Oláh Ibolya Múzeum

Bp., Millenáris - 2005. április 20.
Cosmopolitan
fellépés

„..És ezután jó nagy hosszú taps és minden…vége…?…, Csak 4 szám...ennyi?…Nem….Nem bizony…, kis kérés után jött a ráadás szám…a CD nyitó dala…a „Nem kell”…elsöprően, szédületes ütemérzékkel, közönségénekléssel…mert ugye ezt a számot a közönség javarésze is igazán ismerte…És közben ismeretlen emberek is csápoltak, tapsoltak… és nem is csak a fiatalabb korosztály, már csak azért sem, mert itt több volt a 35-45-60 éves…itt nem a teenager korosztály dominált…hát azok ugye VIP belépőhöz hozzá sem tudtak jutni…Azok többsége legfeljebb az esőben, a kinti vetítőn nézhette…aztán itt igazán nem is jött össze Ibolya rajongótábora, ugye többségében csak pestiek voltak, meg hétköznap este…meg a VIP belépő, hát…ezek ezt a „lehetőséget” a minimálisnál is alább csökkentették… és most tényleg vége a számoknak…sajnos, hallgattuk volna még..”

2005. április 20-án, szerdán este 21:30 órakor Ibolya félórás műsora volt látható a Millenáris Park szabadtéri színpadán. A rendezvényen - amely egyébként már este 8-kor elkezdődött, Ibolya mellett fellépett még Tóth Vera is.

(OIRO)


Készültünk szabadtéri színpados koncertre, de ez a kutya időjárás igencsak kibabrált velünk, egész nap esett az eső, otthonról mindenképpen célszerű volt úgy elindulni, hogy eső ellen védőfelszerelés.
Tudtuk, nem lesz nagyrendezvény, kis koncert lesz, sokan nem lesznek, csak a térre szerveztünk talit többekkel, félig ázva megérkeztünk….és azt mondtuk, nohát akkor menjünk be…

És akkor jött a meglepetés…a bejáratnál egy csomó biztonsági felvigyázóőr, akik kérték a jegyeket..! Mit?...jegyeket?...Pontosan VIP belépőket…Tanácskoztunk…Ti tudtatok ilyenről?…Senki nem tudott róla…Passz…Akkor most mi a dolog?? Hogy volt ez meghírdetve?
Rendezvény, belépés ingyenes…hát igen az volt…de ha akarnád, ide, legalábbis most az elején…pénzért sem lehet bemenni…csak ha meg van a VIP belépőd…Nem volt más megoldás…határozottan be kell menni…és hát majd kimagyarázzuk…nézés se jobbra, se balra, határozottan bemenni, csak így lehet. …megindultunk és hirtelen egy csomóan bent voltunk…

És akkor most Obj, ultraviolet, Adri22, és a barátod, Lóránd, Ti, akik nem tudtatok bejönni… !
Rátok lecsapott a bizonsági őrök rendszere…mikor megtudtuk, hogy Ti nem tudtatok bejönni, hát…ugye segíteni nehéz lett volna, nekünk sem volt belépőnk…és már körüs-körül voltunk emberekkel…az emeleten kordonos lezáró két oldalról…többen már fent voltunk az emeleten.., gyakorlatilag visszamenni sem lehetett...és Nektek a végén haza kellett mennetek…
Adri Százhalombattáról jött fel ezért…érzitek, mind, akik olvassátok?...?…Mert én is, és többen éreztük, és mit lehetett tenni…?...A hangzavar óriási volt, ott még telot sem lehetett hallani... A wpetyának nagy nehezen mégis sikerült közben valahogy besliccolnia…, gondolom, wpetya, Te később a többi IBK taggal jöttél be…de hogy nem 8 órakor, amikor ez a csúcsmizéria volt, az biztos…!
Szóval tényleg ügyeskedni kellett a bejutásnál, de persze, a meghírdetésben ilyesmiről szó sem volt, hogy VIP Meghívó kellett volna...!...röhej…és felháborító..!! Ez az egész rendezvényi bejöveteli módszer tehát rendkívül sajnálatos volt, és nekünk is le kell vonni a megfelelő tapasztalatokat…tanulnunk is kell belőle! Nagyon-nagyon sajnáltuk, hogy akik nem tudtatok bejönni, nem voltatok velünk, elég baj volt ez Nektek, de hiányoztatok!

Aztán körülnéztem…ismertebb emberek akiket láttam: Szilágyi János riporter, Som Lajos és barátai, Görög Zita, Tilla a megasztáros riporter és sok más, Oroszlán Szonja, továbbá még sok ismert valaki, akiket nem sorolok fel, aztán elég sok külföldi, angolul-németül beszélők, újságírók, kritikusok, tévések…

És kezdődött : jöttek-mentek a csinos lányok… bikini bemutató…sürögtek forogtak… mutogatták magukat, pardon, csak a fürdőruhát…a jobbnál jobb szép fürdőnacikban…hát, mondjuk azért esetenként sok, …sajna túl sok ruha is volt rajtuk…no, szóval szépek voltak…

Aztán jött Tóth Vera, ”Az év hangja”.
Vera…hát a beérkezésnél is szerintem gyér taps volt, nem tudom miért. Sajnáltam szinte Verát, ugye az év hangja…de úgy jött ki, első énekesként…úgy láttam kellő önbizalom nélkül. Elénekelt 3 számot, először a Hamu és gyémánt-ot, aztán egy angol meg még egy magyar számot, és kész…lement a színpadról… Se különösebben nagy taps, érezhetően minimális…és siker gyér…nagyon szürke volt, és unalmasan is adta elő.
Az egész előadása nagy dolognak nem tűnt, az biztos.

És aztán jött a mi kedvencünk, Oláh Ibolya…a valamikori „csak második helyezett”…
Ibolya vidáman, jókedvűen jött…persze én is, mint részlehajló, nyilván másképpen látok mindent mint az átlag, de ezután minden egészen más volt.
Szóval nem kell minden szavamat elhinni, aki nem akarja…én ezen az oldalon vagyok…egy egyszerű átlagos rajongója vagyok, és ennyi…és kész…
És fellépett a pódiumra és elkezdte…
Először jött a „Hé, mond mi lesz velem”…ismerjük, akik pedig ott hallották tőle először, mondhatom, nagyon tetszett nekik. Aztán jött a „Most” című száma, szintén dinamikusan erősen, érzéssel.
Na, most közben hadd mondjam, hogy a zene Veránál is és Ibolyánál is szerintem úgy volt, hogy a zenét ugye CD-ről játszották, ami nem play-back, hanem, ami szerintem -igaz nem vagyok hangtechnikus szakember- azt hiszem, ez az un. karaoke, azaz a zenét adják, és Ibolya pedig élőben énekelt, közvetlen közel álltam hozzá, a kifutó azon placca mellett kb. 1,5-2,0 m-ről, ahol énekelt, az élő hangját is hallottam!
Tehát ne tévesszük össze a playback tátogással, mert ez nem az !
És következett a „Papa, ha félsz”…igen…”…Apukám, na itt rontottad el…”amiről már többször írtam, nekem a rockos, ütemesebb számok közül Ibolyánál igencsak az élen van…
Hogy miért nem lett már ebből is klip, ki érti ?? Passz…!
És ezután „A lélek katonái…” Tudjuk, hogy ez a szám Ibolya kedvenc száma…hiába, varázslatosan, rutinosan adta elő…szívbemarkoló ez a dal…és Ibolya minden dalt, de ezt aztán tényleg átérzéssel adja elő minden esetben…

És ezután jó nagy hosszú taps és minden…vége…?…, Csak 4 szám...ennyi?…Nem….
Nem bizony…, kis kérés után jött a ráadás szám…a CD nyitó dala…a „Nem kell”…elsöprően, szédületes ütemérzékkel, közönségénekléssel…mert ugye ezt a számot a közönség javarésze is igazán ismerte…
És közben ismeretlen emberek is csápoltak, tapsoltak… és nem is csak a fiatalabb korosztály, már csak azért sem, mert itt több volt a 35-45-60 éves…itt nem a teenager korosztály dominált…hát azok ugye VIP belépőhöz hozzá sem tudtak jutni…
Azok többsége legfeljebb az esőben, a kinti vetítőn nézhette…aztán itt igazán nem is jött össze Ibolya rajongótábora, ugye többségében csak pestiek voltak, meg hétköznap este…meg a VIP belépő, hát…ezek ezt a „lehetőséget” a minimálisnál is alább csökkentették… és most tényleg vége a számoknak…sajnos, hallgattuk volna még.

Ami egyértelmű volt, legalábbis szerintem, mondjátok, ha nem így van…aki ott volt… Megasztár ide, Megasztár oda…Ibolyának összehasonlíthatatlanul nagyobb sikere volt, mint Verának... És ennél az ismeretlennek mondható közönségnél, nagy sikered volt Ibolya, jó volt, tényleg jó volt, és megérte elmenni.

Köszönjük Cosmopolitan, köszönjük Ibolya !

(ibofan, Kiscsapat blog, 2005.04.22.)