Oláh Ibolya Múzeum

Művészetek Palotája, Zsüti Gála - 2005. április 29.
G. Dénes György (Zsüti) emlékére rendezett gálaműsor, neves és elismert fellépőművészekkel
„Hamvadó cigarettavég”
„Tedd boldoggá”

„Oláh Ibolya két dallal, másodikként a várva várt "Hamvadó cigarettavég" című slágert énekelve. Hatása leírhatatlan volt.
A nézők megfeledkezve az elhunyt ünnepelt iránti tiszteletről - vagy éppen annak hódolva - figyelmen kívül hagyták a róla szóló filmbejátszást, s szűnni nem akaró vastapssal kierőszakolták Ibolya visszatérését a színpadra meghajlása és távozása után. Nem csoda, az általa keltett időutazás könnyeket csalt az elragadtatott nézők többségének szemébe...”

Időutazás Ibolyával

Karády Katalin után most Oláh Ibolya is előadja a "Hamvadó cigarettavég" című egykor híres slágert, melyet legutóbb Bacsó Péter filmjében elevenített fel Nagy-Kálózy Eszter.

Az 1699 főt befogadó Nemzeti Hangversenyterem teltházzal fogadta a Zsüti-dalokat előadó színészeket, énekeseket, zenészeket a Művészetek Palotájában 2005. április 29-én 19 órakor. Ibolya két dallal tisztelgett a szövegíró óriás előtt: egyik az egykori Karády-sláger "Hamvadó cigarettavég", a másik a "Tedd boldoggá".

A műsorban számos művész lépett fel: Törőcsik Mari, Psota Irén, Udvaros Dorottya, Era (Sugarloaf), Bíró Eszter, Oláh Ibolya, Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Bródy János, Somló Tamás, Meződi József, Heilig Gábor, Dobrády Ákos (TNT), Weszely Ernő, Zséda, Rudolf Péter, Animal Cannibals, Fábry Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Herczeg Judit, Szolnoki Péter (Bon Bon).

Az összekötő szövegről Szilágyi János és Fábry Sándor gondoskodott, számos Zsüti-anekdóta felelevenítésével, miközben a háttérben elhelyezett hatalmas vetítővásznon G. Dénes Györgyről készült fényképek és filmrészletek voltak láthatók. A sikernek a nézők lelkében kellőképpen megágyazott a Bacsó Péter filmjében Karády Katalint megszemélyesítő Nagy-Kálózy Eszter egy Karády dallal. Őt követte Oláh Ibolya két dallal, másodikként a várva várt "Hamvadó cigarettavég" című slágert énekelve. Hatása leírhatatlan volt. A nézők megfeledkezve az elhunyt ünnepelt iránti tiszteletről - vagy éppen annak hódolva - figyelmen kívül hagyták a róla szóló filmbejátszást, s szűnni nem akaró vastapssal kierőszakolták Ibolya visszatérését a színpadra meghajlása és távozása után. Nem csoda, az általa keltett időutazás könnyeket csalt az elragadtatott nézők többségének szemébe...

(olahibolya.hu, OIRO)


Én ritkán szoktam beírni, inkább csak élvezettel olvasom a lelkes és értő beszámolókat, véleményeket ill. kritikákat. Most azért szólalok meg, mert a Zsüti emlékestre valószínűleg kevesen jutottunk el így a megszokottnál kevesebb a visszhang, pedig megérdemelné.
Mondhatom Nektek, elképesztően jó volt Ibolya. Még énekelt, amikor már arra gondoltam, hogy ismerőseim elfogultsággal fognak majd vádolni, amikor beszámolok az élményről, de meglepetésemre (de teljesen megérdemelten) a színházi ülő közönség szűnni nem akaró ütemes tapssal hívta vissza Ibolyát (és csak Őt!) a színpadra megfeledkezve szegény Zsütiről, aki miatt elvileg összegyűltünk. Biztosan nem haragudott meg érte. Én valóban tisztelem G. Dénes Györgyöt és szeretem a dalszövegeit.
Még egyszer hangsúlyozom, nem az IBKsok csinálták a fesztivált, „komoly” közönségnek esett le az álla és tapsolta pirosra a tenyerét. A szünetben elcsípett beszélgetések is Ibolykáról szóltak. „Én sose hallottam Oláh Ibolyát de tényleg fantasztikus… „ és ehhez hasonlókat hallottam tekintélyes hölgyek és urak szájából.
Borzasztó büszke voltam és legyetek Ti is hogy részesei lehetünk ezeknek az eseményeknek, és majd elmesélhetjük a későn eszmélőknek, hogy mi ott voltunk, amikor …
És tápláltuk a lángot!

(Illés Tamás, OIRO fórum, 2005-05-02 17:23)


Zsüti gála

G. Dénes György alias Zsüti sok nagyon szép dalt írt, ezekből válogattak a szervezők és minden megvolt hozzá, hogy tökéletes koncertet mutassanak be.

Először. Van ugye egy zseniális szövegírónk, fordítónk, akinek a slágereit az elmúlt évtizedekben mindenki fújta fújja így vagy úgy. Anélkül hogy tudná, hogy ez G. Dénes szerzemény, vagy fordítás (Csak néhány: Járom az utam, Hamvadó cigarettavég, Chicago, My Fair Lady magyar fordítás). Ugye elsőre nem is gondolná az ember, hogy ez egyetlen fejből jött elő.

Másodszor: Adott az ország állítólag legjobb akusztikájú, rendkívül reprezentáns terme, ami igazán alkalmas arra, hogy egy ilyen tisztelgő emlékező estnek megfelelő méltósággal otthont adjon. Az a technika és anyag amit oda beleöltek az adónkból az nagyon sok mindenre elég lenne.

Harmadszor: színpadra sikerült csábítani Szakcsi Lakatos zenei rendezésében Oláh Ibolyától Törőcsik Marin és Psota Irénen keresztül az Animal Cannibalsig nagyon sok népszerű előadót, akik elő tudják úgy adni Zsüti dalait, hogy az mindenkinek jó legyen. A Stúdió 11 zenészei pedig félelmetesen profik.

Hát akkor mi hiányzik egy tökéletes estéhez? Szervezés, próba.

A műsort egyszerűen nem rendezte senki az életen kívül. Szilágyi próbálkozott a műsorvezetéssel, meg az összeszervezéssel, de valahogy mindig maradtak kínos szünetek a dalok között. Tudjátok, dal vége, taps fel majd le, csönd és a színpadon nem történik semmi. Nem akarok én egy Oscar gálát idehozni, ahol nincs egytized másodperc holtidő sem, de azért ennél lehetett volna jobb is.

A hangtechnikus (hangtechnikátlan) talán most látta először a keverőpultot (amin egyébként még egyetlen karcolás sem volt) mert hol felhúzta valamelyik mikrofont amikor már valaki nagyon beszélt, hol meg lehúzta, hogy nem hallottuk mi is történik. A videotechnikus meg talán még életében nem látott ilyet, csak ideültették, hogy csináld öreg. A képvágások ugrálnak, a szervizüzenetek kimennek a nagy kivetítőre, a kép késik a hanghoz képest. Nem sokat, csak fél másodpercet. pont annyit, hogy szegény Psota Irénnek szabadkoznia kelljen, hogy ő szinkronban volt a videofelvételkor. Mindennek tetejébe Szilágyi még elnézést is kért, hogy bocs, de a technikusok azt mondták, hogy ez így van, és nem jó. Ember!!! El kéne menni egy alapszintű prezentációs trainingre. Nem kérünk elnézést kis bakikért! Profik vagyunk, megyünk tovább.

Aztán meg jön F. Sándor poéngyilkos. Percekig beszél semmiről, az egyetlen Zsütivel kapcsolatos anekdotáját pedig Szilágyi már 20 perccel előbb elmondta. És erre mit reagál: Hát ezt egy kicsit jobban meg kellett volna szervezni, János.

A zenészek, előadók a lelküket kitették, hogy megfelelően emlékezzenek a magyar könnyű(?)zenei élet egyik nagyságára. Psota a színpadra is csak segítséggel tud felmenni, de ott van és énekel, és a közönséget felizzítja, Oláh Ibolya csak ezért az egy estéért két teljesen ismeretlen dalt tanul meg és ad elő. Zséda hangjától elolvad mindenki, csodálatosan énekli a dalokat, Heilig őszinte, Bodrogi, Haumann fiatal, és életerős, az Animal Cannibals próbálkozása, hogy egy Zsüti dalt rapesítve adjon elő, osztatlan sikert arat. Nagykálócy Eszter csodálatos hangjától mindenki elhallgat, Era bebizonyítja lírai képességeit, Meződi, Szolnoky, Somló, Bródy, Dobrády, Bíró Eszter, mind tisztelegnek a nagy ember előtt. Weszely Ernő a Zsüti temetésén elhangzott egyetlen dalt adja elő. Ha egy előadót kihagytam volna akkor bocs, mindenki nagyon jó volt.

(Sir Oesh, zene.hu)


S hogy ki volt Zsüti?

ZSÜTI: G. Dénes György (1915. június 10. – 2001. február 26.)

Budapesten született, a Fasori Gimnáziumban érettségizett. Kisdiák korában versei jelentek meg a Színházi életben, 16 évesen írta első dalszövegét Chopin zenéjére (Száz éve már), 20 éves korában írta első operettverseit, 22 évesen operettet irt.

A fasizmusban négy és fél évet töltött munkaszolgálatban, 1945 első felében szabadult fel.

1945-öt írtunk, a fiatalok esténként önfeledten táncoltak a szórakozóhelyeken, ahol a zenekarok egymás után húzták a legújabb külföldi slágerszámokat. G. Dénes György olyan tökéletesen magyarította e külföldi számokat, hogy az mindenkit megtévesztett. Ennek egyszerű oka volt: Zsüti zsenialitása és angol nyelvismerete.

1956 után érdeklődése új műfaj, a musical felé irányult, lefordította majdnem az egész musical irodalmat (West Side Story; My Fair Lady; Hello Dolly; Kabaré; Hegedűs a háztetőn; Chicago), ezen kívül számos magyar filmhez és zenés darabhoz írt dalszövegeket  ( Majd a papa; Bekopog a szerelem; Köztünk maradjon, A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak). Hihetetlenül termékeny szerző volt.

2001. március 15-én a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz Kossuth-díjat adományozott G. Dénes György dalszövegírónak  a pesti polgár életérzésének megragadásáért, a hétköznapi és kávéházi hangulatok utánozhatatlan megidézéséért, lírai erejű, páratlan nyelvi leleménnyel megírt, egyedülálló slágerszövegeiért és fordításaiért, a „Zsüti”-műfaj megteremtéséért.

Dalszövegíró volt hivatalosan, de ezáltal főfoglalkozású zseni. A dalokat az idők végezetéig éneklik énekesek, színészek, bárzongoristák (Van egy kislány, Anikó; Minden jót, Mónika; Haccáré; Csinibaba; Pardon, bocsánat főnők úr; Nekünk találkozni kellet; Megáll az idő; Mesebeli Afrika; Úgy koppan az eső; Járom az utam; Van aki vár, ha hazamész; Hamvadó cigarettavég...).

Kitüntetései:
1995. Emerton díj – Magyar Rádió
1996. Huszka Jenő díj – Artisjus
1998. A Magyar Köztársaság Kiskeresztje
2000. A Magyar Köztársasági Elnök Aranyérme
2001. Fényes Szabolcs-díj
2001. Kossuth-díj

(olahibolya.hu)