Oláh Ibolya Múzeum

Megasztár 11. végső döntő - 2004. április 3.
„Titkos szobák szerelme” (dalpárbaj)

„Hihetetlenül nehéz véleményt mondani, igazából mind a két előadásnál leesett az állam, de teljesen más ok miatt. Ibolyánál azért, mert egy olyanfajta bensőséges hangulatot teremtett meg a színpadon, hogy nem tudom.., de úgy éreztem, hogy megérinti a lelkemet...”

Zsűri értékelés:

Azt gondolom, hogy zongorával énekelni az az egyik legnemeseb feladat egy énekes számára, ha igazán avatott kezekbe kerül a kíséret, - és azért itt egyértelműen erről van szó - , akkor ez a zongora fölér úgy egy zenekari kísérettel, hogy közben nem sok ember, hanem mindössze egyetlen ember áll a hangszer túloldalán. És ezzel az egy emberrel muzsikálni ez borzasztóan fel tudja erősíteni a produkciót, egyszerűen meg tudja ragadni a közönséget. Ehhez képest, mert én ezt figyeltem, hogy hogy énekelnek a versenyzők a zongorával, egyszerűen nem tudtam különbséget tenni a két énekes között. A többit meg elmondom majd nektek személyesen.
(Pierrot)

Hihetetlenül nehéz véleményt mondani, igazából mind a két előadásnál leesett az állam, de teljesen más ok miatt. Ibolyánál azért, mert egy olyanfajta bensőséges hangulatot teremtett meg a színpadon, hogy nem tudom.., de úgy éreztem, hogy megérinti a lelkemet. Az elején bizonytalannak éreztem ezt az egészet, aztán rájötem, hogy direkt csinálta ezt az egész ívet, amit énekelt és a végén leesett az állam és elragadott. A Veránál pedig az volt, hogy gyakorlatilag egy tökéletes éneklést hallottam és azon tűnődtem, hogy mi az amit rá fog rakni, milyen lapáttal fog rárakni, és ott is borsózott a hátam, úgyhogy egyszerűen nem, bármilyen hihetetlen, nem tudok különbséget tenni. Lehet, hogy a tévé előtt ülve más a tévénézők véleménye, de hogy itt, ahol én ülök, itt nagyon-nagyon hasonló hatás volt, illetve más hatás, de az eredmény ugyanaz, hogy mind a kettő iszonyatosan jó volt.
(Pély Barnabás)

Nos, itt kell, hogy először a mai nap folyamán először a mai nap folyamán egyfajta negatív kritika elhagyja a számat mégpedig Ibolya a te irányodba, az artikuláció. Ha visszahallgatod a felvételt: még, hiányzik a g, szeretlek, hiányzik a k, tehát folyamatosan azt érzem, hogy tehát mondjuk, ha én nem magyar lennék, csak kicsit tudnél magyarul, nem igazán érteném, hogy mit mondasz, míg Veronika nagyon-nagyon tisztán artikulál. Ez apró dolog, de mégis fontos, megtanulható. Lesz, aki meg fog tanítani rá, mindenesetre tulajdonképpen ezt már sokszor akartam mondani, de most, hogy egymás mellett hallottam a kettőt ez nekem nagyon szembeötlő volt, és hát mégis fontos, hogy szépen beszéljük a nyelvet, de a produkcióra térve mind a kettő szívbemarkoló volt. Az egyik nekem egy picit az árnyék oldal, a másik a napfény oldal. Ibolyának a rekedtes hangjában a sok-sok fájdalom, nagyon mély, nagyon felkavaró és gyönyörű szívetszaggató, a Veronikában meg mindig van valami reménysugár, valami napocska.. most ennyit tudok mondani, de gratulálok.
(Soma)

Szinte mindent elmondtak a kollégáim, amit közben gondoltam és szerettem volna mondani és én ismerem ezt a dalt, és én szeretnék a zongorakísérőtök lenni.
(Presser Gábor)

Érdekes, amit a Soma mond, ezzel az artikulációval kapcsolatban, úgyis mondhatnám, hogy nem tom, hogy igazad van-e, de meg kell mondanom, hogy nálam pont fordítva volt, a Presser féle depresszió, ami közismerten híres az jól áll Ibolyának, mert alapjáratban hajlik rá és a Verában az életöröm az olyan erős, hogy ebben az értelemben, ebben a szerepben sokkal erősebbnek éreztem Ibolyát. Tehát fordítva gondolom.
(Bakáts Tibor Settenkedő)

Pierrot-tól még szeretném megkérdeznik, hogy mi alapján választotta ki ezt a dalt, hiszen, mint zenei producer eleve ő talála ki a dalpárbajt, és hát ő választotta ki ezt a Katona Klári számot.
(Tilla)

Fontosnak tartottam, hogy egy olyan dal legyen, ami zongorával előadható, és zongorával úgy előadható, hogy közben nagyon tudjunk fókuszálni az énekhangra, az előadásra. Nagyon fontos, hogy az egyik legjobb szövegíró, ha nem a legjobb szövegíró írta hozzá a szöveget, tehát igazán arra se lehet panasz, hogy nem értjük meg a mondanivalóját. És ami még nagyon fontos, hogy egy elég nehéz dalról van szó, ami nem attól lett érdekes, nem attól lett sláger, hogy valóban sláger, de ismerjük azért mégis és ez feladatot rótt az énekesekre. Ezek voltak a fő szempontok.
(Pierrot)