Oláh Ibolya Múzeum

Tiszadob, 1. IBK tali Ibolyával - 2004. június 26-27.

„..Ibolyka megérintve a felé áradó nyilvánvalóan önzetlen, a minden jelenlévő által érezhető, szinte kézzel fogható, őszinte és végtelen szeretettől meghatódott, lelkét végre kinyitotta, s hosszú, elmélyült beszélgetés kezdődött. Bepillantást engedett sorsának és érzéseinek legmélyebb bugyraiba, a legsötétebbtől a legcsillogóbbig...”

Szisztok!

Bocsi, csak most jutottam el a Teleházba, ahonnan üzenhetek Nektek. Képzeljétek, zeneszerzéssel telnek napjaim, amit nagyon élvezek. Előkerül valahonnan egy ötlet, egy dallam, melyet tovább formálok, hozzáteszek, elveszek, s mikor tetszik, rágitározom és dúdolom a kazettára. Naponta egy két dal születik, amit megmutatok Anyácskának, meg Lacinak. Legtöbbször tetszik Nekik.
A múlt hétvégén másoknak is megmutattam, mert itt voltak az IBK tagjai. Nagyon jól sikerült a klubbtalálkozó, szombat délután hatalmasat beszélgettünk a kastélyban. Jól éreztem magam, mert csupa jó emberrel ismerkedtem meg, akik közvetlenek, kedvesek, aranyosak voltak. Olyanok, kik odafigyelnek egymásra, szeretik egymást, és persze szeretnek engem. Nagyon sokat segítettek és segítenek a tiszadobi gyermekvárosnak. Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy létrejött ez a találkozó. Külön köszönet azért, hogy Tiszadobra szervezték. Remélem mindenki jól érezte magát.
A lemezzel kapcsolatban: örülök, hogy sokan megírtátok véleményeiteket. A többség új dalokat szeretne hallani, esetleg egy két régi is lehetne benne. Megmondom Nektek őszintén, én is az új dalokat szeretném feltenni. Már csak a lemezcéget kell meggyőzni arról, hogy így legyen. Mivel a Ti véleményetek is számít, talán ez sikerülni fog.

Na pá! Puszi Nektek. Majd jelentkezem hamarosan.

(Ibolya, 2004-07-02 18:46:11)


Csodálatos hétvége Ibolyával

2004. június 26., szombat

Jónéhány Ibolya-rajongó számára sokáig emlékezetes marad e hétvége.
Az IbolyKa Baráti Kör találkozót szervezett Tiszadobra, azzal a szándékkal, hogy a klubtagok szervezetük sorsáról tárgyaljanak, megosszák egymással a különböző forrásokból származó Ibolyával kapcsolatos híreiket és - nem utolsó sorban - személyesen találkozzanak kedvencükkel. Délelőtt folyamatosan érkeztek fiatalok, idősebbek (14-től 52-ig), ki autóval, ki motorral, sokan vonattal. Elfoglalták szállásukat, majd a Gyermekváros területén található Andrássy-kastély kávézójában gyülekeztek, beszélgettek. Kora délután a rá jellemző spontán módon megjelent Ibolya, s csakhamar a rajongók gyűrűjében találta magát. Vidám, felszínes beszélgetés kezdődött. Sokan először találkoztak szemtől-szembe Ibolyával, néhányan kérdezték, ő válaszolgatott, kisebb-nagyobb ajándékokat adtak át neki (köztük egy 19. századi mandolint, melynek a gitártól eltérő húrszerkezete hosszas viccelődésre adott okot), Majnik Laci némi bíztatásra gitárkísérettel eljátszotta két dalát. Megjelent Anyácska is, a rajongók őt is személyesen megismerhették.
A nyíregyházi mozgássérült Nagy Angéla megjelenése után a helyzet alapjaiban megváltozott. Felolvasta Ibolyának ez alkalomra írott versét, és átadta 11 éves sorstársa ajándékát (újságkivágásokból összeállított albumot). Ibolyka megérintve a felé áradó nyilvánvalóan önzetlen, a minden jelenlévő által érezhető, szinte kézzel fogható, őszinte és végtelen szeretettől meghatódott, lelkét végre kinyitotta, s hosszú, elmélyült beszélgetés kezdődött. Bepillantást engedett sorsának és érzéseinek legmélyebb bugyraiba, a legsötétebbtől a legcsillogóbbig. Angéla előzőleg felolvasott versének sorai a szemünk láttára tárgyiasultak, pedig Ibolya most nem énekelt, csak beszélt, beszélt...
(„Mindegy, miről dalolsz,
lelkünkön keresztülhatolsz.
Arcunkra a derű leszáll,
és körülöttünk az óra is megáll.” ;)
A beszélgetésnek az öt órakor feltálalt estebéd vetett véget. Ibolya visszavonult szobájába, s bár bizonytalan ígéretet tett esetleges megjelenésére a későbbre tervezett bulin, azon nem vett részt. Helyette még aznap este két lírai számot írt - nyilvánvalóan a történtek, a beszélgetéskor felszabadult mély érzelmek hatására. A diktafonra rögzített előzetest néhány szerencsés rajongó másnap este, elutazása előtt meghallgathatta, fogadásig fajuló vitába elegyedve Ibolyával azon, melyik lesz nagyobb világsiker, az album megjelenése után.
Még az esti „zenés-táncos összejövetel” előtt Apácska levetített néhány archív felvételt Ibolya énekesi előéletéből. Ezek közül a legnagyobb megdöbbenést a 2001-ben Tiszadobon Anyácska által rendezett amatőr színjátszó előadás keltette. A „Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról” feldolgozásában Ibolya olyan kvalitásokról tett tanúbizonyságot (koreográfia és ének), amely alapján nem véletlenül alakult ki Anyácskában az elhatározás, hogy Ibolyának mindenképpen a csúcsra kell jutnia, ekkora tehetség nem maradhat parlagon, nem veszhet el. Kristálytiszta, érett előadást hallottunk tőle, amely bármelyik nagyszínházi előadáson garantálná a 100 teltházas előadást.
Este a falu legnagyobb vendéglátóhelyén önfeledt bulizás kezdődött, közös énekléssel, a helyiek bekapcsolódásával, nagy beszélgetésekkel, iszogatással, reggel ötig véget nem érő tánccal.
Vasárnap a kései reggeli után kevés sportra, beszélgetésre, viccelődésre volt már csak idő, Ibolyka elbúcsúzott az elutazóktól, akik déltől késő estig szállingóztak haza, ki-ki, ahogy érkezett, azon mód. Aki szegényen érkezett, nagyon gazdagon távozott. Új barátságok kötődtek, régiek mélyültek el. Mindenkit feltöltött az átélt nem mindennapi élmény, a szabadság és a végtelen szeretet...

(msmester, régi OIRO fórum, 2004.06.28 23:42:33)


Tiszadobi hétvége

Üdv mindenkinek!
Akkor itt az én élménybeszámolóm. Teljesen más lesz, mint msmesteré, személyes élményeimet fogom leírni globálisan az egész hétvégéről, tehát még most menekülőre lehet fogni, nem kötelező elolvasni. :)
Délután fél2kor érkeztem meg Tiszadobra Dó, Kati és Tomis társaságában. Mivel én péntek óta úton voltam, azon címszó alatt, hogy pesti lévén, miért ne Bajáról induljak, ott felszedve barátnémat, majd tovább Kecskemét felé, helyben találkozva Tomisékkal és úgy Tiszadob. Mondanom sem kell, eléggé ramaty, leamortizált, fáradt, megtört, meggyötört állapotban voltam. De amint beléptem a kastély kávézójába, boldogságomban újra életöröm töltött el, ennek következtében Szisz és Helga nyakába borultam. :))
Majd szépen sorban jöttek a köszönések, a még nem ismert embereknek a bemutatkozás, aztán a terem sarkában lehuppanva figyeltem, ahogy már vagy 20 ember Ibolyát körülvéve önfeledten beszélgetnek.
A kávézóból mindenki át lett parancsolva a kollégiumba, ahol is foglaltunk magunknak jelképesen ágyikót a 6 ágyas szobákban. "naná hogy nem alszunk" felszólítással, csak legyen hova pakolnunk. Majd vissza a kastély kávézójába. Nagyon sok mindenről beszélt Ibolya. A vége felé, már leginkább röhögésekbe torkolló laza csevegés volt. 5 órakor - személy szerint a éhhalál küszöbén állva - meg"edédeltünk".
Majd következett a foci, ahol a csapatom csúfos vereséget szenvedett első körben. Bár itt kell kiemelnem, hogy BéeS remek kapus volt, mert míg én álltam a lécek között, leginkább a berúgott gólok után szaladgáltam a labdáért. Azt hiszem még becsület gólra sem sikerült szert tennünk, így Szisz telefonja mentett meg minket a még csúfosabb vereségtől, hogy jöjjünk vissza a kollégiumban, mert kezdődik a vetítés Ibolyáról. 2 videót néztünk meg. Az első a Kifutó c. műsorban történő fellépés volt, a másik meg a Képzelt riport, amit a nevelőotthonban adtak elő.
Vetítés után vissza focizni, akkor már kicsit más csapatfelállással, hogy némileg kiegyenlítettek legyenek az esélyek. Itt kell elmondanom, hogy úton a focipálya felé, passzolgatva egymásnak a labdát, egyik pillanatban messzire gurult laszti. Két önként jelentkező indult futva a labdáért. Dó és Tomis. Dónak egyértelmű lépéselőnyét Tomis képtelen volt behozni, így a csúszós füvön megkockáztatott egy olyan manővert, amitől én személy szerint derékszögben bedőltem a röhögéstől. Történt ugyanis hogy a becsúszó szerelésből, ami véleményem szerint nem ennek indult, mivel a labdát közel s távol nem érintett, egy hatalmas zakózás lett, mivel Tomi bal lába gyorsabban mozgott, mint a jobb a síkos talajnak köszönhetően, majd a levegőben oldalra fordulva, közben egy gyönyörű ollózást is levágva a lábaival, puffanással majd 2 méterese szánkázással ért véget a produkciója. Miután sikeresen átvészeltem a már halálos nevetőgörcsömet, folytattuk utunkat a pályára. Három bombasztikus kapufára rúgásom után sikerült gólt lőnöm Helga kapujába. :))) Ha nem is a bírói sípszó de a sötétség végett vetett játékunknak és 2-1re nyertünk. A győzelem mámorában indultunk el egy helyi szórakozóhely felé. Azt hiszem a felszabadult hangulat, mint fogalom csak halványan tudja jellemezni az ottani légkört. Éneklések, röhögések, táncolások, nagy-nagy bulizás s mindez reggelig. Próbálnám bővebben kifejteni, de nem tudom. Ebben az egész hétvégében az volt a jó, hogy szinten minden percben történt valami, amin irtó jókat lehetett röhögni, az ember megállás nélkül mosolygott, vasárnapra már állandósultak a nevetőráncok, akkor is ott voltak, mikor épp hulla fáradtan bambult maga elé az ember. Fél11kor meg"reggeliztünk", majd sétára indultunk a kastélyban, ahonnan is Bacsi társaságában angolosan leléptünk, mikor az egyik ablakból észrevettük az épület mögött megbújó labirintust. :)) Az ösvény rész kb. 5cm méter széles volt, tehát igencsak oldalazva tudtunk benne közlekedni, lefelé egyáltalán nem láttunk semmit. Csak hallottam Bacsi szitkozódását, hogy csalánok így, csalánok úgy, majd mikor kiértünk a labirintusból tudatosult bennem, hogy szegény rövidnadrágban volt. :))) Vakarózási kényszerét legyűrve visszaindultunk a kollégium felé, mivel közeledtünk a vonatunk indulási idejéhez. Egy borzalmas közhellyel élve: nehéz szívvel búcsúztunk el a társaságtól, Tiszadobtól. A mai napig ekörül a hétvége körül forognak a gondolataim. Nagy köszönet jár azoknak, akik lehetőséget teremtettek és megszervezték ezt a 2 napot! Felejthetetlen volt? IGEN, AZ!

(Ibolyka kapott egy mandolint és bemutatta nekünk rajta a "tudását". Úgy kezdett neki hogy tök jó dalokat tud rajta énekelni.
"Ha voooolna kéééét életeeeem"..... ez az egyik mondotta Ő. És most egy új szám: "Ha voooolna kééét életeeeem".... de higgyétek el ez a legjobb az összes közül: "Ha voooolna kééét életeeeem"..... és a ráadás "Ha volnaaa két életeeeem" ..... és most mindenki együtt. "HA VOLNAAA KÉÉÉÉT ÉLETEEEEEM" :))))))

(Anikó, régi OIRO fórum & KM blog, 2004.06.30 09:48:53)


Élménybeszámoló a hétvégéről

Íme egy újabb beszámoló az elmúlt hétvégéről Tiszadobon.
Már szombat reggel 8-kor találkozott a négy fős társaság (Anikó, Dó, Tomis és én) a kecskeméti vasútállomáson. Mindenki nagy táskákkal felszerelkezve (pedig csak két napra utaztunk). Persze én voltam a kajafelelős, mert egyesek hatalmas, kielégíthetetlen étvágya még az úton is tombolt. :)
1/2 9-től 1/4 2-ig levonatoztuk a csekély 280 km-ünket, és hullafáradtan, lezsibbadt hátsóval, de Kicsi jóvoltából autóval begurultunk az Andrássy kastélyhoz. Gyorsan elfoglaltuk a kollégiumban a szállásunkat, majd felmentünk a kastély büféjébe, ahol már az Ibolyka Baráti Kör kellős közepén ott csücsült Ibolya és csak mesélt, mesélt, mesélt.... Délután 5-ig tartott ez a közös, vidám hangulatú beszélgetés, melynek a finom babgulyás vacsora vetett véget.
Ezután ki ejtőzés, ki rohangálás formájában vezette le a kaját: páran "focizni" indultak, de abból inkább pályán kívüli rohangálás lett, ugyanis az a fránya labda képtelen volt a meghatározott kereten belül gurulni. Azt, hogy ki milyen módszerrel, cselekkel és esésekkel játszott, rábízom a fantáziátokra! :) Mindenesetre nagyon szórakoztató látvány volt mindezt a padról szemlélni, higgyétek el! :DD
Este 1/2 7-kor kezdődött egy közös vetítés, melyen megtekinthettük Ibolya fellépését az 1998-as Kifutó című műsor adásában, majd a 2001-es tiszadobi falunapok alkalmával megrendezett Képzelt riport című előadást, melyben Ibolya több társával szerepelt, lenyűgözve a már akkor is kimagasló énektudásával a közönséget.
A vetítés után következett még egy kis foci, részemről röhögés, melynek a ránk köszöntött sötétség vetett véget, na és a betervezett bulizás a "szerencsét hozó" nevű vendéglátó helyen. Erről a röpke 6-7 óráról mindenkinek más-más emlékei születtek, de egy közös van: a fergetegesen fantasztikus, giga-mega-szuper hangulat! Na és a névnaposok felköszöntése, a koccintgatások... :))) Volt ott minden: gitáros éneklés, tánc, ereszdelahajamat. Bővebben minderről a helyszínen készült fotók és videók tanúskodnak.
Reggel 5-kor, már világos nappal indultunk vissza a szállásra, és hullafáradtan esett be mindenki egy-egy ágyba. Bő 3 órás pihenő után elfogyasztottuk a reggelinket. Ezt követően egy rövid tai-chi bemutatót láthattunk egy kedves klubtag jóvoltából, majd délben nyakunkba vettük a fényképezőgépeket és körbejátuk az Andrássy kastélyt kívül-belül.
Az idő gyorsan szaladt, és indulni kellett hazafelé, pedig nagyon szívesen maradtunk volna még. Így hát gyors búcsút vettünk a még ott maradóktól, és nekivágtunk a mi kis 280 km-ünknek.
Felejthetetlen hétvégét hagytunk magunk mögött, köszönet a szervezőknek, Ibolyának, Anyácskának és Apácskának, de mindenkinek, hogy ilyen fantasztikus hangulatban telt ez a két nap!

(Kati, régi OIRO fórum, 2004.06.30 11:01:25)


..Az ott lakó gyerekekkel nagyon jól kijöttünk. Beszélgettünk Velük, voltak közös éneklések is. Ha figyelemmel követted a rajongói oldalt, akkor észrevetted, hogy gyüjtést rendeztünk a gyerekeknek. Most is, és már korábban is rengeteg ruhát, játékot, sportszert vittünk nekik. De nem azért, hogy elviseljék a ”felfordulást”, hanem azért hogy segítsünk. Amúgy sem volt felfordulás....

(Helga, régi OIRO fórum, 2004.06.30 14:18:48)


..A gyerekek ugyan a kastélykerten belül, de egy teljesen másik épületben laknak! A kollégium ahol mi laktunk erre a 2 napra nyáron szálláshelyként üzemel, csakúgy mint a kastély!
Rengeteg ajándékot, ruhákat, és mi mindent kapnak folyamatosan tőlünk a gyerekek, ezalkalommal is mint mindig egy nagyon kedves klubtagunk egy egész mikrobusznyi játékot, ruhát, sportszereket hozott nekik! Köszönjük!..

(szisz, régi OIRO fórum, 2004.06.30 14:18:38)


NAGY KÖSZÖNET!

Már rég szeretném leírni:

Azt hiszem köszönettel tartozunk mindazoknak - és itt sziszre és Helgára gondolok elsősorban - akiknek önzetlen munkája gyümölcseként a Baráti Kör jelenlegi formájában is létrejöhetett, üzemel, és lehetővé tették, hogy minden a klubba tartozó rajongónak végre legyen lehetősége találkozni Ibolyával és együtt is eltölthessen egy hétvégét ott, ahol Ibolya is nevelkedett.

Az én legfontosabb élményem a hétvégén - bár csak egy napot tudtam maradni és azt is csak kihagyásokkal - hogy láthattam EGYÜTT a csapatot és Ibolyát önfeledten beszélgetni.
Jóleső érzésekkel inkább távolról figyeltem az -önkéntelenül is - Ibolya körül "kör"-ben ülő, valóban "baráti" társaságot, ahogy meghitté varázsolják a történelmi pillanatot - ez az első valódi, koncertek utáni tömegzaj és más zaklatásoktól mentes, bizalmas találkozó Vele, ahol csak és kizárólag velünk osztja meg gondolatait, érzéseit, kicsit többet adva magából, mint máskor.

Közben - megcáfolva minden rosszindulatú híresztelést Ibolya kisajátításáról, rajongóktól való távoltartásáról és titkolódzásokról - az IBK megbízott vezetői magamutogatás nélkül a háttérben, vagy legalábbis a társasággal egyenrangúként figyelte a bizalmas beszélgetést, jelét sem adva, hogy itt bárki "rajongóbb" a rajongónál.

Köszönöm nektek és köszönöm Ibolyának is az élményt (és örülök hogy kicsit hozzátehettem én is ehhez a munkához)!

(MoDe, régi OIRO fórum, 2004.06.30 15:43:42)


Élménybeszámoló

Sziasztok!
Csak szeretném pár aprósággal kiegészíteni a beszámolókat!
Ügye reggel 8 körül taliztunk a csajokkal Kecskeméten.Odáig rendben, hogy felpakolt mindenki, de volt aki nem is a kirándulásra, hanem Ibolya táskában való hazacsempészésére készült, legalábbis a tatyó mérete alapján! :)

5 óra vonatozás után Kicsi várt minket az "állomáson" Herbie-vel, a Kicsi-kocsival:)
Ha jól emlékszem, akkor 8-an ültünk be, ill. Anikó, Dó és Eszter feküdt hátul a csomagtérben:) ( azért így utólag nagyon örülünk , hogy nem gyalog kellett megtenni azt a röpke 5 km-t. Kössze Kicsi! )

Megérkezés , majd csapatunk saját szobájának meghódítása után lementünk a kávézóba a többiekhez, ahol bemutatkoztunk, majd IBK nevéhez hűen körbeültük Ibolyát.Ő csak mesélt, mesélt és mesélt, majd előkapta a mandolinját és énekelt nekünk: " Ha volna két életem!" :))

Sajna Ibolyának mennie kellett, mi meg vacsi után elindultunk a focipálya felé. Az első félidőben állítólag nyertünk, bár nekem nem tünt fel, mert mindig a labdát kergettem, vagy a kastély, vagy a Tisza irányában, vagy a leejtőn lefelé:)
Szeretném megemlíteni Lacit, aki mint egy fakír, mezítláb focizott a finom , puhának éppen nem mondható pályán! Szisz bírónő nemsokára lefújta a félidőt, majd a szünetben visszamentünk a koleszba videózni.
A kifutós Toni Braxton szám is nagyon szép volt (bár igazán nem tudta megmutatni Ibolya, hogy mit tud, de mégis ... nekem tetszett), de a Képzelt riport! :))) NAGYON JÓÓÓÓ! Ott az igazi Ibolyát láthattuk. A próbán tele poénokkal, de az előadáson hihetetlen lazán, de mégis nagyon profin énekelt. Hajrá Ibííí! ;)

Lejárt a szünet, irány a pálya! Hm.. :)
Inkább olvassátok el Anikó mozgáskultúrámra vonatkozó elemzését, szerintem k**** jó lett, pedig tényleg csak szimplán beégtem egy csomó ember előtt, de így még nekem is tetszik:)
Szóval a 2. félidőben Anikó, Kicsi, Bées, Edina és én alkottuk az egyik csapatot, mely Anikó 13 (jegyezzük meg, hogy egy szépségdíjas dupla kapufát is rugott:) kapufája után végre sikeresen bevette Helga kapuját!!! Tutira félt tőle, hogy majd kap, ha gólt szerez, vagy kitagadják a nyanyák rendjéből! De csak egy seggrepacsi lett a jutalma, amit mégis Helga bánt meg, valószínű a farmer miatt, vagy Anikónak van kemény feneke, ezt nemtom. :P Mindenesetre jól összejátszottunk , mert pár percre rá megszereztük a győztes gólt is, bár lehet, hogy inkább csak a totális sötétségnek volt köszöhető:) Szeretném leszögezni, hogy páran olyan jót röhögtek rajtunk a pálya szélén,ahogy ott bénázunk, viszont minket nem ettek meg a szunyik:) Ezután jött a kocsmázás! Bocs! Szóval csoportsan ellátogattunk egy vendéglátóipari egységbe, ahol észrevettük, hogy páran lemaradtak!Visszamentünk értük, nehogy eltévedjenek, bár... lehet, hogy csak az izgatta a fantáziám, hogy mit csinálhat 4 lány a koleszban:P No mind1. Szóval innentől kezdődött a party, az éneklések, fotózások,videózások, a Lacik felköszöntése, pezsgőzés, mely igencsak feldobta az amúgy sem lapos hangulatot, Kati 1267 és fél koccintása, pertujai, Helga fagyiosztása,a csocsózás, a hajnalig taró dancelés, mely meg is lett örökítve, egyszóval KIRÁÁÁÁÁÁÁLY VOOOOLT!

Innen fél öt fele hazaindultunk, majd ezt lefekvés és kemény 2 óra alvás követett.Igaz közben még Helga benyitott mindenhova, majd elkezdett fotózni.
Reggel 9 fele felkelt a banda, majd elindult a szokásos kávébeszerző útjára.No igen, csak a kastély kávézója nem volt nyitva, így inkább vártak vagy másfél órát, hogy hátha kinyit, semminthogy elmenjenek az kb. ötven méterre lévő másik helyre:)
Fél 11-kor elmentünk reggelizni, majd a Tai-chi bemutató és végre a kastélyt is megnézhettük belülről. ( képek az IBK-ban:)
Sajna fél kettő fele készülődnünk kellett, mert várt ránk egy újabb 5-7 órás zötykölődés! (kire mennyi:)
A vonaton voltak még érdekességek, jajjgatás az izomláz miatt, meg alvás közbeni sutyi fotózás (amiről most elszóltam magam:) szóval azért elvoltunk! DE MÁR NAGYON VÁRJUK A KÖVETKEZŐ ALKALMAT? HOGY ÚJRA EGYÜTT LEHESSÜNK VELETEK!!!

Ciao!

(u.i.: pár apróság, mi? Bocs, hogy ilyen hosszú lett:)

(Tomis, régi OIRO fórum, 2004.06.30 12:38:51)