láttunk egy-két fellépőt is távozni, majd lassan mi is hazaindultunk. Obj, ultraviolet, köszi, hogy kivittetek az állomásra és nem az utolsó vonattal kellett jönnöm, hanem így elértem az eggyel előbbit. Bár a másnap korai kelés még így sem volt túl kellemes. Mindegy, megérte! :) Mindent összevetve, nagyon élvezetes este volt, köszönet érte minden fellépőnek! :)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó, 2005.09.)

A „Színész Árvákért Alapítvány” születése, céja:

Liptai Claudia és párja, Gesztesi Károly négy év után először lépett közösen színpadra az év egyik legnagyobb jótékonysági estjén, a Színész Árvákért Alapítvány gálaestjén a Thália Színházban. A gála célja, hogy hazai művészcsaládoknak és árva gyerekeknek gyűjtsenek pénzt. A szervezők szeretnének ezzel hagyományt teremteni, méghozzá az idők végezetéig. Gesztesi Károly fejéből pattant ki a nemes gondolat, hogy a színészárvák javára ilyen módon gyűjtsenek a jövőben minnél több pénzt. Létezik alapítvány a színészárvák megsegítésére, azonban hiába hirdették magukat az elmúlt években, szinte egyetlen fillér sem folyt be a számlájukra. Aztán Gesztesi Károly gondolt egy nagyot, és nekilátott a színvonalas gálaest megszervezésének.

Ezt az alapítványt én hoztam létre a télen, és ezután minden évben tartunk egy gálaestet, melyre több színészkollégám is eljön szerepelni. A bevételt a rossz körülmények között élő színészcsaládoknak és az árva gyerekeknek szánjuk. Az utóbbi időben több színészkollégánk is meghalt, és úgy gondoltuk, tudunk segíteni a hozzátartozóknak. Eleinte saját pénzből támogattuk őket, most a belépőjegyek árával igyekszünk jobbítani a helyzetükön. Azt szeretnénk ha ez a gálaműsor ezentúl minden szeptemberben létrejönne, bevétele pedig segítené a színészárvák sorsának könnyítését. Bízunk abban, hogy ez az alapítvány túlél minket is, hogy a rászorultak még akkor is számíthassanak rá, amikor mi már nem leszünk.
(Gesztesi Károly)

Természetesen Claudia boldogan mondott igent, amikor párja a gála levezetésére kérte, de úgy érezte, nem tudna kellően felkészülni egy külön produkcióra. „Nagy erőfeszítés és sok idő lett volna felkészülni egy külön produkcióra, és erre nekem most nem volt lehetőségem. Viszont úgy érzem mindenkit kárpótoltak a zseniális fellépő kollégák.”
(Liptai Claudia)