Oláh Ibolya Múzeum

Bp., Felvonulási tér, @rc kiállítás - 2005. augusztus 18.
(2005. aug. 4. esős nap helyett)
„Magyarország” élő premier kórussal

„Egy érzékeny téma, megindítóan szép előadásban... A Cirque du Soleil produkció Alegria c. száma csodálatos szerzemény, és most Geszti Péter magyar szövegével sokunk érzéseit fejezi ki arról, mi mindent jelent számunkra az a fogalom, hogy Magyarország. A zenéből és a szövegből himnikus erő árad, amely felemel és elgondolkodtat. Oláh Ibolya ismét bizonyítja kivételes tehetségét, érzékenységét, és gazdag érzelmi regiszterekben szólaltatja meg a dalt, hogy az tisztán és egyszerűen visszhangozzék a lélekben...”

2005. július 30. (az első sor)

Nézem a tv-t, reklámok, reklámok, reklámok, na jó, akkor irány a konyha, kajakészítés. Felugrok a fotelből, elindulok kifelé...de...stop! Mit hallok??? Egy ismerős hang, egy gyönyörű dallam, Magyarországról szóló szöveg... Ez Ibolyaaa! :) Hátrafordulok. „ARC kiállítás, Haza. Szereted?” Megnyitó aug. 4.-én. De hát Ibi akkor fog fellépni! Csak nem ezt énekli? És egyáltalán mi ez a dal? (Olyan ismerős! :)) Gyorsan emil egy informáltabb embernek. Válasz jön, titkolózás: Menjünk el és majd meglátjuk... Na kösssszépen...

2005. auguszus 1. (az eredeti)

Szerencsére másnap felfedezek egy Geszti-interjút a neten, ebből kiderül, Ibi télleg ezt fogja énekelni, Geszti írta, és az eredeti szám címe: Alegria. Innen már könnyű dolgom van, hipp-hopp megszerzem az eredetit. Meghallgatom. És nem tudom abbahagyni. Csodálatos, egyszerűen csodálatos. Hát erről muszáj többet tudnom! Utánanézek a neten itt-ott (eredményt lásd lejjebb), és minél több infót gyűjtök róla, minél jobban megértem az egészet, annál jobban tetszik! Vajon milyen lesz ezt Ibolyától magyar szöveggel élőben hallani?

2005. augusztus 4. (ARC kiállítás megnyitó: ELMARADT! úgyhogy Iboly-ázás helyett meg-ázás...:))

Esik eső csepp-csepp csepereg...mindegy, felmegyek Pestre...tali Györgyivel, Emesével a szállón...csepp csepp még mindig, sőt sajnos több volt már ez, mint csepp csepp...vajon ilyen szar időben is meglesz tartva? Hopp egy telefon informált emberünktől, minden elázott, elmarad! :( Jajj neee, ez a szar időőő!!! :( Akkor legalább jó lenne, ha egy másik időpontban bepótolnák...bár végülis ez "A megnyitó" volt, vagyis lett volna, tehát a kiállítás már megkezdődött...de akkor is! Óóóóó, nagyon szerettem volna hallni Ibolyától ezt a szép dalt...már úgy vártam...hát most ez nem jött össze... A nagy döbbenetek után elmegyünk sétálni, kimegyünk a Felvonulási térre, megnézzük az elázott helyszínt, éppen pakolnak, bontják a színpadot. Lézengő embereket látunk csak az óriásplakátok között, köztük egy-két fotóst is. Kicsit kóválygunk a plakátok között, aztán végül betérünk egy kajáldába.

2005. augusztus 12. (rádiópremier, az első hallgatás)

A 4.-i eső nem csak a koncerteket és a Magyarország ősbemutatóját mosta el, hanem a dal körüli nagy titkolózást is...A sajtó, média, internet már egyre többet kezd elárulni a dalról, keletkezéséről, sőt részleteket is mutatnak belőle. És egy jóhír: 18.-án bepótolják az elmaradt koncikat! :)

Aztán 12.-én a Danubius Rádió elsőként lejátsza teljes egészében a "Magyarország" című dalt a reggeli műsorában tartott országos rádió-bemutatón. Az élő adást Lilu és Hepi Endre vezeti, vendégük Ibolya és a szövegíró Geszti Péter. „A produkció bizton nagy sikerre számíthat: jó példa erre, hogy a dal hallgatása közben mindenkit kiráz a hideg a stúdióban."

2005. augusztus 18. (ősbemutató élőben mostmár télleg)

Na végre! :) Mostmár télleg irány a Felvonulási tér és a színpad! Derítsük fel a terepet. Huha, elég nagy a tömeg, hogy fogunk mi innen valamit is látni? És még a többiekért is vissza kell menni a Műcsarnok elé...jó visszamegyünk, lassan, de biztosan gyűlünk, egész sokan leszünk. Naná, ezt senki nem szeretné kihagyni! :) És hát a tömeg is csak gyűlik, gyűlik. „Megyünkmegnézniazoláht” „Valami új számot énel” „Magyarország” Hát szóval hallunk ilyen-olyan mondatokat, szavakat, amiből arra lehet következtetni, hogy sokan csak Ibolya és a dal miatt jöttek el.

Na elindulunk mi is, mostmár télleg előre kell furakodni, mert marhára nem fogunk semmit látni. Csillának köszönhetően, én még észbe se kaptam és már a 3. sorban voltunk közvetlenül a színpad előtt. Kicsit kifasítozódtunk, de megérte! A színpad közepén tündöklő telihold pedig gyönyörű látvány! Aztán végre a Balkán Fanatic és a divatbemutató után átalakul a díszlet, piros-fehér-zöld lesz a háttér, felcsendülnek az első hangok, bevonul a kórus, és végül feltünik a színpadon Geszti Péter is. A közönség óriási tapssal fogadja, majd Geszti rövid beszéde után színpadra szólítja Olááááááh Ibolyááááááááááát! Ibit meg még annál is nagyobb ováció fogadja! Pusz-pusz üdvözlik egymást, aztán Geszti megkéri a közönséget, hogy aki tudja a szöveget, énekeljen együtt Ibolyával. Hát naná, ezt kérni sem kell, mostanra már mindenkinek a fülében benne van a szöveg, hát még a dallam! Geszti befejezi mondókáját, lemegy. Ibolya énekelni kezd. A közönség pedig vele. Ez leírhatatlan. Csodálatos érzés. Ezt csak az tudja, aki ott volt. Az elején mondjuk nem szólalt meg a mikrofonja (jellemző, pont, mint a Hazámnál a megában), de aztán...

Gratulálok és köszönöm Ibolya! Sajnos ez a fellépés nagyon rövid volt, de ez az egy DAL nálam felért egy teljes koncerttel, sőt...

A dal után kiverekedjük magunkat a tömegből, aztán találkozunk még pár ismerős emberkével, kis beszélgetés a hangzavarban, aztán oszlik a társaság. Györgyivel és Mikivel mi is elindulunk, aztán nekem az utolsó vonattal irány a Déli, és Fehérvár...Na, ez is elmúlt...sajnos...de csodálatos volt. És...másnap irány Aszód!

Geszti Péter így beszél az @rc kiállításról, céljáról, valamint a Magyarország c. dal keletkezéséről, mondanivalójáról:
(a szöveget különböző sajtó és média interjúkból vágtam össze + saját készítésű képek az ARC-ról)

Az @rc kiállításról:

Soha nem volt még ilyen izgalmas megnyitónk! Az idei pályázatunk egyik javasolt témája ez volt: „Haza. Szereted?” Azt firtattuk, hogy az európai uniós csatlakozás óta kinek mit jelent a Magyarországhoz, a hazához való viszony. Szó sincs arról, hogy hagyományos értékeinket elvetnénk, éppen az a lényeg, hogy ebben az új közegben fogalmazzuk újra azokat. Az ARC fiatal képzőművészek indította, civil mozgalom, amely az új látványkultúra és a társadalmi párbeszéd kialakítását tűzte - ezúttal nemzeti színű - zászlajára. Céljaik hasonlóak ahhoz, amit Hankiss Elemér így fogalmazott meg: „Találjuk ki Magyarországot!” Nemrégiben résztvettem egy külföldi cég előadásán, amely arról szólt, hogy kifelé sugallt Magyarország-képünk mennyire működik jól más országokéhoz képest. Nem állunk jól. Ha egy városállamnyi méretű ország kétfelé szakad ilyen-olyan politikai irányzatok mentén, elvész az az erő, amelyet az öszszefogódzás adhatna. A nemzeti identitás nálunk sajnos nem kultúra, érzelem vagy ideológia kérdése, hanem politikai ügy. Az a célunk, hogy fiatal képzőművészek, reklámszakemberek fogalmazzák meg a modern, korszerű magyarságeszmény fogalmait, szimbólumait. Felkértünk például egy fiatal divattervező csapatot, a USE-t, találjanak ki olyan ruhákat, amelyek a hagyományos magyar jelképeket divatirányzatként, ”fashion trendként” képesek felmutatni. Az ARC plakátján így öltöztünk. (Az ARCok: Bakos Gábor koronás pólóban, Geszti Péter kokárdás dzsekiben és Fatér Barna virágos farmerban)

A ruhák színvilága a piros-fehér-zöldre és a farmerkékre épül. És ez nem provokatív megszentségtelenítés! Éppen arról van szó, hogy a hétköznapokban éljünk együtt a nemzeti értékekkel. Jó lenne kimenteni jelképeinket a politika köréből azért, hogy mindenkiéi lehessenek, és velünk éljenek. Ismeri a mondást: „A szent tehenekből lesz a legjobb hamburger?” Éppen a politikára jellemző, hogy ezeket a jelképeket felaprítja, betasakolja, aztán pedig lenyomja az emberek torkán. Az ARC-óriásplakát-kiállítás megnyitójára olyan együtteseket hívtunk meg, zenei irányzattól függetlenül, akiknek az emberi és művészi kiállását ide tartozónak érezzük. Néhány név: fellép a Balkan Fanatik, az Ethno, a Belga, az R-Go és a Beatrice, a USE pedig divatbemutatót rendez. Az est nagy meglepetése: Oláh Ibolya kóruskísérettel bemutatja a Magyarország című dalomat.

A Magyarország c. dalról:

Bármilyen furcsa, a dal megszületése teljesen független a kiállítástól. Annyi igaz, hogy a kiállítás kapcsán megmutattam néhány barátomnak, mert a bemutatásra jó alkalom ez a rendezvény. Igaz, az ember nem elsősorban Geszti Pétertől várná, hogy hazafias dalt írjon...de talán ideje volt ezen a berögződésen is változtatni. De lehet, hogy csak a kor teszi ezt velem. Mármint a magam kora, és az engem körbefogó kor. Mindenesetre jött egy pillanat az életemben, amikor felerősödött bennem az idetartozás érzése. Tavaly New Yorkban forgattam életem egyik legdrámaibb szakaszában, és negyvenedik születésnapomon a barátaim elvittek egy cirkuszi előadásra. Ott hallottam a dal eredetijét, és a melódiától azonnal kinyílt bennem egy érzés. Megvettem CD-n, és amikor itthon újra meg újra meghallgattam, megindult bennem a készenléti szövegíró. Nem lemezre szántam, egyszerűen kikívánkozott belőlem ez a szöveg. Ilyen dalt nem lehet szándékkal írni.

A Dal meghallgatható: ITT
Ibolya+Geszti videó: ITT

Eredetileg csak három versszak készült el, annyi pattant ki a fejemből egy évvel ezelőtt. Az utolsó versszakot - mely a dalnak most a harmadik versszaka - most írtam hozzá. Lényege, hogy végre ébredésem után is egy olyan Magyarországon szeretném találni magam, mint amilyenben álmomban jártam.

A Magyarország egy értelmes és érzelmes ország iránti szeretetről szól, ha úgy tetszik, a hazafiságról. Patetikus, kétségtelen, de megnyugtató, hogy egy évvel a szöveg megírása után az új köztársasági elnök, Sólyom László is arról beszélt beiktatásakor, hogy vissza kell szerezni a hazaszeretet becsületét. Szerintem új Magyarország-képre van szükségünk ahhoz, hogy Európát jobban érdekeljük, de ahhoz is, hogy magunkkal tisztában legyünk. Fontos lenne, hogy önképünket ne politikai-ideológiai maszlagokból, hanem érzelmi és kulturális értékeinkből próbáljuk megalkotni. A politikában csalódott tömegek apátiája érthető, de elkeserítő, így a hazafisághoz való viszonyunk sem rendezett; vagy hősi tettként túlharsogják, vagy zavartan motyogják, van, aki vagdalkozik, van, aki védekezik vele. Ebben a furcsán eltompult, mégis ideges és indulatos hangulatban sokat adhat az embereknek ez a dal. Hitet. Reményt, hogy az összetartozás minden acsarkodásunk ellenére lehetséges.

A szöveg nagyon egyszerű: vágyról és beteljesülésről szól, arról, hogy ne csak álmunkban létezzen az a Magyarország, amit szeretnénk. Engem köztudottan liberálisnak mondanak, akik csak politikai kategóriákban bírnak gondolkodni, de ez számomra nem ideológiát jelent, hanem egy hétköznapiságában működő életformát, amely képes mások értékeit is elfogadni, és pikánsnak tűnhet az összefüggés, de mindez az én felfogásomban nem megy ellene a tízparancsolatnak sem. Miként a nemzeti öntudat sem egyenlő a nacionalizmussal. Egy ideig testközelből tapasztaltam a politika működését, és tudom, hogy a mostani kommunikációs közfelfogás szerint a konfliktusos politizálás hoz szavazatokat. Ebben mégsem tudok hosszú távon hinni, elbizonytalanít mint civil embert. Ezt a dalt civilként írtam. Nem érdekel, elhiszik-e. Ha a dal jó, akkor hiába méricskélnek. Egyébként fogjuk fel szimbolikusan, hogy sztereóban került rögzítésre. Ahhoz, hogy élvezni lehessen, a bal és a jobb oldali hangfalnak is szólnia kell. Együtt. Így teljes.

Hogy milyenek a reakciók? A fiatalabbak a dallamra és Oláh Ibolya személyére koncentrálnak, az idősebbek a szövegre figyelnek fel nagyon. Volt, aki megrendült, miközben hallgatta, volt, aki elsírta magát, többen megköszönték. Egy idős hölgy azt mondta, hogy '56-ban érzett ilyet utoljára, mikor az utcán tüntetett.

Ez egy hazafias dal, a Himnuszt viszont csak belemagyarázni lehet. Mindenbe bele lehet kötni, de ilyen alapon megszületni sem érdemes. A szöveggel hónapokon át foglalkoztam. Igyekeztem kikerülni a "túlmagyar" szófordulatokat. Az áldás szó valóban szerepel a Himnuszban, vagy a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nótában is, de ugyanígy megjelenik mondjuk az LGT dalaiban is. Nem új szavakat kerestem, hanem arra figyeltem, hogyan tudom legegyszerűbben leírni, ami meg akar most szólalni. Amikor kész lettem, és visszaolvastam a Magyarország szövegét, utólag nekem is felismerhetőnek tűnt egy-két irodalmi előzmény, de ettől még nem gondolom, hogy a dal maga ne lenne eredeti. A hazával kapcsolatos szavaink állandóak, örökérvényűek. Nem újíthatóak meg, csak kopottnak tűnnek, ha nem a megfelelő helyi értékükön kezelik őket. Erre tettem kísérletet. Összehozni a modernitást és a tradíciót. Ami pedig a legfontosabb: ez nem vers, hanem dalszöveg, amivel tömegeknek kell tudni azonosulni. A dallal együtt él csak, egyszerűségében érvényes.

Magyarország Himnusza úgy gyönyörű a maga zenéjével és versével, ahogy van! Ez egyszerűen egy rock-szám, egy kicsit magvasabb tartalommal. Olyan dalt szerettem volna írni, amit az emberek társaságban, tábortűznél együtt szívesen énekelnek. Régebben több ilyen dal volt, mostanában kiment a divatból a közös éneklés. Ezen szeretnék változtatni. Annak persze csak örülök, ha a hazaszeretet himnuszává válik.

Azért Oláh Ibolyát kértem fel, hogy elénekelje a dalomat, mert szerintem az ő hangja és énekesi karaktere a legalkalmasabb, az ő ereje áll legközelebb az eredeti dal előadójáéhoz. Az eredeti előadó, Francesca Gagnon énekel angolul, franciául, spanyolul, olaszul és portugálul, magyarul nem tud. Erre itt van Oláh Ibolya, aki viszont nyelvvizsgát tehetne ebből a nyelvből. Viccet félretéve, egyszerűen ő az egyetlen magyar énekesnő, aki az eredeti előadóhoz fogható. Mindannyiunk szerencséjére, amikor egy autóban ülve több dallal együtt bemutattam neki, elnyerte tetszését és örömmel vállalta eléneklését. Függetlenül a szöveg szellemétől, az én szellememtől, az ő származásától, már tavaly nyáron, ismertté válása óta tudtam, ez a dal csak az ő torkából megszólalva éri el azt a hatást, amit szeretnék, ha elérne. Nem azért választottam, mert megasztár, még csak azért sem, mert roma, ezektől a körülményektől csak még kerekebb és teljesebb lett a mi történetünk. Megjegyzem: ettől a lánytól lehet tanulni. Végtelenül egyszerűen fogalmaz, és mindig a lényegre tapint. Vadnak tűnik, pedig csak őszinte, és csak azt csinálja, amihez kedve van. Nyitott és eredeti ember. Izgalmas közelről látni, hogyan működik egy olyan természet adta őstehetség, mint ő. Ösztönös energia és természetesség árad belőle. Olyan, mint egy gyémánt. Én azért remélem, hogy ezt a dalt Ibolya rá fogja rakni a lemezére.

Gondolhaják, hogy egy kereskedelmi televízió által felfedezett, roma származású énekesnő előad egy "ballib" értelmiségi által szerzett hazafias dalt...csak politikai fricska... De ez nem politikai fricska. Ha csak az lenne, nem fektettem volna bele ennyi energiát. Fricskázzák egymást a politikusok, én attól már elfáradtam. Nem is kampánydal. Mivel én rendelkezem jogaival, nem is adom senkinek. Nem lehet kisajátítani, mert értelmét veszti. Pont az a lényege - bármilyen közhelyesnek tűnik kimondva -, hogy egy érzésben összehozzon mindenkit. Hogy amikor meghallják, a magyarok ne fejet rázzanak, hanem kezet.

Oláh Ibolya rendkivül nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy őt kérték fel a dal eléneklésére:

„Geszti Péter keresett meg és kért fel az ARC dalának eléneklésére. Elmondta, hogy mit szeretne, milyen ötlete van, találkoztunk, beültünk az autójába és meghallgattuk a dalocskát. Meghallgattam a zenét, s egyből megfogott. Az egyszerüsége, a szép dallamvilága, illetve a szövege is lenyűgözött. Nekem az eredeti is nagyon tetszett, amilyen tűz és energia volt az eredeti dalban is. Az tetszett, hogy ezt meg lehetne csinálni magyarul is, ugyanilyen tüzesen, energiával, érzelemmel. Olyan érzelem van abban a hölgyben, aki ezt eredetiben énekli... hogy ezt nem lehet csak úgy elénekelni... Azóta igencsak megszerettem a dalt. Remélem a közönség is szeretni fogja ezt a dalt, és akkor biztosan rákerül a lemezemre. Péterrel pedig nagyszerü együtt dolgozni. Sokoldalú művész, igazi zseni! Tehetséges, és ezt szerencsésen ki is aknázza. Bejött a BMG-be, a lemezkiadómhoz, és azt mondta, senki mást nem tud elképzelni, aki elénekelhetné a dalt. Bemutatta nekem a Magyarországot. Tudom, mit érez Péter, miért adta nekem a dalát. Van Magyarországon sok érces hangú énekes, de valami sokukból hiányzik. Nincs bennük elég lélek, érzelem. Nincs meg bennük az a ”törés” ami egy igazi művészben. Kell az a bizonyos törés.. Ha nem lennék érzelemgazdag, nem volna meg az a kisugárzásom, amely a képernyőn is átüt. Nehéz volt az életem, nem volt könnyű eljutnom idáig. És Magyarországon nehéz jó zenésznek megmaradni. A rádiókban keveseket mutatnak be, csak más okokból, mint a Kádár-rendszerben.

És hogy lesz-e még közös munka Gesztivel? Nem kell mindig mindent előre megtervezni! Ő is olyan, mint én, nem a holnapnak él, hanem a mának.

(szilvert, Ibolyás visszapillantó, 2005.08.)


..Most értem haza a Felvonulási térről, meghallgattam Ibolykát. Röviden: nagyon jó volt. Amikor bejelentették nagy taps fogadta,aminek mosolyogva örült. Az előadása egyszerű, mégis erőteljes, épp ezért hatásos volt. Mindez annak ellenére, hogy a mikrofonja nem szólalt meg, de ő fegyelmezetten énekelt tovább, amígcsak egyszer végre a hangját is lehetett hallani. És nem kezdték újra. Mögötte egy egész nagy kórus énekelt. Öltözéke egy "jelmez" volt, fekete kétrészes kosztüm, telis tele olyan hímzéssel, mintha ezüst sujtás lenne rajta. És ugyanilyen csizmát viselt hozzá. Nagyon szép volt (nemigazán a ruha, hanem Ibolya)! Sajnos az összes kép amit csináltam használhatatlan, mivel kicsit távolabb álltam zoom-oltam és beremegett a gép.Remélem voltak kint nálam ügyesebb IBK-sok és láthatunk jó képeket.
És végül képzeljétek, ha messziről jól láttam,a színpad mögött ott volt a miniszterelnök. A divatbemutató közben érkezett. Geszti Péter fogadta. Szerintem kizárólag Ibolyka és a dal miatt jött. Egyik gyereke a nyakában, aztán megálltak a színpad mellett végighallgatták a dalt és nemsokára elmentek. Ahogy láttam Gyurcsány Ferenc néhány szót váltott Ibolykával, ami (minden politikai felhangtól eltekintve) akárhogyis nézzük megtiszteltetés! Az előadás után átöltözött (a kedvenc szakadt farmerjébe és a kék csíkos trégningfelsőjébe) hátán egy katonai hátizsák. Geszti Margit is ott volt, vele és Geszti Péterrel beszélgettek, gratuláltak neki a dal előadásához. Ibolyka nagyon jó kedvű volt, de autogrammot nem adott, bár néhányan várták. Végül beült a menedzser autójába és elmentek. Rövid volt az egész, de hatásos.
Nem bántam meg, hogy elmentem!
Biztos az augusztus 20-i fellépés is nagyon jó lesz, rajta a "világ szeme"...

(Ági, OIRO fórum, 2005.08.18. 22:57)