Oláh Ibolya Múzeum

Létrejön az Ollálláh - 2004. június 23.
Oláh Ibolya még egy oldala

„...Ez az egyszerű (vagy inkább annak tűnő) lány belebújt az emberek szívébe, fejébe és ott dudorászik. Csak úgy becuccolt. Azt tervezi, sokáig marad. A falra pedig fölírta jól olvasható, határozott betűkkel: Oláh Ibolya. Könnyű lett megjegyezni ezt a nevet, mert kiderült, hogy hihetetlen jelentéssel és tartalommal bír. Olyannal, amelytől számtalanszor leesett már az állunk, (és néha égnek állt a hajunk), amelyért lehet nagyon szeretni, és lehet nagyon nem szeretni. Egyszer volt jelenségnek hívják az efféle embereket évtizedekkel azután, mikor már nincsenek.
Ő épp most lett. MOST VAN. És nagyon jó, hogy van.”

Ez az oldal nem jött volna létre, ha nincs Oláh Ibolya! Elég idiótán hangzik ez a mondat, de nem találtam jobbat. Ez fedi a valóságot. Arról van ugyanis szó, hogy a hatás, amit Ibolya a dalaival kiváltott bennem, kissé különös, 21. századi utóéletet élt: azaz megtanultam weblapot szerkeszteni.:-)
Ez kétség kívül jó dolog. Nekem biztosan. Az viszont kérdéses, hogy szükség van-e valójában többhónapos, szívemnek kedves kínlódásom végtermékére. Hiszen Ibolya épp hogy csak elkezdte a pályáját, s egyébként is: időközben jó néhány rajongói oldala született. Bár tudom, hogy a választ Ti, Látogatók adjátok majd meg, eszembe jutott egy hathatós érv: hogy a biztatásból sosem elég. Szóval, ha meg kell indokolni, akkor legyen ez az oldal a bíztatásé és a bizakodásé. Hogy sok-sok év múlva is lesz Oláh Ibolya. Méghozzá: AZ OLÁH IBOLYA. S hogy addigra ez a weblap csak az ikszedik lesz az OI-oldalak sorában.

Mikor először hallottam a nevét, kaján szkepticizmussal elmosolyodtam: így hívnának egy leendő sztárt? Annyira iszokványos ez a név, talán száznál is többen viselik ebben az országban. Hogy lehet ezzel karriert építeni? Fog mutatni egyi lemezborítón, plakátokon, az újságok oldalain? Azóta eltelt néhány hónap. Most ott tartunk, hogy velem együtt sokan-sokan várják, hogy ez a név ott virítson egy lemezborítón, plakátokon és igen, az újságok oldalain is. Ez az egyszerű (vagy inkább annak tűnő) lány ugyanis belebújt az emberek szívébe, fejébe iés ott dudorászik. Csak úgy becuccolt. Azt tervezi, sokáig marad. A falra pedig fölírta jól olvasható, határozott betűkkel: Oláh Ibolya. Könnyű lett megjegyezni ezt a nevet, mert kiderült, hogy hihetetlen jelentéssel és tartalommal bír. Olyannal, amelytől számtalanszor leesett már az állunk, (és néha égnek állt a hajunk),amelyért lehet nagyon szeretni, és lehet nagyon nem szeretni. Egyszer volt jelenségnek hívják az efféle embereket évtizedekkel azután, mikor már nincsenek. Ő épp most lett. MOST VAN. És nagyon jó, hogy van.

(geka, Ollálláh, 2004.06.23.)