Oláh Ibolya Múzeum

Veszprém - 2004. október 28.
Séd Filmszínház
„Egy sima, egy fordított” lemezbemutató koncert
Ibolya 1. önálló albumának 1. lemezbemutató koncertje

„Életemben nem láttam még Ibolyát ennyire izgulni. Szegénykémen egyértelműen látszott az első két számnál még, hogy a "nagyon bizonyítani akarok – és a mindjárt elszaladok messzire" gondolatok jártak benne. :)) A 3. számnál, mikor Ibolya már maximálisan fellazult, mi jutottunk el arra a szintre, hogy megőrülünk, hogy nem állhatunk fel. Addigra kimerítettük az ülve tombolás minden fajta lehetőségét. A koncertterem egész hosszában volt egy sor, ami pattogott fel-le, nyújtott karokkal tapsolt, hadonászott, és nem épp hangszálbarát módon énekelt (?)..”

Veszprémben ma volt az első Oláh Ibolya koncert. Zsúfolásig megtelt a nézőtér Ibolya első önálló koncertjére. Sokan végigállták az előadást.
Izgatottan várta az egész csapat az előadást, senki sem tudta, milyen reakciókra számíthat a közönségtől. És ugye a puding próbája...
A délutáni próba után tapintható volt a feszültség. Egyedül Ibolya tűnt nyugodtnak.
Ha lassan is, de csak elérkezett a várt pillanat.
Színpadon a zenészek: Apró Károly - basszusgitár, Oláh Gábor - dob, Gajdacsi Gábor - gitár, Majnár Levente - billentyűs, majd megjelenik Ibolya is.
Taps. Az első szám egy régi nagy Presser sláger: Mond mi lesz velem. Az egész stáb fél szemmel a közönségre figyel. Ők döntenek. Most, azonnal, itt a helyszínen. Szeretik az előadást. A szám végén vastaps. A következő után is. A lírai dalok alatt néma csend. Az egész tényleg olyan, mint egy színházi előadás. Vagy egy rock koncert. Hol ilyen, hol olyan. Ibolya, ahogy ígérte, varázsol. A publikum sír és nevet. Élvezik. A zenészek, a táncosok pedig kezdenek felengedni. A vége egy fergeteges buli.

(olahibolya.hu, 2004.10.28.)


Elkezdődött hát a várva várt koncert sorozat, melynek első helyszíne Veszprém volt. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Bevallom Nektek őszintén, nagyon izgultam, be is csúszott néhány baki. Ennek ellenére jól sikerült, és ezt a közönségnek köszönhetem, Ők nagyszerűen fogadtak, hatalmas tapsviharba kezdtek minden egyes szám után. Nem törődtek a hibákkal, talán megértették, elfogadták, hogy nekem ez az első lemezbemutató koncertem. És ennek nagyon örülök. Köszönöm..
...Az idei koncertek színházakban, művelődési házakban zajlanak. Talán jövőre sikerül nagyobb helyeken, nagyobb közönség előtt színpadra lépni. Nagyon szeretem, amikor énekelek és a nézőtéren mosolygós embereket látok. Mint ha megállna az idő, nem lennének ellenségek, nem lenne szomorúság, mint ha azért lennénk ott együtt, mindannyian, mert szeretjük egymást. Szóval, nagyon jó ez. Köszönöm Nektek.

Legyetek jók, puszi mindenkinek!

(Ibolya, 2004-10-30 19:04:13)


Here she comes….. Oláh Ibolya

Hol is kezdjem a beszámolómat? Talán azzal, hogy csoda történt és fél éves kitartó munkámnak köszönhetően sikerült elcibálnom magammal a nővéremet, aki "áldásos" hatásom következtében lassan de biztosan megőrült az állandó ibolyázásomtól. Ez az információ a későbbiekben lesz majd mérvadó. :)
István vitt minket (Katit, Ágit és engem) Veszprémbe. Tettünk egy kis kitérőt is, hogy ne romboljuk a magunkról kialakított negatív (alkesz) képet, így vettünk egy kisüveges whiskey–t hozzá kólát hogy bemelegítve érkezzünk a koncertre. :)
Veszprém külváros, a nap már rég lement. Hívom Lucát, hogy innen hogyan, merre. Kapjuk is az infót, hogy keressük meg Veszprém egyetlen 20 emeletes házát (30 perc a koncert kezdetéig). Négyen sasoltuk a már sötét eget, hogy megtaláljuk az épületet. Ezt még hiba nélkül megtaláltuk. Leparkolunk, elkezdjük körül járni a cirka 1 hektár területet, amin ott lehetnek a többiek, mert pontosabb koordinátákat nem kaptunk, hogy az épület környékén konkrétan hol. Állok a sétáló utcán, hívom Lucát, hogy talán szűkítsük a kört, mert túl nagy a terület. Kapom a választ: arra menjetek, amerre lejt a sétáló utca. (15 perc a koncert kezdetéig) És még agyérgörcsöt sem kaptam, ami nagy szám, mert vizuálisan megállapítottam hogy ez a sétáló utca bizony nem lejt semerre. Beugrott a tűzhányós film, amiben a főszereplőnő egy kosárlabdát tett az útra és úgy állapította meg a láva útvonalát. Aztán kapom a következő segítséget: oda menjek, az épület annak a sarkára, ahonnan látszik az épület tetején lévő jelzőfény. Itt már éreztem, hogy másodpercenként 10 egységgel nő a vérnyomásom, ugyanis a jelzőfény nem hiába látható minden irányból. Imádom Lucát, de akkor épp gyilkos szándékkal szerettem volna már találkozni vele. Logikusan az utca emberére támaszkodtam ezek után, aki sikeresen el is irányított minket a koncert helyszínére.

Luca él, élt és élni fog. Ergo nem bántottam, egy kicsit fojtogattam, ráadásul csak egy kézzel. Az épület előtere már zsúfolásig megtelt. 5 perc múlva már engedték is be az embereket a koncertterembe. 9. sor IBK! Méghozzá a krémje. Egyedül Luca volt renitens, aki az első sor és annak is a közepén ült, nem is kar, inkább kisujj-nyújtásnyira Ibolyától. Mielőtt még kezdődött volna a koncert megállapítottam, hogy az áltag életkor itt 35-40 év lehet. Előttem speciel olyan 60 év körüli házaspár ült. Végre elsötétítenek és kezdődik a koncert. Életemben nem láttam még Ibolyát ennyire izgulni. Szegénykémen egyértelműen látszott az első két számnál még, hogy a "nagyon bizonyítani akarok – és a mindjárt elszaladok messzire" gondolatok jártak benne. :)) A 3. számnál, mikor Ibolya már maximálisan fellazult, mi jutottunk el arra a szintre, hogy megőrülünk, hogy nem állhatunk fel. Addigra kimerítettük az ülve tombolás minden fajta lehetőségét. A koncertterem egész hosszában volt egy sor, ami pattogott fel-le, nyújtott karokkal tapsolt, hadonászott, és nem épp hangszálbarát módon énekelt(?). Ibolya folyamatosan kommunikált a közönséggel, vagy metakommunikációval, vagy épp kiszúrt magának egy embert, és egy sort a dalból kifejezetten neki szánva énekelt el. A színpadon volt egy óriásnak szánt méretű szék. Kb. két méter magas volt és arra kellett felmásznia Ibolyának egy 10 centis sarkú csizmában. Én alapjáraton ateista ember vagyok, de azokban a másodpercekben, míg felmászott (még a fokok is túl magasak voltak Ibolyka magasságához képest) és lemászott hívő és imádkozó ember lettem. Azt hiszem a Csak egy perc-et énekelte ott fent. A színpad teljesen el volt sötétítve, egy reflektor világította telibe Ibolyát, így remek látványt nyújtott az árnyékával együtt. Nem lenne ő Oláh Ibolya, ha a szám egyik pauzájában nem kezdett volna árnyjátékba. :)) A közönség soraiban nevetés hullám terjedt, ahogy a kezével 8 éves gyerekeket megszégyenítően játszotta a kacsacsőrű emlőst. :) Majd minden számnál változtatott egy kicsit. Másképp énekelte a Találjmárrám-ot is, hirtelen váltott és két oktávval magasabban énekelt. Szinte végig játszott a hangjával. A koncert végére hagyta a két legdinamikusabb számot. A Nem kell-t és az Ördögöd van-t. Számomra ez maga volt a kín. Mikor a közönség meghallotta, hogy mi következik, üdvrivalgás következett, én félig bőgicsélve erőszakoltam magam vissza a székembe. (ezért valaki lógni fog!!!) A kezeink addigra paprika vörös lettek, és most jön a nagy szó: az én nővérem, az anti-rajongó, aki már-már vendettát készült indítani Ibolya ellen anno, ott pattogott a székén és csápolt.
Jajj el is feledkeztem Lucáról. Hát gyerekek, amit ő művelt elől arra szavam sincs. Számomra ő volt az est második főszereplője. Ha épp a szöveg engedte, akkor eljátszotta, hogy miről is szól a dal, ölelte a levegőt, mutogatott, kész pantomim előadás volt. A mögötte ülő 3 sor nem hiszem, hogy a kezein kívül bármit is látott volna. Díjazta is Ibolya az egyszemélyes közönségszólót. :))
Aztán éreztük, hogy nagyon búcsúzkodik már Ibi. Akkor már nem érdekelt minket, ki mit nem lát. A 9. sor felállt és állva tapsolt és követeltük a ráadásokat. Meg is kaptuk a jussunkat. Majd számomra hirtelenül véget ért a koncert. Ránéztem az órámra. "Hogy mi??? Több mint másfél órás volt??" Lelkiismeretem miatt kifelé menet elnézést kértem a mögöttem ülő párocskától, mert bizonyára takartam párszor a színpadképet. De nem volt harag, inkább mosolyogtak rajtam, rajtunk, az egész 9. soron. Kint már nagy várakozásban volt a közönség, kb negyed óra múlva meg is jelent Ibolyka, ezt onnan vettük észre, hogy az előtér 2/3-ada kiürült és 5 négyzetméteres területre tömörült mindenki. Mikor már kezdett oszolni a tömeg, visszamentünk az épületbe, tébláboltunk még egy sort ott, aztán gratuláltunk Ibolyának és elköszöntünk Tőle és Helgától és itt ért véget számunkra a koncert. Az ez után következő történéseket már csak azok tudják, akik ott maradtak velünk az utcán és Luca hangszóróinak hála levezettük ama ugrálás kényszerünket, ami a koncerten tiltott volt. :)

Röviden, összefoglalva: jól sikerült Ibolya élete első, egyéni koncertje, a közönség pedig nagyon hálás volt minden percért. És ahogy tudom, tegnap este Győrben még a veszpréminél is nagyobb, hatalmasabb buli sikeredett. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, akinek lehetősége van, arra hogy eljöjjön és megnézze, de főképp meghallgassa Ibolyát élőben maximálisan kortól függetlenül! Valóban a legvegyesebb generációk vannak jelen a koncerteken a gyerkőcöktől kezdve a nagymamákig.

(Anikó, keménymag blog, 2004-10-30 12:01:37)


Ibolyavirág októberben - Veszprémben

Izgalommal vártam az estét. Ahogy mentünk az utcán a koncert helyszíne felé, mintha mindenki ugyanoda igyekezett volna, ahová mi. A SÉD filmszínház dugig volt. Fiatalok, idősek, mindenki Ibolyát várta!
Gondoltam, hogy hátul, a függöny mögött nehéz, várakozással telve toporognak, ugyanis Novák Péter ki-kinézett a nézőtérre.
Eljött a pillanat, megjelent IBOLYA! Mögötte a zenészek és egy díszlet, „létra-szék”.
A „Mi lesz velem” című számmal kezdett, lendületesen, jól énekelt, bár kicsi feszültség vibrált körülötte, ami hamar elmúlt. Nem a CD-sorrend szerint énekelt, viszont az egész előadás gyönyörűen komponált volt! Ibolya kiegyensúlyozottan, vidáman és kacéran, komolyan és alázatosan dalolt, mikor, hogyan kívánta a dal .
A színpadon lazán táncolt, mozgott a táncosokkal, ugrált és nevetett, egy-egy kézmozdulattal megdicsérte a zenekar tagjait. Nekem a Novák számok jobban tetszettek, rögtön az elején teljesen felkavart a „Csak egy perc”! Meglepetésként a „ Ringasd el magad” következett, ez is jó volt! Az „Embertelen dal” népi táncos koreográfiát kapott, míg a duett „széken ülőset”. Ez isteni produkció: a táncosokkal együtt ide-oda ülnek székeken mindig párosával, mindig mással, a refrénnél pedig egymást ölelve, Ibolya és Péter, forognak ! A közönség kiabált, tapsoltunk, fütyültek ,nagyon tetszett, irtó aranyosak voltak!
A pörgős ,gyorsabb daloknál Ibolya szaladgált, odament a színpad széléhez, az első sorokban ülőkkel „kommunikált”, mosolygott. Időnként nehéz volt ülve maradni!
A lírai szerzemények közül, a „Találjmárrám” címűt ülve, zongora mellett énekelte, a „Hazám” címűt állva. Remek volt a látvány-hatás is. A sötétben csak Ibolya volt megvilágítva, a nézőtéren teljes csönd. Minden szó a lelkünkbe talált, a rekedtes „ibolyás” hang mélyebb érzéseket indukált.
„A lélek katonái”-nál elmesélte: kérdezték az újságírók, melyik a kedvenc dala az albumról, és azt mondta ez áll hozzá a legközelebb. Szép szöveg, kellemes dallam, talán kedvence lesz még sokunknak! Nagyon érdekes és frenetikusan jó koreográfiája van a „Jó estét, nyár, jó estét, szerelem” című Presser opusnak. A lemezen nem tetszik, itt viszont nagyon feldobta az előadást, vidám, „lokálos” hangulattal, sok mozgással. Nagyon –nagy kedvencem volt régen a Zorán-féle „ A szerelemnek múlnia kell”, de csodálatosan hátborzongató és ugyanakkor kegyetlenül „szívösszeszorító” volt nekem Ibolya hangján az ismerős szöveg!
„De jaj, a szerelemnek múlnia kell” –sorában a ,,jaj” mennyire fájdalmas…..
A közepe táján Novák Péter „kis koncertje” dobta fel a publikumot, addig Ibolya pihent. Azt hiszem, KIMNOWAK számot énekelt kettőt, nagyon felajzva, le-fel rohangálva, igen-igen energikusan és boldogan! Elmondta, hogy azért Veszprém a turné első állomása, mert itt kezdte 10 évvel ezelőtt pályáját, szép emlékei vannak erről az időszakról. Szívesen jött ide. Erre tapsvihar tört fel, kiabálás, füttyöggés, örömködés ezerrel, amit láthatóan szeretettel és meghatódva fogadott és meghajolt.
Az egész koncerten végig vastaps volt, szerintem egész jó közönség vergődött össze erre a nagy napra! Nem akartuk Ibolyát elengedni, ő pedig nevetett, örült és énekelt még két ráadás számot, az egyik a „Nem kell” , a másik az „Ördögöd van” volt.
Hazafelé, csak egy gondolat motoszkált a fejemben: vajon mikor tudok újra elmenni Ibolya koncertjére?!! Addig pedig itt a lemez. Mindenkinek ajánlom. :)

(Poison, OIRO fórum, 2004-10-29 21:05)


„Varázsolj meg, Veled akarok lenni”

Lila-lila, gyönyörű. A hangja is. Egyszer kislány, gyerekszoba nélkül, egyszer szenvedélyes nő, egyszer lázadó, egyszer kacér, egyszer ül, egyszer áll. „Nem kell, hogy elmenj” – dehogynem, csak az kell. El kell hogy menj, meg kell, hogy lásd, kell, hogy érezd. Újra és újra. Akár a 9.-ből, akár a 100.-ból, vagy épp az 1.-ből. Csodás közelség, de bármeddig elér. Lassú dal: néma csend, sosem hallottam ilyet. Elfelejtesz lélegezni. Vagyis ÖT lélegzed, akarod magadba, akarod hazavinni, akarod. Előtte sok barát, üdvözlések, utazás, míg megérkezel. Várod, nagyon. Utána csend, vagy túl nagy zaj, megkaptad. Akartad, nagyon. Kérek még. Jó volt Veled, jó, nagyon.

(Lazac-Luca, OIRO fórum, 2004-10-30 17:50)


Vége az első koncertnek. Kicsit nehezen indult.Volt egy kis technikai malör,de aztán nagyon-nagyon jó lett.Telt ház volt,még álltak is.Nem hittem volna,hogy ennyire jól érzem majd magam.Nagyon nagy élmény volt hallani a lemez dalait élőben.Ibolya miközben énekelt már alig bírtam ki ülve, teljesen magával ragadott a zene, Ibolya hangja,meg úgy az egész.A lemezen lévő számokon kívül még elénekelte a Ringasd el magad című számot is.Novák Peti is énekelt 2 számot, nagyon energikus volt.A duett koreográfiája volt a legjobb. Úgy elhallgattam volna még nem "csak" 1,5 órán át.Azt hiszem elmegyek még egy pár koncertre, ezt egyszerűen nem lehet megunni.Most nem tudok bővebben írni előbb föl kell dolgozni az élményeimet, a látottakat a hallottakat. Csak azt tudom,hogy élveztem a koncert minden egyes pillanatát!!!!!!!!
Gratulálok Ibolya nagyon jó vagy csak így tovább!!!!
Éljen a rock!!!!!!!!!!! :)

(zso, olahibolya.hu, 2004-10-28 22:09)


Hát én most is még a koncert hatása alatt vagyok!
Maxi teltház volt: 30 pótszék, meg vagy 50 állójegy fogyott el, több embert már nem engedtek be.
Csak annyit tudok írni, hogy:
jóóó volt, jóóó volt, jóóó volt!!!
Micsoda buli volt!
Talán azok jártak a legjobban, akiknek már csak álló hely jutott. Ők táncoltak, majdnem mindannyian.
Én is gratulálok Ibolya, meg köszönöm ezt a nagyszerű élményt.
SENKI NE HAGYJA KI!!!!

(admin, olahibolya.hu, 2004-10-29 00:38)


Ibolya profi énekes és fantasztikus ember. CD minőségű volt a koncert. Az elején érezhető izgalom, de aztán felszabadult,magával ragadó,fergeteges lett. És Ibolya mosolya, könnyei,arca, tekintete...Ez nem "csak" zene..."boldogsághormon" (a csoki semmi, ehhez képest)!
Ibolya! Klassz csaj vagy! Már nagyon jártál nekünk!

(Andoka, olahibolya.hu, 2004-10-29 03:53)


Egész egyszerűen fergeteges Oláh Ibolya koncerten vehettünk tegnap részt!
Már a megérkezésünkkor hatalmas tömeg volt a Filmszínház előterében, sokan most vásárolták meg a cd-t és a könyvet is. A színházterem zsúfolásig megtelt, egy gombostűt nem lehetett volna elejteni, a széksorok mindkét oldalán álltak!
Ibolya a Mi lesz velem c. számmal kezdett, a közönség már tombolt, a jobbak ugye az első sorban! :)
Ahogy körbenéztem, többnyire közép és idősebb korosztályú embereket láttam, de akadt fiatal is szép számmal.
A dalokat nem a cd-nek megfelelő sorrendben énekelte, látszott rajta az izgatottság, majd egyre inkább feloldódott ő maga is.
Hatalmas élmény volt élőben hallani a számokat! A táncosok is kitettek magukért, csakúgy mint a zenészek. Számomra a legjobban sikerült koreográfia az Embertelen dal és a Majd elfújja a szél c. daloké volt.
Novák Péter is hozta a formáját, két KimNowak számot énekelt el, teljes átéléssel.
Ibolya ráadás dala a Ringasd el magad c. nóta lett. Mindenki számára ismerős, Ibolya előadásában mégis újszerűnek tűnt. A Hazám c. számnál pedig mondanom sem kell, megint libabőröztem.
Hamar elrepült ez a másfél óra.
Háromszor tapsoltuk vissza őket a színpadra, Ibolya fürdött a sikerben! A közönség elégedett, boldog arccal távozott. Akik eddig nem vették meg az albumát, azok mind sorban álltak, és egy aláírással is gazdagabbak lettek.
Szuper, emlékezetes buli volt. Mindenkinek ajánlom, hogy legyen ott a következő koncerten! Vétek lenne kihagyni! :) Kati

(Kati, olahibolya.hu, 2004-10-29 09:53)


Szuper volt a koncert, olyan igazán ibolyás!!! Egyszerűen szárnyalt a színpadon. Az elején érezni lehetett egy pici izgalmat, de aztán ennek többé semmi nyomát nem láttuk. Amennyire én körbenéztem, többségben voltak a középkorúak, de voltak egész kicsi gyerekek is, mindenféle korosztály. Természetesen teltház volt, olyanok is akadtak, akik álltak. A koncert elején nehezen tudtam elképzelni, hogyan fogom kibírni az előadást ülve, és bátran állíthatom nagyon nehéz volt. Legszívesebben állva tomboltunk volna, de ehelyett a kezünkkel kalpimáltunk. (Szegény mögöttünk ülők!)
Számomra hihetetlen volt, hogy Ibolya az egyik pillanatban még az Ördögöd van-t énekli ugrálva a színpadon, a másikban pedig leül a zongora mellé, és teljes átéléssel előadja a Találjmárrám-ot. A lassú dalok alatt néma csend volt a színházban, utána viszont tombolás, és ez így ment végig - Egy sima, egy fordított. Nagyon érdekes volt. Még teljesen a lírai dal gyönyörű előadásmódjának a hatása alatt voltam, mikor újabb pörgős szám következett. Meg kell osztanom veletek Ibolya egyik kézmozdulatát, ami rám nagyon nagy hatással volt. A Találjmárrám azon sora közben, hogy "Taníts meg mit kell csinálni, ha találkozom boldog emberekkel!" a kezével végig mutatott a közönségen. Nekem ekkor az jutott eszembe, hogy ő tudja, hogy mi, nézők most boldgok vagyunk, és remélem azt is tudja, hogy ezt neki köszönhetjük.
A műsor végén természetesen visszatapsolták, akkor adta elő a Jó estét nyár....-t iszonyatosan jó koreográfiával. Szinte minden dal koreográfiája nagyon tetszett, de a duetté leginkább. Novák Péter is énekelt két számot, szuper volt!
Ibolyát nem akarta leengedni a közönség a színpadról, mi felállva tapsoltunk. Úgyhogy még két ráadás szám következett: az Ördögöd van, és a Nem kell. Hát ekkor már tényleg elszabadult a pokol.
A koncert után rajongók hada várt Ibolyára, hogy aláírást kérjen, aki hamarosan meg is érkezett, és mindenki kívánságának eleget tett. Közben bohóckodott, nagyon jó volt a hangulat. Jó volt látni azt a sok mosolygós arcot. Ahogy a kis gyerekek büszkén mutatják szüleiknek az autogrammot. Aztán szép lassan elszállingóztak az emberek és tényleg véget ért az első koncert.
Én is mindenkinek azt tudom mondani, hogy mindenképp jöjjön el egy koncertre, ha tud, mert felejthetetlen élményben lesz része.

(edus, olahibolya.hu, 2004-10-29 11:21)


Támasztom a falat. Már csak állóhely jutott. Várom a csodát! Ibolya elkezdi, majdleinti a zenekart. Nem baj, nem ezen múlik. Projektor nem működik .A hangosítás a szokásos. Hangerő az van, de a zenekar elnyomja az énekhangot, néha torz is. Nem CD minőséget várok, csak szeretném érteni a szöveget. Ibolya feketében, tűsarkú csizmában. Meg is látszik a mozgásán. Könnyed, laza, de viszonylag keveset mozog. Ha beáll a tánckarba, elvéti. A táncosok jók. Tetszik a koreográfia. Presser feldolgozások. Nálam nem jött be. Közös szám Novák Péterrel. Tetszik. Ibolya eltűnik, Péter két szám erejéig marad, betölti a színpadot. Ibolya vissza, elénekli a hozzá legközelebb álló dalt. A lélek katonája. Borzongás. Ezért jöttem, ezt vártam. Ilyeneket énekelj Ibolya! Újra lendületesebb dalok, majd számomra az est mélypontja. Hazám. Ibolya nagyságát bizonyítja, hogy elénekli. A zenei kíséret, kompozíció borzalmas. Három ráadás szám, mindenki örül, tapsol, lelkesedik.
Támasztom a falat. Szeretem Ibolyát! Még mindig várom a csodát.

(robit, olahibolya.hu, 2004-10-29 15:10)