Oláh Ibolya Múzeum

Bp., Merlin Színház II. - 2004. november 25.
„Egy sima, egy fordított” lemezbemutató koncert

„..Ibolyka megint vágott egy szép szeletet a magyar társadalom tortájából, a Merlinbe vonzotta, s ráhelyezte magát habnak. Csöppségek, nénik, bácsik, fiatalok sokasága töltötte meg zsúfolásig a nézőteret, az előre helyezett két sor székben pedig nagyrészt hírességek, média-vezetők foglaltak helyet. S persze ott volt a fél IBK, eleve megadva az alaphangulatot. Vakítóan fehér blúzában berobbant Ibolya, jelenségével és hangjával elkápráztatta azokat, akik először látták, de a többiek sem tudták eldönteni, hogy leesett állal, döbbenten hitetlenkedjenek, hogy ezt ők tényleg élőben átélik, vagy vérük forraltával önkéntelen mozgásba lendüljenek. Azt hittük, a csodák nem ismétlődnek, Ibolya ezt a szabályt is felrúgta. Megint fergeteges sikert aratott az eddigi egyik legjobban sikerült koncertjén..”

Merlin Színház, második felvonás.

2004. november 25.

Talán a forrásban levő heringesdoboz a legjobb jelző a hangulat hőfokára és a tömegre. Csak azért nem mondhatjuk, hogy a csillárokon is lógtak, mert nem volt csillár.
Ismét egy remek koncert, Ibolya kirobbanó formában volt. A közönség soraiban a média és a művészvilág több neves képviselője is feltűnt.
Most hál istennek az állás/ülés sem okozott problémát. Középen mindenki ült, kétoldalt pedig a lelkes rajongók csapata a hangulathoz illő formában élvezte az előadást.
Aki eddig kihagyta a programjából a koncerteket, jól teszi, ha sürgősen jegybeszerzésre indul! Nincs már sok előadás hátra, és vétek kihagyni egy Oláh Ibolya koncertet!

(olahibolya.hu)


A Merlin torta

Ibolyka megint vágott egy szép szeletet a magyar társadalom tortájából, a Merlinbe vonzotta, s ráhelyezte magát habnak. Csöppségek, nénik, bácsik, fiatalok sokasága töltötte meg zsúfolásig a nézőteret, az előre helyezett két sor székben pedig nagyrészt hírességek, média-vezetők foglaltak helyet. S persze ott volt a fél IBK, eleve megadva az alaphangulatot.

Vakítóan fehér blúzában berobbant Ibolya, jelenségével és hangjával elkápráztatta azokat, akik először látták, de a többiek sem tudták eldönteni, hogy leesett állal, döbbenten hitetlenkedjenek, hogy ezt ők tényleg élőben átélik, vagy vérük forraltával önkéntelen mozgásba lendüljenek. Azt hittük, a csodák nem ismétlődnek, Ibolya ezt a szabályt is felrúgta.

Megint fergeteges sikert aratott az eddigi egyik legjobban sikerült koncertjén. Novák Péter, a táncosok és a zenészek is hozták formájukat.

Aki kimaradt, megnézheti vasárnap Miskolcon, ellátogathat a nagyszabásúnak ígérkező Millenáris koncertre december 4-én, de év végéig Nyugat-Magyarországon is lesznek előadások, sőt a Merlinben is még egyszer, december 29-én.

(msmester, OIRO)


A tegnapi koncert volt a legjobb, amelyen eddig részt vehettem!
Zsúfolásig megtelt a terem, kicsik és nagyok egymás hegyén "lábán" állva hallgatták és élvezték a zenét, melyet Ibolya nyújtott. Az első sorokban híres személyek is megmutatták magukat.
Fantasztikus élmény volt ez a bő másfél óra. Bár már kívülről fújom a lemezen található összes számot, mégis, mindig másként hatnak rám. Például a Hazám c. dal még nem volt rám ekkora hatással, mint tegnap. :)
Az utolsó visszatapsolt szám a Nem kell volt, melyet egytől egyig mindenki állva bulizott végig! A közönség szerette Ibolyát és ő hálás is volt ezért.
A koncert után interjú következett, melyet a mai Aktívban láthatunk.
Boldog vagyok, hogy ismét ott lehettem! :) Kati

(Kati, olahibolya.hu, 2004-11-26 09:11)


Tegnap este csak gyorshírként írtam 1-2 mondatot, főleg megnyugtatásul, hogy a Merlin dec. 25. Koncert megtörtént és jó volt. Továbbá elhatároztam, hogy kora reggel gyorsan megírom kissé részletesebben, és figyeljjjj, úgy, hogy semmilyen más blogba nem fogok belenézni hogy semmi se befolyásoljon.Sajnos reggeltől kezdve a dolgozómba néhány dologgal elkap-tak, most lett időm egy kicsit.
Hát a koncertről nyugodtan és értelmesen írni, azt hiszem, nem tudok..
Az elején természetesen megint gond volt az „ülés-állás”. Jómagam, feleségem és fiatalabbik vejem együtt elhatároztuk, hogy az istennek sem fogunk leülni, akárki-akármit mond. Így is történt, nem ültünk, de mi, az állni akaró emberek szétszakítódtunk. Igy pl. a 2. sorban kezdés előtt mellettem állt jobbról a kis aranyos Makka leány, aztán tovább Ildo meg a többiek, végül ők kikerültek a színpad felől nézve a bejárathoz Kicsiékhez, aztán Anikóék msmesterrel együtt a jobbszélen lent, mi meg szintén jobboldalt kicsit feljebb a szélén, de ott a falnál legalább lehetett állva kicsit mozogni, meg rendesen tapsolni, stb.

„Marhára” meg kellene oldani, hogy ez egy koncert, és aki állva, mozogva akarja élvezni a koncertet, Ibolya énekét, azok tudjanak a zenére mocorogni, ringani, (Ringasd el magad, HAVER…, érted!?) kicsit mozgásban örülni (ülve mozogsz, khm !?).
Nyilván Ibolya is jobban szeretne látni lelkesedő, tapsoló, netán csápoló embereket, nem pe-dig „vigyázzülés”-ben ülő fapofákat, (bocsi) akik néha tapsolnak kettőt-hármat. Na, erről már túl sokat írtam, de ez nagyon a begyemben van.
Ahogy az előzetesben írtam, voltak tehát emberhírességek is: Geszti Margit, Presser, Friderikusz, Geszti Péter, ja meg Kánya Kata, meg még jó pár emberke, akiknek nevei nem ugranak most be, de ismertek. Aranyos volt Ibolya, mikor odament az első sorban kb. középtájt ülő Friderikuszhoz, kézfogásra. Ott volt a TV2 operatőre egy mozgós profi kamerá-val, akik előadás után készítettek riportot, melyet majd az Aktívban adnak le.
Szóval a koncert kb. hasonló sorrendben mehetett, mint a többi. A számokat zseniálisan jól adta elő, tehát a múltkori, nov. 10-i Merlinhez viszonyítva szerintem ez JOBB volt, nekem legalábbis.

Azt, hogy milyen számok voltak, nem fogom teljesen részletezni, mert azt úgyis gondolom többen le fogják írni, vagy már időközben nyilván előttem leírták.Remélem. Ja, és az időrendek kavarogni fognak.
A „Ringasd el magad” fantasztikus, kár, hogy ez a lemezre nem került rá, nem tudom véleményezni, csúcs, ennyi.
A „Nem kell”, hát nekem a Feleségem most jött rá, hogy ez jobb, mint eddig gondolta, pedig „hótra” ismeri lemezről a számot, meg a múltkor is hallotta élőben, csak most még lendületesebbnek tűnt neki, nem győzte túldicsérni. A „Nem kell” ráadásként is volt, a közönség többi része itt már felállva tapsolt, és ünnepelte vastapssal Ibolyát. A fiatalabbik vejem is velünk volt, ő most volt először Ibolya koncerten, röviden ennyi, el volt ragadtatva.
A „Csak egy perc”, az egyszerűen olyan megható, hogy…nem találok szavakat, olyan átérzéssel adja elő…olyan élményt ad, hogy mindjárt dadogok…hogy…
Az ördögös számot kétszer adta elő, ráadásként is, hát én csak azt nem tudom, hogy amikor már először adta elő, már akkor is, a közönség főjelentős része hogy tudott ülvemaradva tap-solgatni…
A „ Lélek katonái”, hát az aztán nem semmi, hol a túróba (bocsi) volt-van-lesz ilyen énekeselőadóművész még kis országunkban, ugye egy alapvetően csodálatos számot, de „íííígy” előadni, értitek, ki lenne más, hol, mikor…?
A „Talájjmajdrám” elbűvölő, mondjam azt hogy nagyon jó volt, akkor nem mondtam semmit…Nem írom le tehát az összes számot, megteszik többen.

No, a Hazám. Nagyon szeretem, most is egyik legnagyobb kedvencem, elárulom, az IBK-s szavazásainknál szinte mindig erre szavaztam. Előre is mondom, műszaki emberke vagyok, nem zeneértő, de régi rockon nőttem fel (Rolling, Beatles, J. Hendrix, J. Poplin, meg akik itt is voltak akkoriban Angolországból a Nashville Teens, Spencer Davis Group, meg a hazaiak, a „3 nagyok Omega-Illés-Metro,” Liversing, Scampoló, Atlas, stb.)., tehát koncerteken voltam egy jó páron. Tehát tetszett a „Megás Hazám”, pedzegettem ezt már, AZ OTT egy kissé követelődző, lázadó jellegű Rockhimnusz. EZ A MÁSIK, ez más, ez egy jóval visszafogottabb, alázatosabb, szinte Himnusz. (Pontosabban, hogy magamat se (!) és senkit ne bántsak meg, típusában igazi himnuszjellegűnek tartom, igaz hogy a zene tán lehetne halkabb, nyomja Ibolyát).

Vendég. A múltkor ugye a vendég Evelyn volt 3 számmal, Novák elfoglaltsága miatt, most viszont volt a Novák Peti. Hát ez a Péter is tud. A Novák hangját én még élőben nem hallottam, nagyon tud énekelni is, jó hangereje van, a táncolás, nyilván sokat tanult a híres Apukájától is, ahogy az táncol, a lábak a levegőben fejmagasságban, a mozgás, no, szuper.
És nagyon jó volt a duettes szám Novákkal, tudjátok, „lécci-lécci motorozzunk egyet, na”, ahogy a szám előadásába be vannak vonva a táncosok…velük együtt jönnek-mennek, egyszerűen ki van találva, de nagyon jól. A „Kávé tejjel” számban meg olyan hangokat adott ki Péter, hogy én magam is csodálkoztam. Igen és Ők ketten egy nagyon jó páros.

Na, most elgondolkoztam, hogy nagyobb koncertnél, JÖVŐRE, ahol a főelőadónak azért pihennie is kell, és ilyenkor vendégművészek is általában fel szoktak lépni. Továbbra is szükségesnek látom a magam részéről Novákot, aztán valóban jó lenne Presserrel együtt énekelnie Ibolyának, gondoljatok csak a csodálatos-alázatos együtténeklésükre a TV2 utómegás fellépésre, (tudom, hogy nézte a szöveget, de fhú, megborzongok, hogy ott milyen hangokat adott ki Ibolya) aztán lehet Evelyn is vendégművész, meg akiket Ibolyáék gondolnak.

És itt az előadás menetéről. A program megy, rendkívül gördülékenyen, folyamatosan, nincs holtidő, nincs látszi akármi, megy, mint az……sokat dolgoztam korábban Németben, úgy megy ez az egész…mint igazi német rendszerű precizítással, mérnöki pontossággal. No, ez is ritka.

Még Ibolya hangjáról néhány szót. Ezt a témát már más is észrevette. Ez a kicsi lány úgy énekel, hogy fontos dolgot figyelembe sem vesz. Elfelejtkezik valamiről. Érted, fontos és figyeld meg, elfelejti!! Hát igen, lélegezni is illene. Ez nem lélegzik. Levegőt is kellene venni. Azt sem vesz.
Na most, nekem ha van lehetőségem, (hozzáteszem semmi ilyen jellegű hang-levegővételi stb. problémám nincs) és ha senki nincs ott (aki élvezhesse!!), tehát énekelgetni szoktam a számokat, Ibolya előadására rádúdolók, otthon is, esetenként ha lehet kocsiban is. Namost, biztosan fiatalabbaknak sikerül, de én több, főleg persze gyors számokat ezért sem tudok sehogyse elénekelni, mert lélegeznem is kell, levegőt is kell vennem, Őt az ilyen butaságok nem érdeklik, Ő „csak” énekel, és énekelni tud. DE NAGYON.

(Végül csak technikai dolog, de pl. fiatalabbik lányoméknál a „dolgozó”-ban az OIRO-t nem tudják megnyitni, több ismerősömnél a sárga-barna honlap nem jön be, ezért 3 helyre teszem be ezt az irományt, remélem lesznek akik elolvassák, biztosan lesznek, akiknek sok minden ebben nem tetszik, okés, ennyi, igaz, nem lett rövid.)

Köszönöm.

(Zoltán, olahibolya.hu, 2004-11-26 12:01)


Végre én is átélhettem azt a csodát,amit az eddigi koncertekről írtatok! Én most először voltam Ibolya koncerten,csütörtökön.
Én is csak dicsérni tudom Zoltán írását,tökéletesen leírta az eseményeket!
DE azért,ha nem baj,én is leírnám pár gondolatomat.

Én a szüleimmel mentem,hisz nálunk az egész család "Ibolyás" :) A nézők között minden életkor helyett kapott. Voltak picik-nagyok egyaránt. 18:50kor engedtek be minket. Szerencsénkre az első sorben helyett találtunk magunknak. A VIP székeken olyan neves emberek ültek,mint Geszti Margit, Geszti Péter,Friderikusz Sándor.Kánya Kata, meg még rengeteg "nagyember". Mellettem állt 5 lány,akik mondták,hogy ez egy állókoncert lesz és ezért 60 jeggyel többet adtak el. Itt kezdődtek a bajok. MI,(az első sor) álltunk,de mögöttünk mindenki ült és kiabáltak,hogy üljünk le. Nem értettem miért kell ezt csinálni,legalább Ibolyára lennének tekintettel.....
Aztán végülis mindenki leült,akik meg nem,azok meg oldalra álltak táncolni. Szerintem ők jártak jól. Legalábbis én nem tudtam elképzelni egy "Ibolya koncertet "ülve végignézni. De sikerült! :)

19:15 kor végre elsötétült minden és bejött ez a tündéri kis teremtés. Én megemlíteném a ruháját is. Nekem nagyon nagyon tetszett. Ez illik hozzá: az extravagáns elegancia. Én minden számnál úgy voltam,mint a Soma: "oda-vissza lúdbőröztem" :)
Csak én nem 3szor,hanem legalább 1000szer.
Egyszerűen elvarázsolt. A gesztusai, a tekintete,a mozdulatai elsodorják az embert egy másik dimenzióba. Lenyűgöző volt!!! MInden egyes szám után úgy éreztem,mintha mindig közelebb jutnánk a menyországhoz. (az Ördögöd van-nál azért kicsit a pokolba is belekóstolhattunk :) ! ) Nagyon ötletesnek találtam amikor Ibolyka létrán énekelve varázsolt el minket a "Csak egy perc " című számával.
És a kivetítőn megjelenő felvételek is tökéletesen passzoltak az adott számhoz.
A számokról ugyan azt tudnám leírni,amiket Zoltán írt. Teljesen egyetértek vele.
A Zorán szám sokkal jobban megérintett így élőben,mint a cd-n hallott. De végülis az összes szám másképp hat élőben az emberre,mint ha egy dobozból hallanánk.

DE mégis kiemelnék egyet: A LÉLEL KATONÁI-T.
Olyan katarzis élményt nyújtott,hogy egyszerűen nem tudom leírni. A monitoron egy szőke kislány fehér rakott szoknyában táncolt. Ibolya sokszor a kislányra mutatva énekelte,hogy "nem volt gyerekszobám".
Itt már nem bírtam uralkodni a könnyeim felett. Legszívesebben odafutottam volna hozzá,és odasúgtam volna neki,hogy "szeretlek". HOgy férhet egy ilyen kis nőbe ennyi érzelem?! HIhetetlen!

Én még legalább 2szer visszatapsoltam volna Ibolyát,de ez csak az én magánvéleményem!!
DE olyan boldog volt amikor állva énekeltük vele együtt e NEM KELL-T!!!!

A koncert után állófogadás volt,de én és még 3an ott álltunk papírral és tollal a kezünkben,hogy autogrammot kérhessünk. 1 óra várakozás után sikerült!!!! Belópóztunk a tömegbe és odafutottunk Ibolyához. Annyi mindent szerettem volna neki mondani,de aztán rájöttem,hogy a kevesebb, néha több. Úgyhogy inkább csak mosolyogtam rá,ami szerintem számára többet jelentett,mint egy jó nagy szónoklás. De ahogy a szemembe nézett...áradt belőle a tisztaság,az őszinteség.
ekkor ez az idézet jutott csak eszembe: "A kezünket fogja és a szívünket simítja"

Hát,remélem tetszett nektek ez a "kis" leírás.
És aki pár órára el szeretne repülni Csodaországba,annak őszintén alánlanék egy Ibolya koncertet. :)

(Zsofy, olahibolya.hu, 2004-11-27 10:42)


Mi is akik ott voltunk, teljesen le voltunk nyűgözve.
Sajnáltuk, hogy vége van.
Láttuk Novák Peti édesapját, Novák Ferencet is.
Rendkívül szimpatikus ember. Láttam a szemét, az arcát, hogy izgult a fiáért.
Ibolyán azt láttam, hogy a Lélek katonái után még - velünk együtt - egy percig a dal hatása alatt volt és csak lassan "engedett fel" és tért át a pörgősebb, felszabadultabb következő dalra.
Tényleg elragadták Őt is és minket is az érzelmek.

(bander, olahibolya.hu, 2004-11-30 10:25)