Oláh Ibolya Múzeum

Megasztár 9. döntő - 2004. március 20.
„Szállj fel magasra” (magyar rock dalok & swing világslágerek)

„..Sajnos Ibolyánál mindig zavarban vagyok, mert mindig van élmény érzésem. Az élmény az olyan, hogy az tart egy darabig, és akkor az ember nem gondolkodk.. Van egy régi görög zenekritikus, Platon, aki azt mondja, hogy a művészetben a tökéletesség tükröződik, s az a furcsa, hogy amikor te énekelsz, akkor mindig valahogy ez érződik bennem, amit Platon mondott, valami tökéletes benned, a világod, a totalitásod, tehát.. szeretnék a te világodba lenni, ezért mindig amikor énekelsz, én állandóan kapok, azt pedig csak a nagy művészek azok, akik adnak, csak a nagy művészek adnak.... De te legyél az egyetlen aki ezt nem hiszi el. Ezt ne éld át, ne éld át, mert akkor bajok lesznek. Te legyél az egyetlen aki ezt nem hiszi el, tudd, hogy ezt fogják mondani, ne hidd el..”

Kisfilm:

A rockzene az nagyon közel áll hozzám, azt nagyon szeretem, azt a stílust, abban tudom igazán kitombolni magam, nagyon-nagyon kevés olyan jó szövegíró van, aki úgy elmondja egy dalban azokat a dolgokat, amiket el kell mondani, rockokban elég gyakran vannak olyan szövegek, aminek elég erős mondanivalója van, pl. elég szókimondó, egy elég szabad stílus. A Piramistól fogom elénekelni a Szállj szállj fel magasra, amit nagyon-nagyon szeretek. És azt vettem észre, hogy azért a mai fiatalok azért szeretik a rockot. És számomra a rock az nem halt meg. Hiába bejöttek ezek az r’n’b, ezek az igazán feka stílusú zenék, azok se rosszak, de azért mégis nagyon sok fiatal imádja a rockot.
(Ibolya)

Zsűri értékelése:

Sajnos Ibolyánál mindig zavarban vagyok, mert mindig van élmény érzésem. Az élmény az olyan, hogy az tart egy darabig, és akkor az ember nem gondolkodk.. Van egy régi görög zenekritikus, Platon, aki azt mondja, hogy a művészetben a tökéletesség tükröződik, s az a furcsa, hogy amikor te énekelsz, akkor mindig valahogy ez érződik bennem, amit Platon mondott, valami tökéletes benned, a világod, a totalitásod, tehát.. szeretnék a te világodba lenni, ezért mindig amikor énekelsz, én állandóan kapok, azt pedig csak a nagy művészek azok, akik adnak, csak a nagy művészek adnak.
(Bakáts Tibor Settenkedő)

Egészen másképp.. másképp mondanám, ha nem hallgattam volna meg, amit a Bakáts mondott, és most nagyon félek kimondani.. azt szeretném neked mondani, hogy minden úgy van ahogy a Bakáts mondta, és te legyél az egyetlen aki ezt nem hiszi el. Ezt ne éld át, ne éld át, mert akkor bajok lesznek. Te legyél az egyetlen aki ezt nem hiszi el, tudd, hogy ezt fogják mondani, ne hidd el. Azt szeretném mondani, hogy én gyűlölöm a nosztalgiát és most visszatérek arra, ahogy úgy amúgy akartam kezdeni, szóval gyűlölöm a nosztalgiát és nagyon élveztem azt, hogy felvettél egy éneklési modort, amivel visszavittél az időbe, de nem kellett nosztalgiáznom, nem volt bennem az a szirupos rossz érzés, amit utálok a nosztalgiában és és egyszerűen, hogy mondjam, megint egy előadó megmutatott valamit, amit eddig nem mutatott. Így soha nem énekeltél, tanúm rá az összes millió tv néző, és mégis baromi jó volt, köszönöm szépen!
(Presser Gábor)

Rengeteget adsz érzelmileg, megcsillant valami nagyon mély fájdalom, és megcsillant a remény is, hogy valóban föl lehet szállni, vagy el lehet emelkedni, de ott volt az alja is és a teteje is, a legfényesebb teteje, és a legfájdalmasabb alja. Valóban nehéz lesz majd megtanulnod, hogy valóban ne szállj el te attól a folyamatos dicsérő szótól, hogy igen, mi egy nagy művészt látunk, mindannyian bízunk benne, az egész ország bízik benne, szinte az egész orzság bízik benne, hogy fel tudd dolgozni ezt a nagyon erős történést, ami most veled van. Kíváncsi voltam, hogy hogyan építed a dal, és rájöttem, hogy igazából te ezt tudatosan nem építetted, hanem megincsak a jelenben voltál, kifeszültél a jelen szövedékén, hogy ilyen költői legyek, amit te varázsoltál belém. Köszönöm az élményt!
(Soma)

Elkezdtelek hallgatni és mondom.. uhh.. mondom télleg ez ez ez végre egy igazi rock éneklés és aztán utána elvittél egy teljesen más világba.. és hogy mondjam.. így teljesen elvesztettem a fejem és rájöttem, hogy a végén majd értékelni is kell és mit fogok mondani.. Ez nagyon-nagyon túlmutat az éneklésen, amit csinálsz. Tehát igazából itt nem az éneklésről van már szó, és ennek én nagyon örülök, hanem arról, hogy látni lehet a lelkedet, és a lelkedbe pedig nagyon sok minden van, azt meg te döntöd el, és most eldöntötted, hogy mit mutatsz meg belőle és engem ez elvarázsolt. Ennyi.
(Pély Barna)

Szerinted is veszélyben vagy Ibolya, te hajlamos vagy az elszállásra?
(Tilla)

Elszállás az nem, inkább a szétesészre vagyok hajlamos. :)
(Ibolya)

Ehhez képest nagyon összeszedett voltál a színpadon, úgyhogy minden oké.
(Tilla)