Oláh Ibolya Múzeum

Budapest Aréna, Megasztár koncert - 2004. május 30.
„Family Portrait”

„..A koncert mega-szar volt! De tényleg. Ez volt az első olyan fellépésük, aminél ásítanom kellett egyet. Nem a megások tehettek róla, ismételten a szervezőket kell „méltatni” hogy ilyen színházszerű előadást hoztak össze. A dühöngő rész tele székekkel, rajta mozdulatlan emberekkel, sőt az egész aréna - tisztelet a kivételnek - totál enervált volt..”

Üdv Mindenkinek!

Hogy saját magamat idézzem, mikor a többiekkel kiléptem az aréna koncertterméből, ez hagyta el a számat: „bazzeg, erről én nem írok bejegyzést”. De ma reggelre meggondoltam magam...végül is miért ne?!
Kezdjük az elején. A koncert mega-szar volt! De tényleg. Ez volt az első olyan fellépésük, aminél ásítanom kellett egyet. Nem a megások tehettek róla, ismételten a szervezőket kell „méltatni” hogy ilyen színházszerű előadást hoztak össze. A dühöngő rész tele székekkel, rajta mozdulatlan emberekkel, sőt az egész aréna - tisztelet a kivételnek - totál enervált volt.
Viszont jelen volt Dér Heni, Verus új számot adott elő, hogy némi pozitívumot is tudjak mondani.
Leslie száma alatt:
Szisz Helgának: Edmond száma alatt kimegyünk pisilni?
Helga: inkább menjünk most.
Anikó: pisilni mentek? Mert akkor jövök én is. Luca, Te is jössz?
Luca: ...aha, menjünk.
(hát igen, a lányok mindig is csoportban járnak)
A mellékhelységből kifelé jövet, azt veszem észre, hogy Helga rohanni kezd a tök üres folyosón és Szisz is katapultál mellőlem és sietősre fogja. Nahát, ott áll egyedül Ibolya a büfénél. Mire én is felfejlődtem hozzájuk, már megbeszélték hogy a koncert után itt, a büfé előtt találkozunk és Helgáék elfuvarozzák Őt.
Visszaülve a helyünkre azon kaptak össze a lányok, hogy ki volt az a nagyon okos, aki kitalálta, hogy menjünk wc-re. Szisz és Helga parttalan vitáját lezártam azzal, hogy miattam mentünk ki, mert nekem kellett nagyon és punktum! A koncert persze folytatódott tovább, de higgyétek el, semmi érdemlegeset nem tudok hozzáfűzni. Ibolya számánál megpróbáltunk lemenni a színpadhoz, mert a gyerekeket odaengedték. Ha ők is, mi is!!! Az első biztonsági őr, aki megállított minket, még hajlott volna rá, hogy odaengedjen, legalábbis miután végighallgatta a monológomat, úgy tűnt, hogy engedni fog, de aztán odajött egy fő barom és visszaparancsolt a helyünkre. Diszkrimináció! 10 év alatt oda lehetett volna menni, ha???
Na mindegy...jött Veronika, Őt már nem hallgattuk meg, kijöttünk a teremből kicsit beszélgetni (cigizni). A csillagdalra még visszanéztünk, hogy részesei legyünk egy csodás hangfalgerjedésnek, ami számomra fizikai fájdalmat okozott a fülemben!
És indult a kavarodás. A büfé elől el akartak zavarni, Ibolya még sehol, vissza a terembe, ott látjuk, hogy még aláírásokat osztogat, próbálnak a többiek jelezni valahogy Ibolyának, hogy itt vannak és hogy jön-e vagy sem, várjunk rá a büfénél?! Közben én szólongatom a többieket, hogy egy idegbajhoz közeli biztonsági őr ordibál mögöttem, hogy elege van és bezárta ama kijáratot, ami a büféhez vezet. Három ajtóval odébb sikerült belógnunk arra a folyosóra, ahol elvileg várnunk kellett volna. 10 perc sem telt bele és hátulról hat, elölről kettő biztonsági őr kezdett kiterelni minket. Már-már mindenkire jutott egy. Az aréna előtt sikerült kiszúrni Ibolyát, aki egy emelettel lejjebb a parkoló szinten állt, megbeszélték telefonon, hogy akkor odamennek.
Helga, Szisz, Laci elől szaporázták, mi meg félig komótosan követtük őket. Útközben találkoztam egy nagyon kedves ismerősömmel, Dorkával, és egy egész csapat Sverással, akik hozzánk csapódtak bízva bennünk, hogy mi tudjuk hol vannak a megások, köztük Vera. Persze nem okoztunk csalódást. :) Megtalálták egymást. Akkor már nyugodt szívvel tudtam elköszönni Tőlük és már félig futva, folytatni az utamat a parkolóhoz. Úgy 20 méterre lehettünk, mikor láttuk, hogy Helgáék Ibolya társaságában bemennek a parkolóházba. Én (mi) nem akartunk odamenni, és szívbajt hozni Ibolyára, azzal hogy sprintet vágunk ki, csak miatta. Tehát elüvöltöttem magam hogy elköszönjek, legalább a lányoktól: Szííííísz, Helgaaa, sziaaasztooook! Erre ki fordul meg??? Ibolya, és visszainteget. Akkor elgondolkoztunk a többiekkel a problémán és azon kezdtünk el nevetni hogy bezzeg ha Ibolyát ordítottam volna akkor megfordultak volna egy szem villanás alatt. Hiába, úgy tűnik szelektív már a hallásuk. :) Felhívtam Szisz-t telefonon és közöltem is Vele eme tényt, meg hogy még itt állunk és várjuk Őket, hogy el tudjunk köszönni. Nem kellett sokáig várnunk, már jöttek is, én meg amennyire csak tudtam, szájbarágósan elköszöntem Tőlük, minden „szia” elé egy nevet téve, hogy biztos, ami biztos meghallják. :)))
Hát így telt a tegnap esténk. Egyetlen egy... nem, két dolog miatt volt érdemes eljönni erre a koncertre. 1. hogy találkozhattam a többiekkel 2. azért a (véééégre) örömteli mosolyért, amit Ibolya arcán láthattunk a kocsiból kiintegetve.

(Anikó, régi OIRO fórum, 2004.05.31 12:29:59)