Oláh Ibolya Múzeum

Aszódi búcsúkoncert - 2005. augusztus 19.
„Egy sima, egy fordított” lemezbemutató koncert
Ibolya 1. önálló albumának utolsó lemezbemutató koncertje

„..Meglepetésnek még egy rég nem hallott szám is felcsendül, a Hazám, természetesen zongorakísérettel. Nem akarunk hinni a fülünknek, amikor Ibolya bekonferálja: „És akkor most következik...a Hazám”. Egy kis hatásszünet, kissé meglepett taps... „Na mégegyszer: és akkor most következik a Hazám.” Most aztán már mindenki elhiszi, kitör az ováció, de ahogy megszólalnak az első hangok rögtön néma csend lesz. Ibolya énekel. Aztán a közönség is beszáll. Csodálatos... Nemsokára sajnos vége... „Elmondanám, hogy ez a búcsúkoncert...többet már nem vállalok. Mázlitok van.” Aztán „Vissza vissza..” és visszajönnek még egy szám erejéig. Ibolya búcsúzóul mond nekünk pár szót: „El kell mennem megetetni a vizslámat...:) De egyébként tényleg, örülök, hogy itt lehettem. Nagyon-nagyon kedves és hálás közönség vagytok. És ez most nem valami rizsa, tudjátok, hogy én általában kimondom, amit gondolok, sőt... Na, hadd halljam hogy kell elköszönni?” :) A közönség persze tudta jóóól, hogy kell elköszönni :)..”

...Elmúlt a 18.-a, az @rc kiállítás napja, viszont szerencsére elég hamar már jött is a 19.-e és Ibolya első lemezének búcsúkoncertje. Konvojban indulunk Pestről a Blaháról. Joe kocsijában a szokásos ötösfogat: Joe, Györgyi, Emese, Miki és én. A másik sofőr pedig Rossi, aki Emesét és wpetyát viszi, valamint Évit és Brigit, akiket csak most ismerünk meg.

Kb másfél óra alatt oda is érünk. Györgyi fantasztikus navigációs képességének segítségével egyszer sem tévedünk el, egész simán megtaláljuk Aszódot, azon belül is a konci helyszínét. Oké, kikászálódunk a kocsiból, menjünk felderíteni a helyszínt. Jééé, ez olyan mit a Vidadomb, csak nem domb! Vagyis inkább olyan, mint Budafok és Vidadomb keresztezése! Olyan majálisos fesztivál féle! Megkeressük a színpadot, éppen Auth Csilla énekel kb 15 fős hallgatóságának. Egy ideig mi is növeljük a létszámot, közben összefutunk Eszterrel, aki csatlakozik hozzánk. Jóvan Auth Csillából ennyi elég is lesz, keresünk egy jó kis helyet és leülünk. „Ma végre jól vagyok és pont, nem érint meg hogy más mit mond, semmit nem bánok meg míg a jókedv tart” :) Ezt a számot szeretem/jük! És a szövege is találó! :) Na szóval leülünk, beszélgetünk, aztán valamiért visszamegyünk páran a kocsikhoz, pont, mikor a többiek megérkeznek. Csilla, Szilvia, zsuzsi-makó és Zoltán. Aztán meg Adri és Ibolyázóslány az apukájával.

Egyszercsak páran erős késztetést éreznek, hogy most aztán mindenképpen fel kell hogy üljenek a lánchintára. Oké, tőlem, de én inkább asszem kihagyom, mert most valahogy nincs kedvem hányni, nem is tom utoljára mikor ültem ilyenen, de azt tudom, h akkor se lett jó vége. Azért természetesen szolidarításból elkísérem őket. :)

Na, most aztán már télleg irány a színpad! Elfoglaljuk szokásos helyünket, az 1-3 sorban. A zenészek már hangolnak, a menedzser Frank Gábor pedig szokásos mikrofonellenőrző tevékenységét végzi: „egy, kettő, három, hejjj, egy, kettő, három, négy, öt, hejjj, hejjj, egy, egy, kettő, hejj, cöcöcöcö, sösösösö, essss essssss, egyes kettes há...”

Jólvan, akkor a számtanóra után akár kezdődhetne is a koncert! A bemondó rövid beszéde után, végre színpadra szólítja „a 2004-es év hangját, Oláh Ibolyáát!” Vééégre! A színpadra cigivel és valami üdítővel a kezében jön fel Ibolya a kevésbé szakadt farmerjében és a fehér halálfejes mackófelsőjében.

Már a koncert kezdetekor elég sokan toporogtak a színpad előtt, de koncert közben meg még csak növekedett a tömeg. Nagyon lelkes közönség gyűlt össze, Ibi meg is jegyzi, hogy „Jó sokan vagyunk!”

Ibolya szokás szerint a Ringasd el magad c. szám közben bemutaja a zenekarát is: Molnár Levente zongora, Gajdacsi Gábor szólógitár, Apró Károly becenevén a titokzatos Franki basszusgitár, és az új dobos Oláh testvér helyett, Jankó Miklós.

Mindegyik szám elhangzik, - a 3 szokásos Keresztes Ildi szám is - kivéve a Találjmárrám és a Szerelemnek múlnia kell. Bár ez utóbbit egyszer fel is konferálta Ibolya, de aztán végülis Csak egy perc lett belőle. :) Az Embertelen dalt még meg kell említenem, elég vicces előadásban hallhattuk, mindenki egyszerre felejtette el a szöveget..:)

Az Ördögöd van közben az egyik rajongó, Thomaster egy aranyos kis plüss ördögöt dob fel a színpadra Ibolyának, aki láthatóan nagyon örül neki. Vissza is kérdez, mert nem látta honnan érkezett a kisördög: „De édes ez az ördög, rágjam meg akitől kaptam! Kitől is kaptam? Köszönöm szépen! Na, tudok ám én kedves is lenni.” :)

Meglepetésnek még egy rég nem hallott szám is felcsendül, a Hazám, természetesen zongorakísérettel. Nem akarunk hinni a fülünknek, amikor Ibolya bekonferálja: „És akkor most következik...a Hazám”. Egy kis hatásszünet, kissé meglepett taps... „Na mégegyszer: és akkor most következik a Hazám.” Most aztán már mindenki elhiszi, kitör az ováció, de ahogy megszólalnak az első hangok rögtön néma csend lesz. Ibolya énekel. Aztán a közönség is beszáll. Csodálatos.

Nemsokára sajnos vége...Az utolsó szám végén meghajolnak és lemennek. Ibi viszont még megjegyzi: „Elmondanám, hogy ez a búcsúkoncert...többet már nem vállalok. Mázlitok van.”

Aztán „Vssza vissza..” és visszajönnek még egy szám erejéig. A végén mikor a zenekar már levonul, Ibolya még marad, és búcsúzóul mond nekünk pár szót: „El kell mennem megetetni a vizslámat...:) De egyébként tényleg, örülök, hogy itt lehettem. Nagyon-nagyon kedves és hálás közönség vagytok. És ez most nem valami rizsa, tudjátok, hogy én általában kimondom, amit gondolok, sőt... Na, hadd halljam hogy kell elköszönni?” :)

A közönség persze tudta jóóól, hogy kell elköszönni :), és Ibi is még egyet utoljára: „Sziasztok!” Aztán levonul és vége...jajjj mostmár tényleg vége...de kááár :( Csak állunk a színpad előtt...mi legyen? Nagyon nem akaródzik még hazamenni...menjünk a színpad mögé, Ibi ott dedikál egy kis leveles kunyhóban, elég nagy a tömeg, mindegy nekem nem is kell aláírás, hiszem már úgyis van néhány! :) De szeretek nézelődni ilyenkor, dedikálás közben. Bár eleinte nem sok mindent lehetett látni, csak az emberek hátát, addig dumálgatunk a többiekkel, Joe-nak csillog a szeme! :) Ibolya picit fáradtan, de mosolyogva mindenkinek készségesen aláír, azt hiszem nagyon jó hangulata volt egész koncert alatt is, ez sugárzott róla meg az előadásából is, na a koncert és a közönség meg aztán láthatóan mégjobban feldobták!

Már fogyatkoznak az aláírásra váró emberkék, én meg ott sonfordálok a kunyhó körül és szemlélődöm. Asszem viszont a végén egy kicsit elbambulhattam, mert hirtelen csak azt vettem észre, hogy elfogytak az emberek, Ibolya meg mosolyogva néz rám kezében az utolsó cd borítós lappal. Szal kicsit hirtelen, de végül mégis szert tettem egy aláírásra! :) Visszagondolva tényleg jó, hisz mégiscsak ez volt az utolsó koncert.

Szóval véget ért a dedikálás is. Még beszélgetünk picit ms-sel, aztán a végén csinálni szeretne rólunk pár csoportképet. Oké beállunk, valaki meg belegyalogol a képbe, én mondjuk először nem is láttam, h ki az, jellemző :).......Rossi: „Na mosmá azé én is láccani akarok!”:DD Sajnos csoportképpel még nem szolgálhatok, majd ha kapok, talán akkor, de lehet, h nem is lettek jók, mittomén, még nem láttam. Remélhetőleg 16.-án eljut hozzám is... Eljutott! :) Köszi ms!

Na, mostmár induljunk. De hova? Haza? Na nehogy má! Hát nem ezért gyűjtögette Miki az emberkéket egész nap! :) Szóval irány a karaoke! Elköszönünk a többiektől, majd be a kocsikba, indulás vissza Pestre. Joe, Rossi ezúton is köszönjük szépen a fuvart! Nekünk pedig irány a kitűzött cél, amiről fogalmam sincs, hogy pontosan hol voltunk, és hogy jutottunk oda, de azt tudom, hogy nagyon jó kis, hangulatos hely. És egész jó énekesek voltak, úgyhogy mi inkább nem is próbálkoztunk, csak Miki, aki itt is nagy sikert aratott a Jégszívvel és mégnagyobbat a Szállok a dallal, amit ő énekelt ezen a helyen először. 3 óra körül aztán elindultunk és kb. 4 óra körül hazaértünk.

Mindent összevetve ez egy nagyon klassz és emlékezetes nap volt, nagyon jól éreztem magamat. Egy-egy ilyen nap után érzem csak igazán, milyen jó is hogy Ibolya által megismerhettelek benneteket. Mert nélkületek ez a nap nem lett volna ilyen. Szóval köszönöm Ibolyának és Nektek is. :)

És hogy melyik is volt számomra a legjobb koncert? Nem tom ki hogy van vele, de én nem csupán aszerint döntök, hogy Ibolya melyiken énekelt a legjobban, melyiken volt a legjobb a hangosítás stb...persze az is nagy súllyal bír, de az csak az egyik fontos dolog. Én inkább az alapján döntök, hogy hogyha visszagondolok egy koncertre, milyen érzések jönnek fel bennem. Azt pedig, hogy milyen érzések jönnek fel bennem, nemcsak maga a koncert másfél órája befolyásolja, hanem általában az egész adott nap, az emberek akik körülvesznek, akikkel találkozom, amik a koncert előtt és után történnek stb. Számomra ez szinte ugyanolyan súllyal bír az élmény megítélésében, mint maga a koncert. Sajnos vagy nem sajnos én elég érzékeny vagyok és könnyen le tud hangolni egy látszólag apróság is, viszont ugyanez igaz fordítva is. Adott helyzetben apró dolgok is igazán fel tudnak dobni. Na hát szóval, ilyen alapon, ha visszagondolok, akkor azt mondanám, hogy az én 2 kedvenc koncertem az A38 (2005. febr. 3.) és Aszód (2005. aug. 19.). Na jó, ha kellene még egy bronzérmes is, akkor az meg talán legyen a Vidadomb (2005. ápr. 30.). Ha fellépésről beszélünk, akkor pedig egyértelműen Újpest (2005. ápr. 16.). Ezekhez fűződnek a legjobb élményeim. De persze említhetném még a Fehérvári koncertet (2004. nov. 5.), ahol először hallottam Ibolyától élőben a lemez dalait, csodálatos előadásban, családias légkörű koncerten, na meg persze a Millenárist (2004. dec. 4.), amikor először találkoztam veletek Ibolyásokkal, és amikor Ibolya lemeze platina lett. Tényleg, nem tom láttátok-e, Ibolya lemeze mostanában megint visszakerült a Mahaszra, most éppen a 17. :)

Hát szóval voltak jó koncertek, szép emlékek, és ezzel a búcsúkoncerttel most megint lezárult egy időszak. Sebaj egy másik viszont már el is kezdődött a Magyarország c. dallal és nemsokára remélhetőleg jön az új lemez is, új dalokkal és sok-sok új koncerttel! Már várom nagyon! És gondolom ezzel nem is vagyok egyedül...:)

(szilvert, Ibolyás visszapillantó – részlet, 2005.08.)