Oláh Ibolya Múzeum

Szlovákia, Rimaszombat - 2005. február 19.
„Egy sima, egy fordított” lemezbemutató koncert



„Ibolyát nagy szeretettel, virággal, tapssal fogadták az ott élő magyarok. Egy ünnepi rendezvényen 3 dalt adott elő.”

A szlovákiai Rimaszombat, járási székhely és a történelmi Gömör vármegye központja, a Rima folyó völgyében fekszik. Az első írásbeli emlékek a városról a kalocsai érsek leveléből származnak 1270-ből, ahol a város neve Rymoa Zumbota-ként szerepel. A város történelmének fontos mérföldköveként szerepel 1334. május 5., ekkor Róbert király különleges jogokat és szabadságot adományozott Rimaszombatnak. Ezt a napot a város polgársága minden évben megünnepli. 1784-től terjedő 1922-ig a város a Gömör-kishont vármegye központja volt.
A városhoz 5 környékbeli közeli település csatlakozik - Felső Pokorágy (Vysná Pokoradz), Alsó Pokorágy (Nizná Pokoradz), Mezőtelkes (Mojín), Dúsa (Dúzava) és Bakti (Bakta). A lakosság száma 1996 január 1-én elérte a 25 436-személyt, és ezzel Rimaszombat, szlovákiai méretben, a 29. helyre került.

E városba utazott 2005. február 19.-én, szombaton Ibolya, hogy felléptével színesítse a kisváros lakóinka napjait.
Ibolyát nagy szeretettel, virággal, tapssal fogadták az ott élő magyarok. Egy ünnepi rendezvényen 3 dalt adott elő.

(msmester, OIRO)


Oláh Ibolya Rimaszombatban

Manapság Szupersztárt és Megasztárt néz az ország. Bátran állítom, mert míg egy éve csak a magyar lakta vidéket tarotta lázban a TV2 zenei tehetségeket kutató műsora, most ”sztereóban“, a TV2-n és az STV1-en, hallgathatjuk a fiatal magyar és szlovák sztár-jelölteket. Drukkolunk, sms-eket küldünk, újságokat bújunk, aztán napokig tartó beszélgetések során elemezgetjük a látottakat. Persze, csak úgy egyszerű laikusok módjára... A tavalyi – azaz az első – Megasztár nagy felfedezettjeit azonban az új jelöltek csillogása nem árnyékolja még. Ők, Tóth Vera, Oláh Ibolya, Gáspár Laci, Schmidt Vera, Nagy Edmund, Szabó Leslie és a többiek, nos, ők megmaradnak az elsőknek, a legkedvesebbeknek. Hogy őszinte legyek, amikor az első Megasztár végén meghirdették a másodikat, rajtam – s nem voltam ezzel egyedül – csalódottság vett erőt. Valami ahhoz hasonlítható érzés, mintha az ember szülinapján a köszöntő azzal érne véget „Isten éltessen. És ne felejtsétek, holnap XY szülinapját ünnepeljük.“ A sokak által megszeretett műsorról ekkor hullott le a lepel. Tehetséget kutat, de nem gondoz. S csak a ”sztárvilágban“ nem jártas versenyzők szerencséjén múlik, hulló csillaggá lesznek-e vagy nem. Azaz, köztudatban maradnak-e vagy feledésbe merülnek. S ha netán eltűnnének valahol, semmi gond, jön az ”utánpótlás“...

Oláh Ibolya nem tartozik a feledhetők kategóriájába. Jellegzetes hangjára, vagány megjelenésére ki ne emlékezne! És persze a Megasztár óta megjelent, nagy sikert aratott első lemeze révén is jelen van rajongói életében. Képernyőn viszont nem gyak-ran látható. Oláh Ibolya, s ezt kevesen tudják, Rimaszombatban járt a hét végén. Szombaton este a Tauris-bál sztárvendégeként lépett fel a kultúrházban. A tiszadobi gyermekotthon neveltje a fellépés előtt mesélt magáról. Vízöntő jegyben született. Horoszkópban jártas emberek tudják, ez levegőjegy. Ennek megfelelően Ibolya igencsak öntörvényű embernek tartja magát. Nem szereti, rosszul is viseli a korlátokat. Ezzel együtt nem az álmodozók társaságába tartozik. Gyermekkorában sem voltak álmai, most sincsenek. Céljai vannak. Kilenc évesen benevezett egy népdalversenybe, 3. lett. Továbblépett. Sportolt. Kézilabdázott majd focizott. Mint amolyan igazi kis levegőember, sok mindent kipróbált, s ha megúnt valamit, váltott. A sztáréletet kétfélének látja: az első lehetőség, mindig mindenhol szerepelni, a második, el-el tűnni, hogy aztán a ”levegőhöz“ jutott közönség ”kiéhezve“ fogadja a kedvencet.

Ő ennek a másodiknak a híve. Most éppen nyugodt, kényelmes időszakát éli. Dalszövegeket ír, próbál vevőt találni a házára, hogy aztán majd Pest-közelben építkezhessen. Kétszáz kilométerről nehéz karriert építeni. Őszre tervezi második lemeze kiadását. A Megasztár csapatból Tóth Verával tartja most a kapcsolatot, aki májusi koncertjén szeretné őt vendégül látni. A többiek? Nem mondta, de tudni lehet, ez a világ kevés időt hagy a magánéletre és a civil érzelmekre. S ha már a magánéletről esett szó, elgondolkodtató volt a „Magánemberként boldog vagy?“ kérdésre adott válasza: „Nincs boldog ember, csak kiábrándult.“...

Ez a felvidéki kiruccanás – ötre érkezett és fellépés után indult is vissza Pestre – nem sok emlékkel gazdagította. Úton idefele aludt, hazafelé sötét lesz...S ha neki Rimaszombat nem is volt élmény, Rimaszombatnak, azoknak, akik hallhatták őt élőben, Oláh Ibolya élmény volt.

(-zsk-, szlovák újság, a szlovákiai andy jóvoltából)