Oláh
Ibolya
Múzeum
Megasztár
5. döntő - 2004. február 14.
„Situation”
('80-as évek zenéje)
„We are the world”
('80-as
évek zenéje, közös dal)
„..A
műsor előtt nem sokkal olyan idegállapotba kerűltem,
hogy a szöveget is elfelejtettem. Én magam sem értettem
a történteket, valaki más voltam.. ..Szombaton
cserben hagytam a közönséget, de a közönség
nem hagyott cserben engem..”
Kisfilm:
Ahol
én éltem, én nőttem fel annak idején,
ott nem volt alkalmam megnézni videófilmeket a 80-as
évekből, meg klipek, én örültem, hogy a
tv1 bejött. Ennyi, én nem nagyon emlékszem,
egyáltalán nem emlékszem a 80-as évekre.
Nem tudom, hogy mit fogok énekelni, nem tudom, hogy ki az
előadója, csak a címét tudom, hogy
Situation, szituáció, ilyen helyzetek, különböző
féle helyzetek.. Még nem sikerült lefordíttatni
teljesen a dalt. Ez diszkós.., én még nem
énekeltem még diszkó számot, ugyhogy épp
itt az ideje. Meg ez jó ütemes, szerintem ezzel jót
lehet bulizni a színpadon.
(Ibolya)
Zsűri
értékelés:
Hát
ez a szám nekem nagyon tetszik, az eredeti is meg ez a
feldolgozás is, de tény, hogy azzal a szöveggel
szeretem ami az eredeti, ugyi? Meg azzal a szerkezettel is ami az
eredeti. Az énekhang az stimmelt volna hozzá. Mondjak
többet, vagy inkább adjam át a Barnának a
szót..
(Pierrot)
Ibolya
szerintem tiszteld meg a közönséget annyival, hogy
megtanulod a nótát, és ha őket nem akkor
minket, jó?
(Pély
Barna)
Szerintem
nagyon-nagyon kevés ember vette észre itt ebben a
térben, hogy a nóta szerkezetével vagy a
szöveggel gond volt. Bennem átsuhant, hogy most a
bizonytalanság vagy a titokzatosság jelenik-e meg a
színpadon.
(Soma)
Én
megmondom a választ Soma: a bizonytalanság.
(Ibolya)
Igen,
de ezt is olyan elegánsan csináltad meg drágám,
mert egy született őstehetség vagy, de olyan
elegánsan, hogy aki nem tudja, hogy ennek a nótának
mi a szerkezete és mi a szövege az az életbe észre
nem veszi. És nagyon-nagyon stílusosan vágtad ki
magad megint. Van hozzá képességed, nyilván
persze jó lenne, ha szorgalmas lennél és
megtanultad volna, de van olyan, hogy az ember nem emlékszik a
szövegre..
(Soma)
Szerintem
itt nem arról van szó, hogy.. - bocsánat, hogy
megvédem magam, - itt a szorgalom az nem.. nem.. nem.. , nem
tudom kimondani.., mindegy hagyjuk..
(Ibolya)
Nem
volt idő, nem volt lehetőség, vagy mi az ami miatt
nem jött össze?
(Soma)
Semmi..
(Ibolya)
Mindegy,
van egy mondás, amit nem tudom, melyik híres jazz
zenész mondta, még Fridrich Karcsi tanította
nekünk, nem emlékszem ki mondta, csak úgy bennem
marad, hogy: Nem az a lényeg, hogy az ember hibát követ
el hanem hogy hogyan javítja ki. És te nagyon-nagyon
ügyesen csináltad, és mindannyian követünk
el hibákat, mindenki, és nagy klasszul hoztad, és
soha soha a színpadon magadra negatívat nem mondjál,
ez alapszabály, nem lehet ilyet mondani, hogy elcsesztem, nem
szabad! Hagyd az emberekre, hogy mi értékeljük,
nem cseszted el, klasszul kivágtad magad, mert tehetséged
van hozzá, úgyhogy gratulálok!
(Soma)
Valamikor
jobban megy, valamikor kevésbé jobban megy, és
mi így élünk. Én nem ismerek olyat senkit,
akinek minden egyes estén minden egyes dal jól sikerült
volna, és ezt sajnos cipeljük magunkkal. Ha most te úgy
érezted, hogy nem voltál elég jó, Isten
neki, de nem kell neked elkeseredni semmiért.. Egy picit
elgondolkozni, azt..
(Presser
Gábor)
Tudod
miért lehet örülni ennek az egésznek egy
picit? Azért mert háromszor az élen voltál,
s arra gondoltam, hogy mikor elkezdtél így nyerni, hogy
ugye az ember két féle módon megy tönkre,
attól, hogy nem sikeres, vagy attól, hogy sikeres. És
azért mondom, hogy lehet, hogy az Jóisten akarja ezt,
ne keseredj el, ez pont így jó, ja. Gratulálok
egyébként.
(Bakáts
Tibor Settenkedő)
Ibolya
sok-sok szép és jó dolgot hallottál, ez
nem nyugtat meg? Nem akartad elmondani, hogy mi volt a gond? A
számmal? Nem készültél? Mi az igazság
szerinted?
(Tilla)
Szeretnék
bemenni…
(Ibolya)
Jó
ez is hozzá tartozik, köszönjük szépen
Oláh Ibolyának.
(Tilla)
Ibolya
a döntő után:
Döntő után
vagyunk. Megnyugodtam valamelyest, de még nem tudtam
feldolgozni a tegnapot. A műsor előtt nem sokkal olyan
idegállapotba kerűltem, hogy a szöveget is
elfelejtettem. Én magam sem értettem a történteket,
valaki más voltam. Az egész este arról szólt,
hogy küzdöttem önmagammal szemben. Nagyon nagy a
teher, többen is írtátok és teljesen
igazatok van. Még soha, semikor nem figyeltek ennyien rám.
Nem tudom, meddig bírom még.
Egyre többet írtok
a naplómba, és töbnyire ugyanazok. Sok kedves
hozzászólásban úgy írtok rólam,
mintha ismernétek, tudnátok, milyen vagyok. Köszönöm
Nektek, hogy megvédtek azokkal szemben, akik nem szeretnek, és
keményen leszólnak. De nem a pocskondiázásuk
miatt voltam ilyen, hiszen sokkal több a kedves, aggódó,
szívhezszólo írás.
Szombaton cserben
hagytam a közönséget, de a közönség
nem hagyott cserben engem. Nagyon szépen köszönöm.
Nem tudom még hogyan lesz...
(Ibolya,
2004-02-15 16:41:04)
Jó híreim
vannak:
1. Kedden megműtötték a kezem.
Fémdarabbal rögzítették törött
csontomat, így nem kellett begipszelni. A kórházban
kedvesek, aranyosak voltak velem. Jól esett. Az orvosom, aki
egy nagyon aranyos ember (O.I. rajongó), azt mondta, 3 hét
múlva már gitározhatok is.
2. Összeszedtem
magam. Teljesen jól vagyok és ezt jórészt
Nektek is köszönhetem. Minden erőmmel készülök
a következő döntőre. Most rajtam a sor...
Jó
érzés, hogy sokan segíteni akartok és
bíztok bennem. Köszönöm.
Mindenkitől
elnézést kérek a múlt szombati
viselkedésem miatt. Tudom, hogy nem mentség, de
lelkileg és fizikailag is lefáradtam, ami így
jött ki rajtam. Sajnos én ilyen vagyok..
(Ibolya,
2004-02-19 05:31:36)
Nekem Ibolya akkor lopta be magát
a szívembe amikor kiborult összetörte a kezét,
a kamerákkal elkisérték az orvoshoz, és a
vizsgálat után így szólt: „Még
mindig jobb hogy csak a kerezemet törtem össze, -durcásan
megvonta a vállát- „hát akkor majd gipszes
kézzel fogok énekelni"
Ezután a kamerák
előtt öszíntén sírva mondta el, hogy
mennyire nagy teher neki ez az egész Megasztárság:
„Én többet szeretnék az életben mint
wc-t pucolni és takarítani.."-mondta. „Hiszem
hogy többre is képes vagyok."
(megasztárplanet,
Megasztárplanet blog, 2005-01-14
14:59:27)