Oláh Ibolya Múzeum

Megasztár 1. döntő - 2004. január 17.
„What's up” (az elődöntős dal ismétlése)

„Sokszor azt gondoltam, hogy én távozok, hisz kevés ismerősöm, barátom van, aki nem sajnálva az anyagiakat rám szavazna. Meglepődtem.
Rengeteg szavazatot kaptam. Ez hihetetlen. Valyon kik azok az emberek, akiknek tetszik, amit csinálok. Mindenesetre Ők most önbizalmat adtak nekem, és én tartozom nekik annyival, hogy a maximumot nyújtsam a továbbiakban.
Köszönöm..”

Kisfilm:

Ibolya Tiszadobról érkezett, 25 éves, számára a zene a kapocs a világhoz, az éneklessél könnyebben kifejezi magát, mint a szavakkal. Példaképe, Alanise Morisette, kedvenc előadója Keresztes Ildikó. Az elődöntőben a zsűri egyhangúlag döntött úgy, hogy továbbjuttatja, ami hatalmas elismerés volt számára. Nem várja a Megasztártól, hogy körülrajongják. Célja, hogy a közönség legalább annyira élvezze ha énekel, mint ő maga.

Zsűri értékelés:

Mondd Ibolya mi volt az amitől a dal közepétől kezdve jobban feloldódtál? Az elején úgy izgultam, hogy ez, ebből mi lesz, aztán végülis..
(Pierrot)

A közönség. A közönség egyébként nagyon sokat segít azzal, hogy így ennyire közvetlenek és segítenek. Köszönöm szépen!
(Ibolya)

Tényleg az elején mintha tele lett volna az izéd mindennel, aztán utána minden rendben lett. Tök jó volt, egy gyémánt vagy, bár én jobban örülnék, ha egy picit csiszoltabb lennél, de lehet hogy pont ez a szexepiled, ugyhogy nem akarok hülyeséget beszélni, átadom a szót.
(Pély Barna)

Van egy fantasztikus képességed, tudsz a jelenben lenni, nagyon-nagyon kevesen és nagyon ritkán vannak a jelenben, éppen ezért nagyon kevés embernek van jelenléte. Neked erős jelenléted van. Amikor volt az a bridge, amit tudod először gondolkodtál rajta, hogy végig tudod-e csinálni, most már nyilván elszántad, hogy végig tudod csinálni. Abban a bridge-ben kicsillant egy hihetetlenül laza, szeretetéhes, tisztalelkű, őszinte lány, aki ott van minden tized másodpercében, itt a Megasztárban, szobat este 17.-én, mindenféle tudatos elhatározás nélkül, hanem tisztán a jelenben és ennek van a legnagyobb ereje, és ez átjött. Köszönöm, gratulálok!
(Soma)

Én imádom ezt a tábortűzi hangulatot, amit ezzel a gitározással nyújtasz. Ez olyan mint, hogy te lehet egy megasztár és ami az egészben a legjobb, hogy soha nem leszel profi, mindig megmaradsz ilyennek. Én azt érzem, hogy nincs az az ember, aki ezt tovább fogja csiszolni, csakhogy ez igy jó!
(Presser Gábor)

Mondom az igazat, az infarktust hoztad rám a szám elején, de télleg úgy van, mint a fociban, hogy a Geri Müller 80 percig nem csinált semmit, majd lőtt egy gólt és egyszer ő volt a győztes, és hála Istennek a második fele tökéletesre sikeredett. Lőttél nálam egy gólt.
(Bakáts Tibor Settenkedő)

Gratulálok, úgy énekeltél, hogy rúzsos lett a mikrofonod, szerintem ez az igazi rock&roll, a mikrofon legyen rúzsos! :)
(Tilla)


Ibolya a döntő után:

Túl vagyunk az első döntőn. Sajnálom Gergőt, nagyon sajnálom, hogy kiesett. Lelkileg nehéz elviselni. Olyan, mint ha kivágtak volna belőlünk egy darabot. Most megtapasztaltuk, milyen, amikor valaki távozik a csapatból. Gergő jól mondta, annak a legrosszabb, aki először megy.
Sokszor azt gondoltam, hogy én távozok, hisz kevés ismerősöm, barátom van, aki nem sajnálva az anyagiakat rám szavazna. Meglepődtem. Rengeteg szavazatot kaptam. Ez hihetetlen. Valyon kik azok az emberek, akiknek tetszik, amit csinálok. Mindenesetre Ők most önbizalmat adtak nekem, és én tartozom nekik annyival, hogy a maximumot nyújtsam a továbbiakban.
Köszönöm..

(Ibolya, 2004-01-18 15:52:10)


Aczél Gergő visszaemlékezése:

Fura érzéseim vannak... Ott voltam ma a döntőn (kieg: a Megasztár II. 1.döntőjén), ez ugye kiderült, hiszen a képernyőn is látható voltam. Néztem ahogy kiesett Ivett, és valahogy nem érintett meg a dolog. Nem érintett meg az egész. Messze volt tőlem, távolinak tűnt, és sablonosnak az egész. Azt éreztem, hogy na, már megint kezdődik. Ott álltam három méterre, de nem éreztem, hogy vibrálna a levegő, hogy dráma lenne, de az is lehet, hogy én voltam fáradt. Lelkileg... Úgy tűnt, hogy ők már tudják mit kell csinálni, hogy le kell gugolni hozzá, hogy át kell őlelni, ilyenek... Nem kétlem a dolog őszinteségét, nyílvánvaló, hogy nagyon szeretik egymást, és igenis megviseli őket a búcsú, de már van benne egy kis tudatalatti sablon, egy kis tudatossággal fűszerezve.
No és persze az én kiesésem járt a fejemben, amikor kiírták a nevem... Soha senki nem fog olyan mély drámaisággal kiesni, mint ahogy nekem sikerült. Nem volt fogyás kettőig, ahonnan már ötven százalék az esélyed, hanem tizenketten álltunk ott, úgy írták ki a nevem... Érezni lehetett a döbbenetet a levegőben, szinte megállt az idő. Fények villantak, hangos zene szólt, de mégis állt minden..

(Aczél Gergő, 2005-02-13 04:29:35)