Oláh
Ibolya
Múzeum
Bp.,
Merlin Színház II. - 2004. november 25.
„Egy
sima, egy fordított” lemezbemutató koncert
„..Ibolyka
megint vágott egy szép szeletet a magyar társadalom
tortájából, a Merlinbe vonzotta, s ráhelyezte
magát habnak. Csöppségek, nénik, bácsik,
fiatalok sokasága töltötte meg zsúfolásig
a nézőteret, az előre helyezett két sor
székben pedig nagyrészt hírességek,
média-vezetők foglaltak helyet. S persze ott volt a fél
IBK, eleve megadva az alaphangulatot. Vakítóan fehér
blúzában berobbant Ibolya, jelenségével
és hangjával elkápráztatta azokat, akik
először látták, de a többiek sem tudták
eldönteni, hogy leesett állal, döbbenten
hitetlenkedjenek, hogy ezt ők tényleg élőben
átélik, vagy vérük forraltával
önkéntelen mozgásba lendüljenek. Azt hittük,
a csodák nem ismétlődnek, Ibolya ezt a szabályt
is felrúgta. Megint fergeteges sikert aratott az eddigi egyik
legjobban sikerült koncertjén..”
Merlin Színház, második felvonás.
2004. november 25.
Talán
a forrásban levő heringesdoboz a legjobb jelző a
hangulat hőfokára és a tömegre. Csak azért
nem mondhatjuk, hogy a csillárokon is lógtak, mert nem
volt csillár.
Ismét egy remek koncert, Ibolya
kirobbanó formában volt. A közönség
soraiban a média és a művészvilág
több neves képviselője is feltűnt.
Most hál
istennek az állás/ülés sem okozott
problémát. Középen mindenki ült,
kétoldalt pedig a lelkes rajongók csapata a hangulathoz
illő formában élvezte az előadást.
Aki
eddig kihagyta a programjából a koncerteket, jól
teszi, ha sürgősen jegybeszerzésre indul! Nincs már
sok előadás hátra, és vétek kihagyni
egy Oláh Ibolya koncertet!
(olahibolya.hu)
A
Merlin torta
Ibolyka megint vágott egy szép
szeletet a magyar társadalom tortájából,
a Merlinbe vonzotta, s ráhelyezte magát habnak.
Csöppségek, nénik, bácsik, fiatalok
sokasága töltötte meg zsúfolásig a
nézőteret, az előre helyezett két sor székben
pedig nagyrészt hírességek, média-vezetők
foglaltak helyet. S persze ott volt a fél IBK, eleve megadva
az alaphangulatot.
Vakítóan fehér blúzában berobbant Ibolya, jelenségével és hangjával elkápráztatta azokat, akik először látták, de a többiek sem tudták eldönteni, hogy leesett állal, döbbenten hitetlenkedjenek, hogy ezt ők tényleg élőben átélik, vagy vérük forraltával önkéntelen mozgásba lendüljenek. Azt hittük, a csodák nem ismétlődnek, Ibolya ezt a szabályt is felrúgta.
Megint
fergeteges sikert aratott az eddigi egyik legjobban sikerült
koncertjén. Novák Péter, a táncosok és
a zenészek is hozták formájukat.
Aki
kimaradt, megnézheti vasárnap Miskolcon, ellátogathat
a nagyszabásúnak ígérkező Millenáris
koncertre december 4-én, de év végéig
Nyugat-Magyarországon is lesznek előadások, sőt
a Merlinben is még egyszer, december 29-én.
(msmester, OIRO)
A
tegnapi koncert volt a legjobb, amelyen eddig részt vehettem!
Zsúfolásig megtelt a terem, kicsik és nagyok
egymás hegyén "lábán" állva
hallgatták és élvezték a zenét,
melyet Ibolya nyújtott. Az első sorokban híres
személyek is megmutatták magukat.
Fantasztikus
élmény volt ez a bő másfél óra.
Bár már kívülről fújom a
lemezen található összes számot, mégis,
mindig másként hatnak rám. Például
a Hazám c. dal még nem volt rám ekkora hatással,
mint tegnap. :)
Az utolsó visszatapsolt szám a Nem
kell volt, melyet egytől egyig mindenki állva bulizott
végig! A közönség szerette Ibolyát és
ő hálás is volt ezért.
A koncert után
interjú következett, melyet a mai Aktívban
láthatunk.
Boldog vagyok, hogy ismét ott lehettem!
:) Kati
(Kati,
olahibolya.hu, 2004-11-26
09:11)
Tegnap
este csak gyorshírként írtam 1-2 mondatot, főleg
megnyugtatásul, hogy a Merlin dec. 25. Koncert megtörtént
és jó volt. Továbbá elhatároztam,
hogy kora reggel gyorsan megírom kissé részletesebben,
és figyeljjjj, úgy, hogy semmilyen más blogba
nem fogok belenézni hogy semmi se befolyásoljon.Sajnos
reggeltől kezdve a dolgozómba néhány
dologgal elkap-tak, most lett időm egy kicsit.
Hát a
koncertről nyugodtan és értelmesen írni,
azt hiszem, nem tudok..
Az elején természetesen
megint gond volt az „ülés-állás”.
Jómagam, feleségem és fiatalabbik vejem együtt
elhatároztuk, hogy az istennek sem fogunk leülni,
akárki-akármit mond. Így is történt,
nem ültünk, de mi, az állni akaró emberek
szétszakítódtunk. Igy pl. a 2. sorban kezdés
előtt mellettem állt jobbról a kis aranyos Makka
leány, aztán tovább Ildo meg a többiek,
végül ők kikerültek a színpad felől
nézve a bejárathoz Kicsiékhez, aztán
Anikóék msmesterrel együtt a jobbszélen
lent, mi meg szintén jobboldalt kicsit feljebb a szélén,
de ott a falnál legalább lehetett állva kicsit
mozogni, meg rendesen tapsolni, stb.
„Marhára”
meg kellene oldani, hogy ez egy koncert, és aki állva,
mozogva akarja élvezni a koncertet, Ibolya énekét,
azok tudjanak a zenére mocorogni, ringani, (Ringasd el magad,
HAVER…, érted!?) kicsit mozgásban örülni
(ülve mozogsz, khm !?).
Nyilván Ibolya is jobban
szeretne látni lelkesedő, tapsoló, netán
csápoló embereket, nem pe-dig „vigyázzülés”-ben
ülő fapofákat, (bocsi) akik néha tapsolnak
kettőt-hármat. Na, erről már túl sokat
írtam, de ez nagyon a begyemben van.
Ahogy az előzetesben
írtam, voltak tehát emberhírességek is:
Geszti Margit, Presser, Friderikusz, Geszti Péter, ja meg
Kánya Kata, meg még jó pár emberke,
akiknek nevei nem ugranak most be, de ismertek. Aranyos volt Ibolya,
mikor odament az első sorban kb. középtájt
ülő Friderikuszhoz, kézfogásra. Ott volt a
TV2 operatőre egy mozgós profi kamerá-val, akik
előadás után készítettek riportot,
melyet majd az Aktívban adnak le.
Szóval a koncert
kb. hasonló sorrendben mehetett, mint a többi. A számokat
zseniálisan jól adta elő, tehát a múltkori,
nov. 10-i Merlinhez viszonyítva szerintem ez JOBB volt, nekem
legalábbis.
Azt, hogy milyen számok voltak, nem
fogom teljesen részletezni, mert azt úgyis gondolom
többen le fogják írni, vagy már időközben
nyilván előttem leírták.Remélem. Ja,
és az időrendek kavarogni fognak.
A „Ringasd el
magad” fantasztikus, kár, hogy ez a lemezre nem került
rá, nem tudom véleményezni, csúcs, ennyi.
A „Nem kell”, hát nekem a Feleségem
most jött rá, hogy ez jobb, mint eddig gondolta, pedig
„hótra” ismeri lemezről a számot, meg
a múltkor is hallotta élőben, csak most még
lendületesebbnek tűnt neki, nem győzte túldicsérni.
A „Nem kell” ráadásként is volt, a
közönség többi része itt már
felállva tapsolt, és ünnepelte vastapssal Ibolyát.
A fiatalabbik vejem is velünk volt, ő most volt először
Ibolya koncerten, röviden ennyi, el volt ragadtatva.
A „Csak
egy perc”, az egyszerűen olyan megható, hogy…nem
találok szavakat, olyan átérzéssel adja
elő…olyan élményt ad, hogy mindjárt
dadogok…hogy…
Az ördögös számot
kétszer adta elő, ráadásként is, hát
én csak azt nem tudom, hogy amikor már először
adta elő, már akkor is, a közönség
főjelentős része hogy tudott ülvemaradva
tap-solgatni…
A „ Lélek katonái”,
hát az aztán nem semmi, hol a túróba
(bocsi) volt-van-lesz ilyen énekeselőadóművész
még kis országunkban, ugye egy alapvetően
csodálatos számot, de „íííígy”
előadni, értitek, ki lenne más, hol, mikor…?
A „Talájjmajdrám” elbűvölő,
mondjam azt hogy nagyon jó volt, akkor nem mondtam semmit…Nem
írom le tehát az összes számot, megteszik
többen.
No, a Hazám. Nagyon szeretem, most is
egyik legnagyobb kedvencem, elárulom, az IBK-s szavazásainknál
szinte mindig erre szavaztam. Előre is mondom, műszaki
emberke vagyok, nem zeneértő, de régi rockon
nőttem fel (Rolling, Beatles, J. Hendrix, J. Poplin, meg akik
itt is voltak akkoriban Angolországból a Nashville
Teens, Spencer Davis Group, meg a hazaiak, a „3 nagyok
Omega-Illés-Metro,” Liversing, Scampoló, Atlas,
stb.)., tehát koncerteken voltam egy jó páron.
Tehát tetszett a „Megás Hazám”,
pedzegettem ezt már, AZ OTT egy kissé követelődző,
lázadó jellegű Rockhimnusz. EZ A MÁSIK, ez
más, ez egy jóval visszafogottabb, alázatosabb,
szinte Himnusz. (Pontosabban, hogy magamat se (!) és senkit ne
bántsak meg, típusában igazi himnuszjellegűnek
tartom, igaz hogy a zene tán lehetne halkabb, nyomja Ibolyát).
Vendég. A múltkor ugye a vendég Evelyn
volt 3 számmal, Novák elfoglaltsága miatt, most
viszont volt a Novák Peti. Hát ez a Péter is
tud. A Novák hangját én még élőben
nem hallottam, nagyon tud énekelni is, jó hangereje
van, a táncolás, nyilván sokat tanult a híres
Apukájától is, ahogy az táncol, a lábak
a levegőben fejmagasságban, a mozgás, no, szuper.
És nagyon jó volt a duettes szám Novákkal,
tudjátok, „lécci-lécci motorozzunk egyet,
na”, ahogy a szám előadásába be
vannak vonva a táncosok…velük együtt
jönnek-mennek, egyszerűen ki van találva, de nagyon
jól. A „Kávé tejjel” számban
meg olyan hangokat adott ki Péter, hogy én magam is
csodálkoztam. Igen és Ők ketten egy nagyon jó
páros.
Na, most elgondolkoztam, hogy nagyobb
koncertnél, JÖVŐRE, ahol a főelőadónak
azért pihennie is kell, és ilyenkor vendégművészek
is általában fel szoktak lépni. Továbbra
is szükségesnek látom a magam részéről
Novákot, aztán valóban jó lenne
Presserrel együtt énekelnie Ibolyának, gondoljatok
csak a csodálatos-alázatos együtténeklésükre
a TV2 utómegás fellépésre, (tudom, hogy
nézte a szöveget, de fhú, megborzongok, hogy ott
milyen hangokat adott ki Ibolya) aztán lehet Evelyn is
vendégművész, meg akiket Ibolyáék
gondolnak.
És itt az előadás menetéről.
A program megy, rendkívül gördülékenyen,
folyamatosan, nincs holtidő, nincs látszi akármi,
megy, mint az……sokat dolgoztam korábban
Németben, úgy megy ez az egész…mint igazi
német rendszerű precizítással, mérnöki
pontossággal. No, ez is ritka.
Még Ibolya
hangjáról néhány szót. Ezt a témát
már más is észrevette. Ez a kicsi lány
úgy énekel, hogy fontos dolgot figyelembe sem vesz.
Elfelejtkezik valamiről. Érted, fontos és figyeld
meg, elfelejti!! Hát igen, lélegezni is illene. Ez nem
lélegzik. Levegőt is kellene venni. Azt sem vesz.
Na
most, nekem ha van lehetőségem, (hozzáteszem semmi
ilyen jellegű hang-levegővételi stb. problémám
nincs) és ha senki nincs ott (aki élvezhesse!!), tehát
énekelgetni szoktam a számokat, Ibolya előadására
rádúdolók, otthon is, esetenként ha lehet
kocsiban is. Namost, biztosan fiatalabbaknak sikerül, de én
több, főleg persze gyors számokat ezért sem
tudok sehogyse elénekelni, mert lélegeznem is kell,
levegőt is kell vennem, Őt az ilyen butaságok nem
érdeklik, Ő „csak” énekel, és
énekelni tud. DE NAGYON.
(Végül csak
technikai dolog, de pl. fiatalabbik lányoméknál
a „dolgozó”-ban az OIRO-t nem tudják
megnyitni, több ismerősömnél a sárga-barna
honlap nem jön be, ezért 3 helyre teszem be ezt az
irományt, remélem lesznek akik elolvassák,
biztosan lesznek, akiknek sok minden ebben nem tetszik, okés,
ennyi, igaz, nem lett rövid.)
Köszönöm.
(Zoltán,
olahibolya.hu, 2004-11-26
12:01)
Végre
én is átélhettem azt a csodát,amit az
eddigi koncertekről írtatok! Én most először
voltam Ibolya koncerten,csütörtökön.
Én
is csak dicsérni tudom Zoltán írását,tökéletesen
leírta az eseményeket!
DE azért,ha nem
baj,én is leírnám pár gondolatomat.
Én
a szüleimmel mentem,hisz nálunk az egész család
"Ibolyás" :) A nézők között
minden életkor helyett kapott. Voltak picik-nagyok egyaránt.
18:50kor engedtek be minket. Szerencsénkre az első sorben
helyett találtunk magunknak. A VIP székeken olyan neves
emberek ültek,mint Geszti Margit, Geszti Péter,Friderikusz
Sándor.Kánya Kata, meg még rengeteg "nagyember".
Mellettem állt 5 lány,akik mondták,hogy ez egy
állókoncert lesz és ezért 60 jeggyel
többet adtak el. Itt kezdődtek a bajok. MI,(az első
sor) álltunk,de mögöttünk mindenki ült és
kiabáltak,hogy üljünk le. Nem értettem miért
kell ezt csinálni,legalább Ibolyára lennének
tekintettel.....
Aztán végülis mindenki
leült,akik meg nem,azok meg oldalra álltak táncolni.
Szerintem ők jártak jól. Legalábbis én
nem tudtam elképzelni egy "Ibolya koncertet "ülve
végignézni. De sikerült! :)
19:15 kor végre
elsötétült minden és bejött ez a tündéri
kis teremtés. Én megemlíteném a ruháját
is. Nekem nagyon nagyon tetszett. Ez illik hozzá: az
extravagáns elegancia. Én minden számnál
úgy voltam,mint a Soma: "oda-vissza lúdbőröztem"
:)
Csak én nem 3szor,hanem legalább 1000szer.
Egyszerűen elvarázsolt. A gesztusai, a tekintete,a
mozdulatai elsodorják az embert egy másik dimenzióba.
Lenyűgöző volt!!! MInden egyes szám után
úgy éreztem,mintha mindig közelebb jutnánk
a menyországhoz. (az Ördögöd van-nál
azért kicsit a pokolba is belekóstolhattunk :) ! )
Nagyon ötletesnek találtam amikor Ibolyka létrán
énekelve varázsolt el minket a "Csak egy perc "
című számával.
És a kivetítőn
megjelenő felvételek is tökéletesen
passzoltak az adott számhoz.
A számokról
ugyan azt tudnám leírni,amiket Zoltán írt.
Teljesen egyetértek vele.
A Zorán szám
sokkal jobban megérintett így élőben,mint a
cd-n hallott. De végülis az összes szám
másképp hat élőben az emberre,mint ha egy
dobozból hallanánk.
DE mégis kiemelnék
egyet: A LÉLEL KATONÁI-T.
Olyan katarzis élményt
nyújtott,hogy egyszerűen nem tudom leírni. A
monitoron egy szőke kislány fehér rakott
szoknyában táncolt. Ibolya sokszor a kislányra
mutatva énekelte,hogy "nem volt gyerekszobám".
Itt már nem bírtam uralkodni a könnyeim
felett. Legszívesebben odafutottam volna hozzá,és
odasúgtam volna neki,hogy "szeretlek". HOgy férhet
egy ilyen kis nőbe ennyi érzelem?! HIhetetlen!
Én
még legalább 2szer visszatapsoltam volna Ibolyát,de
ez csak az én magánvéleményem!!
DE
olyan boldog volt amikor állva énekeltük vele
együtt e NEM KELL-T!!!!
A koncert után
állófogadás volt,de én és még
3an ott álltunk papírral és tollal a
kezünkben,hogy autogrammot kérhessünk. 1 óra
várakozás után sikerült!!!! Belópóztunk
a tömegbe és odafutottunk Ibolyához. Annyi mindent
szerettem volna neki mondani,de aztán rájöttem,hogy
a kevesebb, néha több. Úgyhogy inkább csak
mosolyogtam rá,ami szerintem számára többet
jelentett,mint egy jó nagy szónoklás. De ahogy a
szemembe nézett...áradt belőle a tisztaság,az
őszinteség.
ekkor ez az idézet jutott csak
eszembe: "A kezünket fogja és a szívünket
simítja"
Hát,remélem tetszett
nektek ez a "kis" leírás.
És aki
pár órára el szeretne repülni
Csodaországba,annak őszintén alánlanék
egy Ibolya koncertet. :)
(Zsofy,
olahibolya.hu, 2004-11-27
10:42)
Mi
is akik ott voltunk, teljesen le voltunk nyűgözve.
Sajnáltuk, hogy vége van.
Láttuk Novák
Peti édesapját, Novák Ferencet is.
Rendkívül
szimpatikus ember. Láttam a szemét, az arcát,
hogy izgult a fiáért.
Ibolyán azt láttam,
hogy a Lélek katonái után még - velünk
együtt - egy percig a dal hatása alatt volt és
csak lassan "engedett fel" és tért át
a pörgősebb, felszabadultabb következő dalra.
Tényleg elragadták Őt is és minket is
az érzelmek.
(bander, olahibolya.hu, 2004-11-30 10:25)