Oláh Ibolya Múzeum

Szombathely - 2004. december 10.
MMK
„Egy sima, egy fordított” lemezbemutató koncert

„..Még a mosdóban is megjegyezték néhányan: „Annyira jó volt, nem? Fantasztikus. A színpadra született…” Hát igen. Igazuk van.
Sok-sok rajongó várt rád, csak hogy lássanak még egy kicsit, vagy kaphassanak egy aláírást, amelyet aztán egyetlen kincsükként őrizgetnek majd hosszú éveken keresztül. Nem tudom, érzed-e teljes valójában, de óriási hatalmad. Rengeteg ember gondol rád nap mint nap, erőt adsz neki, nevet vagy éppen sír miattad. Ez hihetetlenül fontos dolog. Te képes vagy erre. Isteni adomány. Vigyázz rá...”

Felejthetetlen este Veled

Lehettem volna valaki más, de tudom, hogy akkor is ott lettem volna, énekeltem volna, más testben, talán más lélekben, de ugyanabban a szívben. Csodás tegnap este.
Ez volt az a másfél óra, amikor nem tudtam eldönteni, hogy téged nézzelek, vagy csukjam be a szemem, és érezzem még jobban a zenédet.Próbáltam minél nagyobbra nyitni a szemem, minél többet beszívni belőled, hazavinni, elraktározni, mert fogalmam sincs, mikor látlak megint. És annyira boldognak tűntél. Úgy igazán. Talán rosszul láttam, de nagyon szeretném, ha nem így lenne. Sokat nevettél fent a színpadon, viccelődtél, improvizáltál. Nagyon édes voltál. De ezt nem csak én gondoltam így. Sok-sok idősebb és idős ember is énekelt, tapsolt, és nem csak a dalok végén, hanem közben is. DE mindig csak a jó helyen… Meg is jegyezted: „Ti nagyon jó közönség vagytok, komolyan. Csodálatos. Nem mindig jön ez be.” És örültem, mert örültél.
Az persze csak a hab volt a tortán, hogy pont az én tenyerembe csaptál bele (persze kaptak még néhányan kézfogást is )…Akkor már mindegy volt, mert ennél jobb kedvem nem is lehetett volna…Ügyesek voltak a táncosok, a zenészek, Novák Peti a szokásos berobbanásos energiabomba, és persze TE. Számomra legérdekesebb az a jelenet volt, amikor egy kis improvizáció keretében, emlékszel? , megjelentek a táncoslányok a ráadás „Nem kell” alatt. Egyszerűen frenetikus volt a hangulat, mindenki énekelt, tapsolt, és szerintem legszívesebben felállt, és táncolt volna. Mennyire igazad volt Fehérváron: ”Ezt nem lehet ülve kibírni”. Tényleg nem. Szóval bejöttek a lányok, nagyon aranyosak voltak, egy közbeékelt színházi felvonást láthattunk, nevettél, játszottál, fantasztikus volt. És persze már előtte egyszer ittál az ásványvizedből, miközben tapsot vezényeltél. Hidd el, nem esett nehezünkre… Aranyos voltál. Na és aztán az utolsó „nem kell” alatt is ittál egyet, aztán az egyik táncoslány beleépítette a koreográfiába a vizedet: „Ez minden, mit adhatok neked”- és kinyújtotta az üveget a közönség felé…Na, ezt nem kellett volna.Ugyanis biztos azt hitte, hogy az első sorban teljesen normális, konszolidált, visszafogott emberek ülnek. DE TÉVEDETT!!!!! Ugyanis közvetlenül előtte pont én ültem… Hm. Szóval komolyan vettem a dalt, és elvettem a kezéből az üveget. Ittam egyet belőle, és visszaadtam. Annyira jó volt! „Kicsit” mindannyian meglepődtetek. Megjegyzem, én is magamon. DE isteni érzés volt Veletek játszani. Ez a kis jelenet ugye már a koncert utolsó pillanatait jelezte nekünk. Sajnos.
Azon már meg sem lepődtem, hogy a két szokásos ráadásdal után a csodás közönség egy pillanat alatt felpattant, és mindenki –kivétel nélkül- állva tapsolt. Én még ilyet nem láttam az eddigi koncerteken. Boldog voltam. Miattad. Érted.
Persze miután az előadás alatt is kaptál néhány alkalommal vastapsot, ez már nem volt váratlan esemény.
DE kitartó tapsunk ellenére is sajnos véget ért az este. Most egy kicsit még jobban fájt nekem, mert nem tudom, mikor látlak megint a színpadon. Vagy nem a színpadon. Tulajdonképpen ez már teljesen mindegy.
Még a mosdóban is megjegyezték néhányan: „Annyira jó volt, nem? Fantasztikus. A színpadra született…” Hát igen. Igazuk van.
Sok-sok rajongó várt rád, csak hogy lássanak még egy kicsit, vagy kaphassanak egy aláírást, amelyet aztán egyetlen kincsükként őrizgetnek majd hosszú éveken keresztül. Nem tudom, érzed-e teljes valójában, de óriási hatalmad. Rengeteg ember gondol rád nap mint nap, erőt adsz neki, nevet vagy éppen sír miattad. Ez hihetetlenül fontos dolog. Te képes vagy erre. Isteni adomány. Vigyázz rá.
Köszönöm azt az estét. Ezt is. Azt hiszem, most már igazán tudod, mit kell csinálni, ha találkozol boldog emberekkel. Köszönöm.
Egy boldog ember.

(Lazac-Luca, olahibolya.hu, 2004-12-11 12:55)


Ibolya, Ibolya, Ibolya...

Az Egy sima, egy fordított ...szinte a megjelenése pillanatától vezeti a slágerlistákat. Ez nagyon jó, de Ibolyát szerintem látni kell. Például december 10-én 19 órától, az MMIK-ban...
Megy már a Megasztár második felvonása...és én nem tudok másra gondolni, csak Oláh Ibolyára. Arra a gerincen végigfutó borzongásra, ami vele együtt megérkezik, abban a pillanatban, hogy a színpadra lép; és arra a nagyon belülről jövő képességre - ez a tehetség, na -, ami halálbiztosan, minden helyzetben megmutatja neki, hogy mit kell csinálnia... (Szerintem különben akkor is, amikor „nyilatkozik“. A bulvársajtó a maga otromba módján megtette a magáét, pedig intelligensebb, pontosabb mondatokat soha senki nem mondott felvétel előtt, felvétel után, a Megasztár-házban, a színpadon, mint ő. Amikor meg a színfalak mögött belecsapott a vasajtóba, vagy mibe, akkor se bántott mást: csak saját magát.)...
...Hallgatni kell a lemezt, a karcosat, a kedveset, a szeleburdit, a komolyat, a vampot, a csipkés blúzos szelídet, a színházit, az életrajzit, a szomorút, a vidámat, az emelkedettet és bolondozót. És főleg látni, hallani kell majd hozzá Ibolyát, ahogy belebúg a mikrofonba... .aztán elsikoltja magát: vérbeli rockénekes. Ez is, az is. Sima és fordított. ... Úgyhogy továbbra is azt tudom mondani: Megasztár kettő ide vagy oda, én még mindig Ibolyának drukkolok. Hogy maradjon, megmaradjon, játsszon és énekeljen. Önző egy kívánság: amíg ő énekel, nekünk is nagyon jó....

(http://www.vasnepe.hu/vn.kultura.szoveg.php)

Hát ezen is túl vagyunk. Már mint a szombathelyi koncerten. Mit is mondjak??? Hát kicsit unatkoztunk a nézőtéren. Csak néztük egymást és vártuk hogy teljen az idő. De az rohadt lassan telt. Ja, azt nem mondtam hogy Ibolya akkor még nem volt ott. :)
De aztán mikor bejött ismét elszabadult a pokol. A koreográfia mint a Merlinben csak Ibi volt egy kicsit "szakadt". Félelmetes volt mint mindig. Sírt, nevetett, üvöltött. ilyenkor borsózik az ember háta. Kiprovokálta a folyamatos tapsot és a közönség nagyon jó partner volt. Aztán bejött a Novák és felborult megint a világ. Mit műveltek???
Féltem kicsit a közönségtől, nem hallottam erre felé túl nagy Ibi-őrületet. De szerencsére tévedtem. Bátran kijelenthetem jobb volt mint a Merlin.
Ibi pedig egyre jobb. Még a bakikból is show műsort rendezett.
Felvettem az egészet és mikor hazaértem azonnal visszanéztem a videót. Még mindig libabőrös vagyok. Sajnálhatjátok hogy kihagytátok. És én holnap újra megnézem.
De el kell mesélnem a legaranyosabb részt! Nem messze ült Helga és néztem hogy élvezi és tombol 124-szer is.
Szerintem több százan álmodtak tegnap Ibolyával. Óriási volt az ünneplés a végén és a tömeg az autogrammért.
Egyébként Ibi roppant fáradtnak tünt :( na persze nem a színpadon. Pécsröl jöttek szh-re, hát jó kis karika. De szerintem megérte Ibolyának. Nagy- nagy szeretet fogadta bár ez jellemzö az itteni emberekre. Még a mamák is állva búcsúztatták a végén :)
Megyek meg is nézem újra. Befekszek egy fotelba és iszok az egészségére egy sört :)

(Mobil, OIRO fórum, 2004.12.11.)


Szeretnék elmondani 1-2 dolgot...... Sikerült Ibolyával személyesen beszélnem néhány szót a szombathelyi koncert után, és ő csak annyit mondott, hogy sajnos Pécsen nem volt ennyire vevő a közönség....Szó sem volt arról, hogy rosszul érezte volna magát!
A koncert tényleg fergeteges volt, rendkivül jó hangulatban, de bakik itt is voltak..... Ez előfordul, ahogy telik az idő majd egyre kevésbé.
A ráadásszámnál pl megszólalt a hangja előre, amikor ő még nem énekelt..... Aranyosan tudta kezelni ezeket a dolgokat, és a közönség is elnéző volt :) Elég vidám látvány volt az első sorokban csápoló idősebb közönség, szerintem neki is tetszett:D (én a 6. sorban ültem, és tényleg ugy láttam, hohy Ibolyát is szórakoztatta :)
A hangulatért megteremtéséért az előadó a felelős, ez igaz, de ha a közönség nem ugy reagál, ahogyan ő várja, előfordulhat, hogy leblokkol, és nem találja a helyét....
Ami aranyos volt még, mellettünk ölt egy 4-5 éves forma kislány, végig énekelte az egészet.....komolyan mondom, alig hittem, hogy kivülről ismeri az összes számot, pedig ugy volt:D
Örülök, hogy ott lehettem a koncerten, és remélem nem ez volt az utolsó:D
Kellemes napot mindenkinek!

(miele, olahibolya.hu, 2004-12-12 09:17)

Elfogult vagyok Oláh Ibolyával. Attól a perctől, hogy kiállt a gitárjával a Megasztár-válogató színpadára, és elénekelte a 4 non Blonds régi slágerét. Azóta sokan, sokféleképpen megírták róla, hogy azt énekel el, amit akar, és úgy, ahogy akarja. A tiszadobi nevelőotthonban töltött éveket most hagyjuk, bár egyre erősebb a gyanúm, hogy - elementáris tehetség és bulvársajtó-hadjárat ide vagy oda -, bizony ez is erősen a marketing része. Hiába: egy sima, egy fordított.

Pont, mint az a régen várt este, amikor Ibolyka - országos lemezbemutató turnéja befejezéséhez közeledve - koncertet adott Szombathelyen. Az MMIK színházterme lépcsőstül megtelt: gyerekek, fiatalok, idősek, középkorúak együtt vártuk pénteken, hogy megjelenjen a színpadon - a háttérkivetítőn szerény multimédiás körítés - rajongásunk tárgya, Oláh Ibolya. Megjelent. Majdnem smink nélkül, azonnal jól eltalált frufrujával, fekete garbóban, mesterségesen szakadt farmerben, és úgy uralta a színpadot, ahogy - azt gondolná az ember - csak öreg rókák, vérprofik képesek. De hát az: profi.

Pörgött a Presser-Novák-védjeggyel ripsz-ropsz összedobott lemez, az Egy sima, egy fordított, Ibolya azt mondta, édes a közönség - tényleg sokat tapsoltunk -, és azt is el-árulta, hogy Presser nevére például nem mindenhol jön be az ujjongás. Itt bejött. De hosszú ünneplés kísérte az örökmozgó Novák Péter két kimnowakos magánszámát is. Tényleg: hát hol van az a nyár, hol van az a szerelem, drágám?

Nem tudom, mikor kezdett el enyhe hakniszag terjengeni a levegőben. Talán már akkor, amikor a sápadtan is szép Ibolya színre lépett, és kezet fogott néhány nézővel az első sorokból. Az biztos, hogy mire a részben playback-koncert véget ért, be is terített mindent: Ibolya két ráadást adott - szigorúan a lemezről -, aztán a közönség értésére adta, hogy nincs tovább. Ennyi. Vége. Nyilván nem (csak) rajta múlik: ez az a mókuskerék, amelyet a kereskedelmi tévécsatorna indított útjára, és a lehető legtöbbet akarja kivenni belőle. Menni kell. Pörögni kell. Amíg meleg. Amíg érdekes. Amíg közönsége van.

Ibolyának van. A koncert után a dedikálás szó szerint tovább tartott, mint az előadás. Ő kitartó volt és bűbájos. Szigorúan névre szólóan, szeretettel írt alá belépőjegyet, CD-borítót, Anyácska-naplót, plakátot. Közben mosolyogva fogadta a szeretet-megnyilvánulásokat. Hogy Ibolya, közelről még szebb vagy, mint a színpadról, hogy nagyon szeretünk, hogy köszönjük a zenét, hogy ugye, jössz még (jön: tavasszal), hogy legközelebb meghívunk vacsorára, szereted-e a húslevest, hogy ezt a kismalacot neked hoztam, mert nekem már szerencsét hozott, hogy Anyácska jól van-e - és így tovább, másfél órán át, szoros gyűrűbe fogva. Amikor a szeretetroham véget ért, Ibolya azt mondta, hogy elfáradt, a keze is bedagadt: neki most már haza kell mennie. Belecsapott picit az asztalba, viháncolt egyet a közös fotóhoz, mégismégis aláírta a legeslegutolsó plakátot, és elbúcsúzott.

Sorállás közben valaki azzal biztatta türelmetlen hozzátartozóját, hogy érdemes várni, mert Ibolya húsz év múlva akkora sztár lesz, hogy rengeteget ér majd az aláírása. Neki legyen igaza.

(Ölbei Lívia, a vasnepe.hu kultúra rovatából, 2004.12.13.)

A Vas Népe cikket én is bemásoltam az index fórumába, ezzel a megjegyzéssel:

"Hakniszag? Mert kezetfog néhény nézővel?
Durva csúsztatás a "részben playback koncert" alattomos odavetése magyarázat nélkül, csempésszük csak oda azt a bogarat az emberek fülébe!

Két dal alatt (A lélek katonái, Hazám) a zenészek ki is mentek, gépzene szólt, de ezt ugye nem kell indokolni. A vágén a ráadásban volt egy baki, ahol Ibolya énekével együtt megszólalt a zene, mielőtt Ibolya elkezdte volna a dalt. Ebből vonták le néhányan, Ibolya honlapján is vita folyik róla, hogy playback volt. De! Ibolya hangja kicsit rekedt volt, ezt végig hallani lehetett. A Találjmárrámban a suttogó részben ki sem jött rendesen egy szó a torkán, de nem volt mögötte géphang, az a szó hiányzott a dalból. Volt, amikor dal közben is beszélt, improvizált, akkor is kiderült volna, ha rásegítenek a háttérből. S a döntő érvem: A Jóestétben kihagyott egy ütemet, nem jutott eszébe az utolsó strófa eleje.

Továbbá, Ölbei Lívia nem tud különbséget tenni e között a koncert között és a megasztáros haknik között? Az mókuskerék volt, abban Ibolya nem is vett részt, de ehhez a koncerthez semmi köze sem volt a TV2-nek! Így kivenni sem igen tud belőle semmit. Ez az "amíg meleg" szöveg is csöpög a rosszindulattól, nekem úgy tűnik Ölbei cikkének van "hakniszaga", bár lehet, hogy ő csak ennyire képes."

Utána Valentina válaszolt, így már a playback-ügy is megoldódott:
"Három dal alatt megy fél-playbackről a zene... Embertelen dal, A szerelemnek múlnia kell, Hazám... gondolom nem kell részletezni, hogy miért (cimbalom, klarinét, tangóharmónika és hegedű illetve ezeket megszólaltató személy nincs a szinpadon.)
Az Ördögöd van elején az első négy sor (amikor még nincs zene) playbackről is megy és rá is énekel... az erősebb hatás miatt. Ennyi az úgymond "playback"."

(ikszilon, olahibolya.hu, 2004-12-13 19:37)