Oláh Ibolya Múzeum

Millenáris, EU csatlakozás - 2004. április 30. - május 1.
Megasztár koncert, „Hazám” éjfélkor

„Képtelen vagyok ezen a koncerten átélt élményeimet leírni, visszaadni. Ibolya éjfélkor előadott csodájára azonban egész életemben emlékezni fogok. Az ott lévők lelke kinyílt és befogadta. Lényét, hangját és az egész történést, hogy Európa eljött hozzánk, hogy részese lehessen a mi hazánk csodáinak is.
Mint például Ibolya. Nem láttam embert ott könnyes szem nélkül ezekben a pillanatokban. Ha csak rágondolok, újra átélem,
s könnyes szemmel nem is tudok többet hozzátenni...”

Itt vagyok Kedveskéim, Drágáim, Aranyaim.
Fantasztikus volt az EU-s Megasztár koncert. Rengetegen voltatok. Örömmel énekeltem Nektek. Még soha nem álltam színpadra ennyi ember előtt. Jó volt hallani Tőletek, hogy Ibolya, Ibolya, Ibolya. Köszönöm azoknak, akik ott voltak és köszönöm azoknak akik a TV-ben láttak és gondoltak rám.”

(Ibolya, 2004-05-04 14:35:21)


Csalódás és mámor

Tegnap délután Helgával és Zedyvel Komáromba utaztunk, hogy csalódással fokozzuk lelkünk várakozását az esti Ibolya-élményre. A koncert előtt egy órával már tudomásunkra jutott, hogy csak öten lépnek fel (Gergő, Dorina, S.Barbi, Leslie és Gáspár Laci). Ha már ott voltunk, belehallgattunk, sőt Helga bámulatos bátorságának köszönhetően (biztonsági őrök megdumálása) a "kulisszák mögött" elbeszélgettünk Gergővel, Dorinával (nagyon aranyos!) és Gáspár Lacival. Ezt követően - meg sem várva a koncert végét - már nagyon besózva visszaindultunk, mert bár még órák voltak az esti buli kezdetéig, ott jó helyre számítottunk.
A szóbanforgó jó helyről a Millenáris parkban szisz és Helga gondoskodtak! Halált megvető bátorsággal gátlástalanul a tömeg elé furakodtak, kitéve magukat az ott lévők lincs-hangulatának. Az előzenekar lejátszását követő alkalmas pillanatokban végül csaknem a formálódó klub minden ott lévő, egymást ismerő tagja melléjük szegődhetett, s így az első és második sorból, középről, a létező legjobb helyekről nézhettük
kedvencüket (s láthatott minket is az egész világ a tévében, amint eszünket vesztve csápolva őrjöngünk - főleg Helga és szisz - a miniszteri beszéd alatt is skándálva: "Ibolya! Ibolya!").
A koncert gyakorlatilag óriási volt! A környezetet jól felkészítették a hangulat megteremtésére, egyszerű és nagyszerű módot választva a nagy terület dekorálására: óriás fémhalogén-lámpás vetítőkkel színes képeket fénnyel festve borították be az épületeket, a fákat, a talajt (piros, fehér, kék és sárga fű - nem semmi!). A hangosítás is tökéletesre sikerült. Minimális késéssel (ami a TV-közvetítésnek volt köszönhető) Till Attila megnyitotta a Megasztár-showt, kilátásba helyezve meglepetéseket is. Dér Henrietta kivételével minden döntős jelen volt. (Vendég volt Király Linda - Lacival duettezett, Novák Péter - Ibolyánkkal duettezett és Edmond Ladánybene27-beli barátja). Nagyjából kiesési sorrendeben léptek fel az énekesek, 1-2 számot adak elő, általában a legjobban kedvelteket. Az egyéni fellépéseket közös számok dobták fel időnként - s számunkra ez volt a lényeg, hiszen ilyenkor fellépett Ibolya is. (A "Csillagdal"-t kétszer is előadták, egyszer ráadásként a koncert végén.)
Nehéz volt kedvencünk hangulatát megítélni annak tükrében, hogy ha csak szóba került vagy megjelent, azonnal felhangzott az "Ibolya! Ibolya!" kórus, éles ellentétben a többiek megjelenésekor felhangzó udvarias és kötelező (de azért lelkes) tapssal. Mintha kicsit zavarta volna ez, de lehet, hogy inkább annak az óriási felelősségnek a súlya nyomta a vállát, hogy a rendezők (TV2 és esetleg a kulturlis tárca?)
neki szánták a szerepet, hogy hazánkat a "Hazám" című számmal kézenfogva bevezesse az Únióba.
Képtelen vagyok ezen a koncerten átélt élményeimet leírni, visszaadni. Ibolya éjfélkor előadott csodájára azonban egész életemben emlékezni fogok. Az ott lévők lelke kinyílt és befogadta. Lényét, hangját és az egész történést, hogy Európa eljött hozzánk, hogy részese lehessen a mi hazánk csodáinak is. Mint például Ibolya. Nem láttam embert ott könnyes szem nélkül ezekben a pillanatokban. Ha csak rágondolok, újra átélem, s könnyes szemmel nem is tudok többet hozzátenni...

(msmester, régi OIRO fórum 2004.05.01 10:53:17)


Csak mámor!:)

A tegnapi egész rendezvény nagyon szinvonalas volt! Már 20.30-kor ott voltam és meghallgattam az előző koncertet is ami tetszett, olyan volt mint amilyenre számítottam.
A Mega műsort is az elsősorból néztem, hallgattam, csak kicsit jobb oldalon, a hangszóróhoz közel. Nagyon rossz volt a hangtechnikai beállítás, Ibolya hangja is sokkal magasabbnak tünt mint az valójában. Több előadó hangja egyszerűen nem hallatszott, mert a zene elnyomta őket, még a Barbit is pedig neki erős hangja van, pl. a Lindát nem is hallottam... Tilla jobb (normálisabb) volt mint vártam, Evelyn jó volt, Dorina is. mindig csodálkozom, hogy egy lyen 40 kilós kiscsajban hogy fér el ekkora hang:)))
Ibolyán látszott, hogy meg van illetődve, kicsit fél is az éjféli éneklés miatt. ezért nem is szólalt meg amikor a Tilla kérdezte. Ráadásul aki többször emlkéztette, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy Ő énekelhet éjfélkor!
A Hazámról nem írok, mert végig bőgtem és már leírták, hogy milyen volt. A Novákkal nagyon együtt vannak, jó páros. Az utólsó száma a Négy nem szőke fantasztikus volt, megénekeltette a közönséget, és ezt csak úgy mellékesen tette, azt mondta: - ha akarjátok énekeljetek velem!:) és mi akartunk!:) Csúcs volt!

(arte, régi OIRO fórum, 2004.05.01 14:18:07)


Könnyek

Lehet, hogy szentimentális vagyok, de úgy érzem, hogy a millenárison éjfél után eleredő kevés eső nem volt véletlen Ibolya előadása alatt.
Még a Jó Isten is belekönnyezett...
Mindazonáltal valóban lehetett érezni Ibolyán a feszültséget (talán) a reá nehezedő nyomás miatt.
Volt szerncsém az A38-on is részt venni, de ott Ibolyán inkább felhőtlen boldogság volt, amit sikerült a rajongóinak is átadni. Igazán felszabadult volt és így a hajón levő koncert is könnyed hangulatu volt, de a millenárison Ibolya önmaga is mondta, hogy "Olyan komolyak vagytok", hát valahogyan ezt a hangulatát is "sikerült" átadnia.
Büszkeség tölt el (engedjétek meg nekem), hogy éppen Ibolya énekelt éjfél után.

(XIV.bp, régi OIRO fórum, 2004.05.01 22:39:02)


Komárom-Budapest-Marcali-Nagykanizsa

Pénteken msmesterrel, feleségével elindultunk délután Komáromba, hogy az esti millenáris koncert előtt még egyszer hallhassuk, láthassuk kedvencünket, Ibolyát. Az autóban került sor hangszálaink "bemelegítésére", és a szövegek átismétlésére. Megérkeztünk, éppen valaki énekelt, fogalmam sincs, hogy ki lehetett, de egy biztos volt, nem Ibolya.( ha jól hallottam a tömegben, Fiesta?!)
Pár perccel ezután - egy telefon -az is biztossá vált, hogy Ibolyát itt ma nem fogjuk hallani, ugyanis nem jön. Még volt másfél óra a kezdésig, beültünk egy kávéra, majd megbeszéltük a további programokat, lehetőségeket. Úgy döntött a "kis csapat", ha már itt vagyunk, legalább a többieket hallgassuk végig normálisan, ha Ibolya jelen van, erre úgysem nagyon van lehetőség az izgalom miatt. (Mikor következik már Ő?)Megérkeztek a megasztárok, Gergő, Gáspár Laci, Dorina, Barbi, Leslie. Elkezdődött a koncert. Gergő hozta a szokásos formáját, jó volt. Dorina következett. 2 számot bírtunk Tőle meghallgatni...pedig tetszett. Kimentünk, és mindenáron információt akartam szerezni Ibolyáról. Mindegy mit, csak hallani valamit Róla...Kis segítséggel bementünk a "sztárokhoz". Kicsit beszélgettünk mindenkivel, Dorina nagyon kedves volt. Barbi nagyon énekelte Leslie számait, Gáspár Laci koncentrált, Gergő aláírást osztogatott. Infót nem sikerült gyűjteni, de ez is egy plussz...Elköszöntünk Tőlük: "Este találkozunk a millenárison!"
Irány Pest, már megbeszélt találkozónk volt Szisszel és Lacival. Ismét kávé,információcsere, kis álmodozás Ibolykáról: "Majd ha világsztár lesz, és megyünk Spanyolországba..." Már nagyon be voltunk sózva én főleg, hogy legyen jó helyünk. Szisz megnyugtatott, hogy amíg Őt látom, ne féljek. Fél 10-kor átmentünk a parkba, rengetegen voltak. Szisz beindult, és igaza lett. 5 perc múlva a kerítés előtt, középen (V.I.P-helyen) ültünk. Mögöttem volt egy pléd, amin egy 130 kg-os vadállat ült a barátnőjével, és kérdezte, hogy komolyan gondoljuk-e, hogy eléjük ülünk, mivel Ők már 7 óta itt foglalják a helyet. (meg kellett volna köszönni, hogy milyen kedvesek, hogy Ránk is gondoltak) Mindegy, vita nem lett, ugyanis megígértem, ha elkezdődik a koncert, elém engedem õket. (remélem Ők sem gondolták komolyan) Msmester, felesége, és Laci is csatlakozott hozzánk 20 perc múlva, később jöttek a többiek is. Együtt volt a csapat. 22.30-kor kijött a színpardra Tilla bohóckodni, meg egy kis hangulatot csinálni. (ha megkérdeztek volna, akkor én azt javasoltam volna hangulat fokozás ügyben, hogy küldjék ki Ibolyát...) Elkezdődött a koncert, mikor megláttuk Ibolyát, természetesen eszünket vesztve ordítoztunk. A sorrendet nagyjából mindenki ismeri, biztos néztétek tegnap a közvetítést. (én meg nem is tudom felidézni) A koncert óriási volt mind technikailag, meg mindenhogy. Ibolya volt természetesen a csúcsok csúcsa....A Hazám éjfél után csodálatos volt, és ahogy együtt énekelt a közönség....Family portrait...(erről a számról mindig Anyácska jut eszembe, mert Ő mondta, hogy ez a kedvence)...Tonight...What's up?....fantasztikus volt. Énekeltette folyamatosan a közönséget. Óriási sikere volt...25000 emberből 24000 Őt imádta...Akit még szeretnék kiemelni: Schmidt Vera "Várj, míg felkel majd a nap c. száma", egyszerűen lenyűgöző volt....a közönség végig Vele énekelt...., és Gáspár Lacit...Ibolya is megmondta, hogy felállt a kezén a szőr...az enyémen is... Csillagdal volt kétszer, természetesen a "bűvös" résznél óriási ujjongás.... Szisszel nagyon aktívak voltunk, végig tomboltunk. Azért a többieket is megtapsoltuk, de tartalékoltuk az erőnket a mi KINCSÜNKRE! Ibolya az utolsó csillagdalnál nagyon édes volt: mutatta a kezével, hogy milyen mozdulatot szeretne látni Tőlünk...persze értettük, és rögtön átváltottunk arra a mozdulatsorra...megelégedetten mosolygott....
Megasztár koncert után következett Novák Peti, 2 számot vártunk meg, és hazamentünk. Hagytuk érvényesülni a többieket is...mi már megtettük, amit meg kellett tenni.
Szombaton reggel én gyorsan a korai vonattal hazajöttem Kanizsára. Jött hozzám Luca, és hárman (Luca, Anyukám, én) útnak indultunk Marcaliba. Msmester, felesége, ill. Szisz, Laci jöttek Pestől...Megérkeztünk mi elsőnek,és rögtön kiderült, hogy Ibolya nem jön. ....no comment, kicsit haragudtam Rá, de hamar megbocsátottam Neki. Megérkeztek a többiek. Tanakodtunk, mi legyen. Ott állt a kisbusz, Gergő, Svera ültek benne. Odamentünk hozzájuk, nagyon készségesek voltak. Beszélgettünk legalább 20 percet. Elmondtuk, hogy mindenhova megyünk velük, aztán Vera felismert bennünket: "Ja, Ti voltatok azok, akik...?" Tényleg csak jót tudok írni Róluk. Kedvesek, aranyosak...Megkértem Verát, hogy énekelje el a Várj míg... c. dalt. Természetesen a kérésnek eleget tett, sőt, többször oldalra fordult (mert ott álltunk), és csak nekünk énekelt...elbúcsúztunk Tőlük ezzel a mondattal: "Kanizsán találkozunk..." Nem tudom leírni, hogy milyen volt az arca, de a meglepettségtől szerintem pár percig nem volt magánál...(minden túlzás nélkül) Ja, ott volt még Edmond, Mujahid, meg Tvera is, de mi otthagytuk őket....nem részletezem az okát, de nem kell hozzá túl sok ész, hogy kitaláljátok...
Irány Nagykanizsa, ide már Sziszék nem tartottak velünk, csak msmester, felesége, Luca, Anyukám (továbbiakban Menyus), és én. Eljöttünk hozzánk, ettünk egy jót, beszélgettünk, és megnéztük a Hazám c. dalt Ibolyától...(azt a felvételt, amit a Tv2 adott le a csatlakozás éjszakáján) aki látta az el tudja képzelni, hogy mit éreztünk...Luca arcán könnycseppek jelentek meg... Msmesterék elköszöntek, így már csak hárman vágtunk neki az esti koncertnek. Igazából Svera kedvéért mentünk...Szokásos program, Gergõ, Vera, Edmond, Mujahid, Tvera, Leslie...SVera óriási volt megint...Látott bennünket, mosolygott, integetett...őszintén megmondom, amikor Ő lejött a színpadról, háttérbe vonultunk...Beszéltünk még egyszer Sverával a kocsinál. Megvártuk a csillagdalt, de csak azért, mert kíváncsiak voltunk, hogy ki meri elénekelni a "Tápláld hát bennem..." c. részt...csalódnunk nem kellett, ugyanis Svera vállalta magára...legalább valami jó is történt...Rendőri kísérettel azonnal hazamentek.
Szóval ez volt a hétvégém. Jobban szerettem volna, ha arról tudok beszámolni, hogy milyen volt Ibolya itt, meg itt...de azért így sem volt rossz...

(Helga, régi OIRO fórum, 2004.05.03 12:58:43)


EUfórikus hangulatban telt a péntek esti koncert. Aki a helyszínen volt, tudja miről beszélek, aki csak a TV-n keresztül tudta figyelemmel kísérni annak azt javaslom legközelebb jöjjön el. Nem is a Megasztárok miatt. Szerintem minden zenét kedvelő/szerető ember élvezte volna.
Tücs, én és egy kedves, ám de zene hatására hiperaktívvá váló sráccal, :) Gergővel együtt több mint egy órával hamarabb érkeztünk a Millenáris Parkba, ahol már nagyban mentek a koncertek. Nos, ez a 60 perc pont elég volt, hogy hátulról előretolakodjunk a színpadhoz és a Besh o Drom zenéje kellőképpen megalapozza a hangulatunkat. Igazán jó helyet sikerült „foglalnunk”. Bár miután megláttuk a kedves OIFC tagokat közvetlenül a korlát előtt állni átértékeltük magunkban a jó hely fogalmát. :) Ők nálunk is ügyesebb voltak. (kerek 3 méterrel)
A mai estén Tilla volt a ceremóniamester. Nem mondom, hogy hozta a szokásos formáját, mert ez nem igaz. Sokkal de sokkal jobb volt!
És elkezdődött a koncert!
Én egy nagyon jól nevelt, szolid már-már gőgös arisztokrata vérvonallal megáldott ember vagyok. Hát ez pénteken nem látszódhatott rajtam. Ugráltunk, tomboltunk, tapsoltunk, teli torokból énekeltünk csak a tüdőkapacitásunk és hangszálaink szabtak határt.
Először Aczél Gergő: „bennem is itt van groove szív, úgy hív, ma mindent megtennék” Bevallom egyre jobban tetszik nekem az a pasi. De nem kell megijedni! :) Továbbra is csak távolról fogom figyelni tevékenykedését. Ám amit a színpadon képes produkálni az mindenképpen szót érdemel. Ő a legdinamikusabb a Megasztárok közül. Egy vérbeli szórakoztató! (de ez csak az én privát véleményem)
Galambos Dorina: „Perhaps – perhaps – perhaps!” Jó zene, jó hangulat, szintén élvezetes volt.
Most nem sorolnám fel az összes Megasztárt, mert 1. bármennyire is élveztem minden egyes fellépő előadását, kicsit összemosódtak már az emlékek 2. ez még is csak Ibolyás blog. :)
Inkább kiemelnék számokat. Gáspár Laci, „Zene nélkül mit érek én” c. száma iszonyatosan jó volt. Ott már kevésnek éreztük a tapsot és az éneklést. Muszáj volt ugrálni!
Edmondtól és a Ladánybene 27 frontemberétől, Miksától a „No, Woman no cry” szintén fergetegeset szólt. Schimdt Vera is kérte, hogy segítsünk be neki, így a „Várj míg fel kell majd a nap” c. dallal megénekeltette a Millenáris Parkot. És lassan ám, de biztosan közeledett az éjfél azaz Ibolya. De előtte azonban még sikerült Tillát is dalra fakasztani. Igaz muszájból énekelt, mert valahogy ki kellett töltenie azt a pár percet, ami még éjfélig hátra volt.
EU csatlakozás ide vagy oda, akár a 3. évezredfordulót is ünnepelhettük volna, én csak erre vártam. A Hazám c. számra. Hogy milyen apropóból, az teljesen mindegy volt számomra. Bármennyire is le szeretném írni, hogy mennyire jó volt, nem vagyok képes rá. Miközben hallgattam félig azon járt az eszem, hogy „mindent megjegyezni, mindent belevésni az emlékezetembe” aztán a dal közepétől már csak álltam és bárminő átsuhanó gondolat nélkül hallgattam. Énekeltem is meg nem is, akartam is meg nem is. Ilyen kábulatszerű állapotban voltam, talán… azt hiszem. Nem tudom. :) Röviden: fantasztikusan jó volt. (függetlenül attól hogy bizony itt-ott változtatott az eredeti szövegen. :))
És eljött a mi időnk. Family Portrait, Tonight, What’s up. Hááát vázolnám a mostani állapotomat, abból ki lehet következtetni, hogy miket tomboltunk ezekre: a lábaimat kissé leamortizáltam, a vállamban izomláz gyötör és képtelen vagyok felemelni a hangomat, ami persze nem jelenti azt, hogy vitaképtelen lennék, csak nyomatékot nem tudok adni a szavaimnak. Még nem volt szerencsém 4 dalt zsinórban meghallgatni Ibolyától így most kiélveztem minden pillanatát, amit tudtam, kiszipolyoztam a megadatott lehetőségből. Nem tudom, hogy TV-n keresztül mennyire lesz hallható azok számára, akik nem tudták a helyszínen végigélvezni a koncertet, de pl. a „What’s up” „refrénjét” km-kel arrébb is lehetett hallani szerintem. Volt ott minden, üvöltözés, Ibolya nevének skandálása, ami a csövön csak kifért. Ibolya pedig csak nézett szinte értetlenül, hogy már megint Neki szól a legnagyobb taps, a legnagyobb ujjongás! Már-már zavarba ejtő volt számára a közönségtől áradó nagy szeretet! De mit lehet tenni! Egyszerűen mindenkit felpörget és mindenki az őrület határára lép, ahogy megjelenik. Ahogy láttam, ezt nem csak mi érezzük Ibolyánál, mert mikor Edmond a színpadra lépett, a mellettünk lévő csajok elkezdtek ugrálni, pattogni, sikítozni és nem érdekelte Őket a külvilág, csak az, hogy az Ő Edmondjuk ott van a színpadon. És hangot akartak adni annak, hogy Ők bizony itt vannak és szorítanak még mindig Ediért.
Kétszer is meghallgathattuk a csillagdalt. Szegény Ibi! :)) A könyökén jöhet ki már a dal erre most egy fellépésen belül kétszer is…. C’est la vie! Mi viszont végleg megadtuk lábainknak és hangszálainknak a kegyelemdöfést. Még egyszer, utoljára kieresztettük a hangunkat.
Szóval igazi, original szabadtéri koncerthangulat uralkodott!

(Anikó, KM blog, 2004-05-01 18:52:33)